Sztankovánszky kastély

A kajdacsi Sztankovánszki kastély

Ezt a bejegyzést blogom egyik leghűségesebb olvasójának, édesapám emlékének ajánlom.

"Szomorú, hogy egyre kevesebben vannak körülöttem azok az emberek, akikre felnéztem és ebből adódóan inspiráltak. Az életem során volt néhány ember, akinek mindig, minden helyzetben szerettem volna megfelelni. Csak rémlni merem, hogy időnként sikerült is.  Ez az érzés mindenkiben benn van. Már az egészen pici gyereken is látni a megfelelni akarást a szülei felé. És milyen szerencsések azok, akik megérhetik azt, hogy szüleik láthatják, mire is vitte az a pici gyermek. Sajnos nincs mindenkinek ilyen szerencséje, és mire kiteljesedne az élete, a szülei már nincsenek itt. Csak a mérhetetlenül nagy űrt érezni, amit maguk után hagytak. Ilyenkor nincs vagy teljesen elfogy az inspiráció, nincs kinek megmutatni, nincs kinek elmesélni. Elmentek, de talán nem végleg, és sok mindent hagytak ránk." (Agyaki Gábor)

Kajdacs község Tolna megyében, a 63-as számú fő közlekedési út (Szekszárd-Székesfehérvár) mentén fekszik. Ősi település, már a kelták idejében (i.e.500) lakták. Első okleveles említése 1399-ből való, amikor Zsigmond király 11 besenyőnek nemességet ad és megerősíti Nagy Lajos váltságlevelét. A falu neve nemcsak honfoglalás kori lelőhelyként említésre méltó, a középkor viharos századaiban is országos jelentőségő események sodrába került, amikor a magyar koronát őrző Perényi Pétert 1529-ben Kajdacsnál fogta el Szerecsen János. A Szapolyai-párti hadvezér foglyát és a koronát ura után vitte a mohácsi síkra, majd átadta II. Szolimán szultánnak, ő maga pedig hűbéri kézcsókkal ismerte el a szultán magyarországi uralmát. A történet életre keltése jegyében 1867-ben I. Ferenc József, ezután pedig 1916. december 17-én IV. Károly koronázási dombjához szállítottak 5-5 kilogramm földet Kajdacsról Budára.

A falu a középkorban a környék legnépesebb települése volt. A szekszárdi vilajet összeírása szerint 1572/73-ban Kajdacson 32 családfő fizetett adót, a török hódoltság és a Rákóczi szabadságharc alatt azonban elnéptelenedett. Újratelepítése 1713-1719 között történt; a színmagyar lakosságú Faddról 1713-1715 közötti időben jelentős számban érkeztek telepesek.

A tolnai kálvária kápolna és stációi

A tolnai Római katolikus Kálvária kápolna

A településen áthaladó főút mentén, az út felől támfallal határolt kisebb emelkedőn található a kápolna és a stációk. Említése elsõízben 1740-ben történik. Kapuváry leltárában egy tarka, vászonból készült antipendiumot említ, amely a Kálvária kápolnába való. Õ írja, hogy a második keresztjáró napon (áldozócsütörtök elõtti kedd) a körmenet a Kálváriára vonul, valamint általános szükség idején a könyörgõ körmenet.

 

Rapid csavargás

Erre, s arra

A minap Kecskemét felé jártam, így gondoltam geoládázás (geocaching) okán teszek egy kis kitérőt. Így vezetett utam Előszállásra a ciszterci rendházhoz. Az itt készült pár képpel és egy rövid leírással mutatnám be melyet a geocaching.hu -ról vételeztem.

A Ciszterci Rend Zirci Apátsága 1659-ben hatalmas birtokokat szerzett Fejér megye déli részén. Az uradalom központját Előszálláson létesítették, a rendi tulajdonú major kiépítése pedig 1724-ben vette kezdetét. Folyamatosan emelték a gazdasági épületeket, a jelentkező követelményeknek megfelelően. Az ellenőrzés fenntartása és a termelékenység javítása érdekében 1765-ben felépült a kastély, amely állandó lakhelyként szolgált az ideküldött szerzeteseknek.

Hagyó Kovács Gyula 1914-1944 között a zirci cisztercita apátság megbízásából működött a Fejér megyei előszállási uradalomban. Volt gyakornok, majd segéderő a jószágkormányzói irodában, s végül 1924-től teljes jogú jószágkormányzóként tevékenykedett. Munkássága három évtizedig tartott, s ezen időszakban az eléggé elmaradott, hagyományos gazdálkodási formákhoz szokott üzemvitelt modern alapokra helyezte. Ez azt eredményezte, hogy a vizsgált kor végén Előszállás az ország egyik legmodernebb mezőgazdasági nagyüzeme lett, amely évente 1 millió pengőt jövedelmezett. Munkásságának a kastély előtt ma mellszobor állít emléket.

A rendházat az 1930-as években felújították: valószínűleg ekkor készült a tető palafedése és a földszint sávozott vakolata, amely korábbi fényképeken nem látható. Az épületet 1949-ben elvették a rendtől, és 1950-től az 1990-es évek közepéig állami gondozott gyerekek nevelőotthonaként működött. Ezt követően visszakerült a rend tulajdonába. 1999 óta üresen áll és nem látogatható, csak a falunapok alkalmával nyitják meg a látogatók előtt. Az egykor hozzátartozó, gazdag növényzetű "Cifrakertet" jelenleg újra gondozza a faluközösség, egykori üvegháza azonban nyom nélkül elpusztult.

Az épület mögött földszintes gazdasági szárnyakkal bezárt udvar található, a szomszédos templommal pedig hullámos vonalú, falazott és vakolt kerítés köti össze. Kapualja boltozott, néhány helyiségben szerény stukkódíszítés látható. Az egykor itt levő barokk Diogenész-szobor ma a Magyar Nemzeti Galériában található.

Borjádi söréttorony

Pichler Gusztáv söréttorony

Kölesd-Borjád település feletti dombon értékes ipari műemlék húzódik meg, a Söréttorony, Tolna megye egyetlen ipari műemléke. Hasonló még egy van Magyarországon, Tatán. Az akkoriban impozáns ipari épületet Pichler Gusztáv építtette, üzemeltette saját birtokán. A mérnök végzettségű tulajdonos 1889. május 21-én, Aradon született. A Budapesti Műszaki Egyetemen folytatott tanulmányokat és 1911-ben okleveles mérnök lett. Két év múlva, 1913. január 1-jén a Nádorcsatorna Társaság igazgató főmérnökének nevezték ki. Kiváló szakmai tehetsége és igényessége okán fiatalon tagja lehetett a Mérnöki Építész Egyletnek. 1928-ban öccsével, Jánossal kiváltják az iparigazolványt, és felvételt nyernek a szabad ipart űző iparosok táborába. Ő felismerte a lehetőséget, hogy az iparnak és a vadászatnak nagy mennyiségű sörétre van szüksége, amit csak nehezen lehetett külföldről beszerezni. A gondolat 1936-ban született meg, majd a tervezés és engedélyezési eljárások után 1938 nyarán megkezdődött a gyártás, amely 1948-ig tartott. A sörét hagyományos technológiával készült. A középen üres toronyban bizonyos magasságból az ott elhelyezett lyukacsos edénybe öntötték a felhevített ólmot, ahonnan a vékony cseppekben lecsepegő ólom a szabadesés következtében a felületi feszültségtől gömbölyű cseppekké alakult és a mélyben lévő kút vízébe esett. Innen kivéve a műhelyben szénporral fényesítették és válogatva osztályozták 6-12-ig. Minél kisebb a sörét mérete, annál magasabb a szám, amivel jelölik. Minél magasabb a söréttorony, annál nagyobb golyó készíthető. Pichler Gusztáv, aki szenvedélyes vadász és nagy tudású mérnök volt, eleve tudatosan felmérve látta a sikert a sörétgyártásban, hiszen az ipar mellett a vadászat is nagy fogyasztó. Például az 1939-40-es évben a statisztikai jelentés alapján 1 840 923 db apróvad került terítékre. Ha ezt megszorozzuk hárommal, akkor az közel hatmillió lőszer. A kiállított dokumentumok híven mutatják be, hogy a puska és lőszerkereskedések mellett a vidéki vaskereskedésekben is lehetett vásárolni. A vadászok egy része saját maga készítette a lőszert. A történelem, mint minden másban, itt is beleszólt a gyártásba, mivel a világháború után a gyár már nem tudott talpra állni. 1948-ban még folyamatosan termelt, de 1949-ben már egyáltalán nem folyt termelés. A módszert a 60-as években leváltotta a Bliemeister technika, így ezután már nem építettek sehol a világon újabb tornyokat. A gyár 10 évnyi működése alatt naponta 8-9 mázsa sörétet gyártottak itt le.

A jelenleg magántulajdonú torony a renoválása után kilátónak is alkalmas. A tulajdonos megkezdte a terület rehabilitációját, az elbontott és széthordott melléképületek pótlását. A 18 méter magas torony 4,5-ször 4,5 méteres alapon nyugszik. Egy földszinti részből és további öt emeletből áll. A torony üzemi tere a domb belsejében egy föld alatti kürtőben tovább folytatódik. A torony és a kürtő együttes magasságmérete 51,3 méter. A kürtő alatt lévő 33,5 méter mélységű kútban a vízoszlop állandó magassága 11 méter volt. 

Mára Magyarországon már csak két Söréttorony maradt. A torony jelenleg kilátóként és rendezvényhelyszínként működik.

Schlossberg

Schlosberg-i kilátó és templomrom

Mecseknádasd a megye keleti részén, a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet területén található majd 2000 fős község, mely lélekszámát tekintve az aprófalvas Baranyában már elég nagynak számít. Most egy késő gótikus temlplomromhoz és kilátóhoz kaluzolnálak el titeket melyek a település fölé tornyosuló Schlossbergnek nevezett dombon (Várhegyen) láthatóak. A megye vasúthálózata a települést messze elkerüli, de a közúti megközelíthetősége kitűnő. Köszönhetően a rajta áthaladó 6-os számú főútnak. A mai Mecseknádasd (korábban Nádasd) területén három falu: Alsónádasd, Felsőnádasd és Kisnádasd helyezkedett el. A település neve onnan eredeztethető, hogy a hegyek közt eredő, régebben mindig bővizű Öreg-patak vagy Rák-patak (ma: Réka-patak) a lapos részeken kiterjedt nádas-zsombékos területekkel volt körülvéve. Erre utal, hogy a települést a legkorábbi okmányokban is e környezeti jellegzetesség alapján alkotott névvel illették. Nádasd falu középkori elnevezései különféle okiratokban: Nadas, Nadasth, Nadosth.

Sombereki pusztatemplom

 Sombereki templomrom

Somberek (németül Schomberg, szerbül Šumberak, Šumbrig) község Baranya megye keleti részén terül el. A megyeszékhelytől, Pécstől keletre fekszik, tőle való távolsága 45-50 km. A Baranyai-dombság egyik településeként Mohács város vonzáskörzetéhez tartozik, attól 12 km-re. Az 56-os közlekedési útról, ennek is a Mohács – Szekszárdi szakaszán, a Csele patak mellett, pontosan a II. Lajos emlékműnél szemben egy 6 km hosszú, kanyargós út vezet Somberek község felé. A lágy ívelésű dombok között, a Csele patak és a Bozsok-bári malomárok szinte körbe ölelik a községet. Gondozott falu, szelíd, szép, lankás dunántúli táj.

Somberek környékének legrégebbi régészeti leletei a rézkorból származnak, melyek a pécsi Janus Pannonius Múzeumban találhatóak. A vidék az emberek által folyamatosan lakott település, így gyakran fordul elő, hogy az eke rómakori emlékeket fordít ki a földből. Határában a honfoglaláskor szláv törzsek éltek. A XIV. század elejéig Bar-Kalan nemzetség birtokaihoz tartozott a község. A falu első írásos említése egy oklevélben, 1382-ben történik, történelmét ettől az időponttól tudjuk nyomon követni.

Szálka

Szálka falu, és a szálkai víztározó

A település a Szekszárdi-dombság déli részén szőlők és erdők ölelésében helyezkedik el. Legmagasabb pontja a 245 méter magas Szálkai-hegy. Természeti adottságait tekintve változatos, melyet dombokkal és völgyekkel szabdalt területeknek köszönhet. A település közigazgatási területének 70%-a erdő, így Szálka valószínűleg Magyarország legerdősültebb települése. Változatos növény és állatvilág jellemzi a vidéket. A nagy kiterjedésű erdőségeknek köszönhetően a helyiek életében fontos szerepet tölt be az erdő és vadgazdálkodás. Jelentős a vadállomány, főleg vaddisznó, őz, gím és dámszarvas a meghatározó. Napjainkban Szálka egyik legszebb természeti értéke, a Lajvér völgyében felduzzasztott tó, mely kitűnő lehetőséget nyújt horgászatra illetve fürdőzésre egyaránt. Az országos Kéktúra útvonala a tó partján árnyas erdőkben vezeti végig a gyaloglókat. Szálka több mint ezer éves település, ma használatos elnevezése a pécsi püspökségtől származik. A falu a németek betelepítése idején kezdett igazán fejlődni. Ma reneszánszát éli a lótartás, meghonosodott a szürkemarha tartás is, de tartanak juhot, kecskét, szarvasmarhát is. Szálka, Tolna megyében, a szekszárdi dombvidék déli részén fekszik Szekszárdtól és Bonyhádtól egyformán 12 km-re. Keletre a Sárköz termékeny síksága, nyugatra a Völgység, északra pedig a Hegyhát húzódik. Határa változatos, dombokkal, völgyekkel szabdalt, erdőkkel sűrűn borított területének legnagyobb részén gyenge minőségű barna erdőtalajok vannak. Szálka mellett a szekszárdi dombvidék leghosszabb északkelet-délnyugati irányú völgyének elzárásával szabálytalan alakú víztározó jött létre. Ez a mesterséges tó ma a falu legnagyobb vonzereje. Zsáktelepülés jellegéből következő korábbi elzártsága is megszűnt a Bonyhád-Bátaszéki úthoz történő csatlakoztatással, amely kijáratot jelent a 6.sz. főútra, és a szomszédos településekhez. Kelet felé a falu szerpentin műúttal csatlakozik a Sárközt keresztülszelő Bátaszék-Szekszárdi útvonalhoz. A legközelebbi vasútállomás a Szálkától 5 km-re lévő Mőcsény községben van. A falu két völgyben fekvő, hosszan elnyúló V alakot formáz. Az erdő és a tó kitűnő mikroklímát biztosítanak a falunak. Erdeiben sokféle vad található. Különösen szarvasállománya híres, területén lőtték 1891-ben azt a szarvasbikát, mely 14,5 kg-os agancsával hosszú ideig világrekord volt.

Mausz kápolna

Görögszó, Mausz-kápolna

A minap egy kis délutáni csavargás, kisebb séta okán Szálkára tartva, álltunk meg a kápolnánál gyönyörködni a kilátásban. Szépen belátni a Sárközt, noha a látvány már sokadjára tárult elénk, de megunhatatlan. Ha már itt voltunk és csináltunk is pár képet, adta magát a dolog, hogy a kápolnáról is készüljön pár, és mellékelve egy rövid leírást bemutatásra kerüljön a blogon.

Sztankovánszky-mauzóleum

Sztankovánszky kripta, mauzóleum

Kajdacs közelében volt dolgom, már kezdett esteledni de reméltem ha már itt vagyok annyi időm még lesz, engedik a fények, hogy pár képet tudok lőni a Kajdacs község múltjában fontos szerepet betöltő család, a Sztankovánszky család nyughelyéül szolgáló mauzóleumról. A család birtokába 1720-as években került Kajdacs, itt építették fel családi kastélyukat is mely ma iskolaként szolgál. A kastélyra más alkalommal, más bejegyzésben még visszatérünk. Most nézzük pár mondatban a családot és a sírhelyet.

Milleniumi pavilon

Frigyes főherceg pavilonja

A szarvasbőgésre időzítve jártunk kisvasútazás és kirándulás okán Pörbölyön, abban a reményben, hogy hallhatjuk a királyok énekét. Ami megjegyzem a délutáni órákban meg is valúsult. Na de kanyarodjunk vissza a pavilonhoz, bár története, rendeltetése összeköti a szarvasokkal. Ott jártunkkor meglátván a pavilont jutott eszembe, hogy egy bemutatást  mindenképpen megérdemelne a blogon. Bár a költözése tényéről tudtam, de ennek ellenére itt látva tudatosult bennem. Az én fejemben szorosan összefonódott Bárányfokkal, annak ellenére, hogy több helyen is megfordult már. Jelenlegi helyén még nem teljesen áll készen a vendégek fogadására, még nem fejeződött be a telepítés, renoválás. Azt nem tudom mennyire nyitott a nagyközönségnek, de tiltó tábla, felírat hiányában, úgy gondoltam be lehet kukkantani. Ebben az elképzelésemben erősített meg az a tény is, hogy ajtói nyitva álltak előttem. Az itt készült pár képpel (3 kivétellel), és egy rövid történeti áttekintéssel szeretném bemutatni a pavilon múltját, jelenét, és jövőjét.

Bátaszéki Molyhos Tölgy

 Látogatás a Molyhos tölgynél

A minap Bátára tartottam, mikor arra gondoltam, ha már itt megyek el mellette, akkor teszek egy kis kitérőt és megnézem az öreg molyhos tölgyet. Szerencsére autóval fel is tudtam menni, nem volt lezárva az Orbán-hegy-re vezető út. Sajnos annyi időm nem lett volna ez alkalommal, hogy felgyalogoljak a kápolnáig és a tölgyig. Arra azonban felhívnám a figyelmet hogy van kihelyezve egy felhívás melyen szerepel mely időszakokban van zárva, és mikor nyitva a sorompó. (A kellemetlenségek elkerülése végett.)

Maga a bátaszéki molyhos tölgy, Bátaszék külterületén, magától a várostól mintegy 2 km-re található az Orbán-hegy nevű dűlőn, melyet szőlőhegynek is neveznek, mivel bortermő szőlővel beültetett. A bátaszéki Orbán-hegy valójában egy domb, és a Mecsek keleti dombságához tartozik. Itt találhatjuk a 300 - 400 évesre becsült molyhos tölgyet, mely egyben Bátaszék legöregebb fája, a település büszkesége. A Szent Orbán-kápolna mellett álló mindkét tölgyfa a domboldalt egykor borító tölgyerdő hírmondója, a Rákóczi- szabadságharcot követően szerb-horvát telepesek ültették be a dombot tölggyel, s a tölgyesben állatokat makkoltattak. Mint fentebb áll, két nagy molyhos tölgyfa található itt, de a kettő közül az idősebb és nagyobb a MOLYHOS TÖLGY. Magassága 17,5 m, törzskerülete pedig 4,5 m.

2015-ben „Az év fája” címet nyerte el Magyarországon, így 2016-ban részt vett „Az év európai fája” versenyen, amit szintén megnyert.

Horvátországi nyaralás

 A Crikvenicai riviéra

A történet úgy kezdődött, hogy adott volt 8 nap pihenő, hosszabb nyaralás nem volt tervben, annyit beszéltünk hogy 1-1 nap Balaton, Velencei-tó látogatást majd beiktatunk. Ekkor jött a gondolat, hogy a vírushelyzetre való tekintettel, ill. az idő szorításában sok lehetőségünk már nem lévén, mi lenne, ha körülnéznénk Horvátországi viszonylatban. Amint megszületett a döntés hogy megyünk nyaralni, jött a futkosás, vásárolgatás, pénzváltás, autó gyors szerviz, stb. Ám szállásunk még nem volt, csütörtök délután ihletődtünk meg, este már írtunk több szállásadónak is. Ám válasz csak Péntek reggel érkezett, az is elutasító, sajnos már foglalt. Az nap még próbálkozás de megbeszéltük hogy most már akár lesz szállás, akár nem, Szombat reggel megyünk. Szerencsére lett szállás az utolsó pillanatban, persze nem a legjobb helyen, és nem a legjobb áron, de ilyenkor nem válogat az ember. Így Szombat reggeli indulásunk úti célja Crikvenica lett, cca. 500km, 5 és 1/2 óra. A határnál laza 2 h-s dugó, araszolgatás, de csak ki értünk. A város határában az út mellett félreállva az alábbi látvány tárult elénk.

Szegedi vadaspark

Látogatás a szegedi vadasparkban

A mostani látogatás egy baráti társasággal történt. Mi személy szerint már jártunk itt előtte, és akkor is elvarázsolt minket a park, mint most is. A betervezett időpontban az időjárás előrejelzés jó idővel kecsegtetett ám út közben már látszott, hogy sajnos ez nem így lesz. Annyira nem, hogy oda érve szakadó eső fogadott minket. Némi tanakodás és fedett helyre húzódás után azonban enyhülni látszott az idő, így még is nekiveselkedtünk a vadasparknak.

A Szegedi Vadaspark Magyarország egyik legfiatalabb állatkertje, és a legnagyobb területű is egyben. Állatait földrészek szerinti csoportosításban mutatja be, törekedve arra, hogy a természetes életkörülményeket biztosítsa számukra. Különösen kiemelkedő a park dél-amerikai állatokat bemutató része. A Vadaspark a veszélyeztetett állatfajok nemzetközi fajmentő tenyészprogramok keretében történő tartását tekinti egyik kiemelt feladatának.

1985. december 5-én született meg a Szegedi Városi Tanács határozata, amely a Vidámpark részeként létrehozta az intézményt. A határozatot tett nem követte, gyakorlatilag kiadások nélkül, pusztán társadalmi munkából, bontásokból, cégektől, iskoláktól kapott anyagokból indult meg az építkezés. A Vadaspark ekkor még gyakorlatilag “féllegálisan” működött. 1985-ben az állatgyűjtemény mindössze 3 majomból, pár őzből és vaddisznóból, valamint egy óriáskígyóból állt. A park 1989. május.28-án nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt, akkor még 3 hektáros területen. Bár kezdetben viszonylag szegényes volt az állatállomány, az rohamosan bővült. Méghozzá azon szemlélet szerint, amely ma is meghatározó a Vadaspark gyűjteményét tekintve: kifejezetten ritka, veszélyeztetett állatok bemutatása lett a cél, földrajzi elterjedés szerint csoportosítva őket. Anyagi megfontolásból nem gondolkodhattak nagytestű fajok tartásában így elsősorban kistestű fajok tartására szakosodtak. A karmosmajmok tartásában és tenyésztésében rövidesen nemzetközi sikereket is elértek. Azóta is folyamatosan fejlődik a park úgy a fajok, úgy az infrastruktúra tekintetében. Területében is a kezdeti 3 hektárról kinőtte magát az ország legnagyobb területen fekvő állatkertjének 45 hektáros területével. Mely még nem teljes egészében van benépesítve, így a rendelkezésre álló terület további kifutók létesítését, és lakóik beköltözését helyezi kilátásba. A nagy terület azt is lehetővé teszi hogy az állatok nagy kifutókban, tágas helyeken élhessenek.

Azt még tudni érdemes hogy a park természetvédelmi mentőközpontként is működik. Nagy számban fogadnak megsérült vadállatokat, elárvult kölyköket, fiókákat, vagy éppen engedély nélkül szállított, tartott, majd a hatóságok által elkobzott állatokat. A Szegedi Vadaspark ebből a szempontból is kiemelkedik a hazai állatkertek sorából, főleg a határhoz való közelsége miatt jelentős a szerepe az ilyen állatok befogadásában. Különösen azóta, hogy a déli határaink egyben az Európai Unió határaivá is váltak. Így többször előfordult az elmúlt években, hogy egyszerre több száz állatot kellett fogadnia a Vadasparknak. A Vadaspark a mentőtevékenységét a természetvédelmi és állategészségügyi hatóságokkal, nemzeti parkokkal és civil szervezetekkel együttműködve végzi.

Az év szinte minden napján látogatható gyűjtemény zoopedagógiai foglalkozásokkal, látványetetésekkel, valamint alkalmanként éjszakai túrákkal is kedveskedik vendégeinek.

Forrás: www.zooszeged.hu

A Dunai árhullám és hatásai

Villámlátogatás Keselyűsben, a Dunán, és a környező holtágakon

Mostani kiruccanásom apropója a Dunán épp levonulóban lévő áradás. Két alkalommal munkából hazafelé tartva beiktatva egy-egy kis kerülőt voltam megtekinteni az áradás hatásait. Nem nagy áradásról beszélünk dunai viszonylatban, előfordulnak ettől jóval nagyobb árvizek is. Pusztán kíváncsi voltam jelenleg milyen a vízhelyzet, ill. mely más vizek vízállására van hatással. Ilyenkor szoktak a környező holtágak, csatornák vízutánpótlást kapni.

Római kori erőd (Lussonium)

Lussonium romkert

A Paks melett található Dunakömlődön, a Sánchegyen található római kori erőd maradványaihoz invitállak benneteket egy rövid helytörténeti áttekintéssel. Sokan, akár napi rendszereséggel közlekednek a lábánál futó 6 számú főúton, melyről fatornyai is láthatók. Jártunkban-keltünkben ha tehetjük, szakítsunk egy kis időt megtekeintésére. Ha így teszünk, jutalmunk lesz még a gyönyörű kilátás is, mely innen nyílik a környékre. A helyszínen egyértelművé válik mért bírt ekkora stratégiai jelentőséggel a hely.

A rómaiak előtt kelták éltek ezen a vidéken. Paks a rómaiak birtokába Claudius császár uralkodása alatt került: i.sz. 41-54 között. Valentinianus császár idején - i.sz. 350-370 tájékán természetes határul a Dunát fogadta el, melynek különösen Bécstől (Vindobona) Ó-Budáig (Aquincum) terjedő részét védték erősen. Itt nem kevesebb, mint 4 légió volt négy nagy táborral: Carnuntum (Petronell), Brigetio (Ó-Szőny), Vindobona (Bécs), Aquincum (Ó-Buda). Az első három egy összefüggő várrendszert alkotott, amelynek középpontja Carnuntum volt. Aquincum külön központot képezett. A négy nagy castrum között az összeköttetést közbeeső táborhelyek (minden mérföldre egy szilárdul épített vár), az utóbbiak közt a katonai út tartotta fenn, amely jóformán párhuzamosan vonult a Dunával, s amelynek tömör töltése bátran beillett sáncnak is.

A XIX. század óta ismert lelőhelyen az 1969-ben induló régészeti kutatások 1987 óta váltak folyamatossá. Az eddigi kutatások, feltárások során katonai és polgári épületek maradványai kerültek elő, melyek leleteit a paksi Városi Múzeumban tekinthetjük meg. Tolna megye egyetlen helyreállított római kori romkertje.

Mözsi kálvária

A mözsi kálvária, és a stációk

Mint általában, a keresztény szobrok, kálváriák, keresztek esetében a németek, svábok lakta településeken a német hagyományok alapján készültek. Majd később ezt vették át a zömében magyar lakosú falvak is. Így van ez Mözs esetében is. Az útszéli szobrok, kálváriák, keresztek állításának szokása a megyénkben a XVIII. század elején vette kezdetét, és egészen a XIX. század végéig tartott. A legkorábbi szobor minden valószínűség szerint a tolnai Nepomuki Szent János szobor. Ezt a rajta lévő címer tanúsága szerint Wallis gróf állíttatta, tehát még 1732 előtti, mert ekkor a gróf eladja a tolnai birtokát Apponyi Lázárnak. Ez a korai dátum figyelmet érdemel, mivel Pesten is csak néhány évvel korábban emelik az első Nepomuki szobrot.

Ahhoz hogy megértsük mért volt szükség ennyi, a vallásukhoz kötődő szoborra, keresztre, kálváriára, templomra, kápolnára stb. a XVIII. századi és a XIX. századi keresztény embert kell megértenünk. A napi ritmusát az imák és a harangzúgások, az egész évet pedig az egyházi ünnepek osztották szakrális ciklusokká. Lakóhelyének pedig térbeli szakrális hierarchiája volt, amit a templom, a Szentháromság, a kápolnák, a kálvária és a szentek szobrai határoztak meg. Jeles ünnepeken, körmenetek alkalmával pedig külön is felkeresték ezeket a szent jeleket, és meghatározott szertartás keretében megerősítették a velük való kapcsolatot.

A települések szakrális központja természetesen maga a templom volt. A település belterületén Szent Flórián és Nepomuki Szent János szobra volt a leggyakoribb. Szent Jánost gyakran tették hidakra, vizek közelébe is, hiszen ezek védőszentje is volt. János mellett a falvakban megtaláljuk még Bálint, Sebestyén, Rókus és Antal szobrát is. A Mária oszlopoknak nincs helyi hagyománya, csak Fácánkerten van egy naivabb változata. Máriát viszont gyakran tették a keresztek talapzatához. Néhány németek lakta településen Strass Kapelle-ket, az utca vonalába beépített kis kápolnát is találunk. Ez a szokást néhány magyar faluban is átvették, sok ilyen emlék maradt fenn például a keresztény jámborságáról elhíresült Sióagárdon. Ezek a kápolnák ugyan szerény felszereltségűek jobbára csak század elei értéktelen gipszszobrok és olajnyomatok alkotják berendezésüket, de néprajzi szempontból mindenképpen figyelemre méltók. 

A településből kivezető utak mentén, a faluszéleken, a határban találjuk a kereszteket és Szent Vendel szobrait, a szőlőhegyeken pedig Szent Orbánt. Egyes helyeken kisebb kápolnákat is állítottak ezeknek a szenteknek. A Kálváriák stációsorai általában a falvak fölötti dombokra kerültek.

Nincs ez másként Mözs esetében sem, a mözsi kálvária a temető szomszédságában egy kis dombon kapott helyet. Nem messze tőle a helyi TSZ területe fekszik, közvetlenül pedig szántóföldek határolják. A kálvária a temető mellett futó földes úton közelíthető meg. Mint már említettem állíttatói Németországból betelepített svábok voltak. Krisztus keresztjén az 1840-es évszám látható, ami nagy valószínűséggel a kálvária felszentelésének időpontja. Hosszú évtizedek alatt a régi, pléhre festett képek, a stációfülkék, keresztek nagyon tönkrementek, ezért a falu lakosai, az időközben Németországba visszatelepült németekkel közös gyűjtésbe kezdtek, s ennek eredményeképp jöhetett létre az egész kálvária felújítása. A stációfülkéken lévő névtáblákon látható, mely személyeknek és családoknak köszönhető a 2008-ban elkészült rekonstrukció.

Imsós

Az Imsósi félsziget és az Imsósi erdő története

Ebben a bejegyzésben egyazon területre vonatkozóan két jelentős történést szeretnék bemutatni. Egyrészt a paksi dunai szakasz szabályozásának következtében létrejövő változásokat. Pontosabban az Imsósi félsziget, majd egy rövid ideig sziget, ma pedig már csak az Imsósi erdő területére vonatkozóan. Másrészt a Rákóczi szabadságharc idején Bottyán János e területen építet 1705-ben a Dunántúlra vezető hídfőállását. E sáncok maradványai láthatók ma is az Imsósi erdő területén, ill. itt tekinthetjük meg Vak Bottyán kopjafáját is. A legenda szerint egykoron a kopjafa helyén állott tábori sátra. 

Az imsósi erdő a Bottyán hegyről.

Paksi ürge-mező

Paks, ürge mező

Az 1999 óta védett, 242 hektár kiterjedésű Paksi Ürge-mező a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet része, a város pereméhez közel található nyílt homoki gyepekkel, kisebb buckák közti láprét-foltokkal tarkított legelő. A homokvidékek buckái között időszakos pangóvizes vízfelületeket találunk, amelyek az aszályos években kiszáradhatnak. A változatos felszínű táj eredeti vegetációja mára erősen átalakult. A homokterületek természetes növénytakaróját az 1960-as évek erőszakosan telepített akác- és fenyőültetvényei szorították ki. Szerencsére azonban a nagyarányú természetátalakítási folyamatok ellenére is még jelentős az értékes vegetáció aránya. Bizonyítják ezt az itt fellelhető növény és állatfajok, melyek közül sok védett (26 faj!), mely országosan is ritka. A láprétek ritka madarai a réti tücsökmadár és a haris, míg a homokgyepeken parlagi pityer, vagy a színpompás gyurgyalagok vadásznak rovarokra. A vidék egyik legismertebb rágcsálója a szintén védett ürge. Az elmúlt időszak betelepítési programjának köszönhetően populációja jelentősen megerősödött. Természetes ellenségei közé tartoznak a tájvédelmi körzet területén fészkelő ragadozó madarak, melyek közül kiemelkedik a hazánkban ritka kerecsensólyom előfordulása. Szép állományban tenyészik az apró nőszirom, a homoki árvalányhaj, a homoki vértő, az agárkosbor, továbbá az állatvilág képviselői, a sisakos sáska, a zöldes gyöngyházlepke is megtalálhatók. Paks város közelsége miatt a védett gyepen sajnos számtalan emberi hatás mutatja nyomait. A természeti értékeket nem tisztelő autósok, motorosok, lovak, és quadosok a gyepen rengeteg illegális nyomvonalat tapostak, sok a kisebb-nagyobb homokkitermelés, a szemetelés. A tájképet a számtalan légvezeték is rombolja. A láthatólag sok természetkárosítás mellett még így is az Ürge-mező az egyik legtermészetesebb formában fennmaradt homokpuszta a Dunántúlon.

Nepomuki Szent János szobor (Tolna)

A tolnai Nepomuki Szent János szobrok

Mióta blog írásra adtam a fejem, próbálok nyitott szemmel járni. Olyan értelemben, hogy jártamban keltemben figyelem mi rejthet potenciális lehetőséget, mi szolgálhat egy újabb bejegyzésem témájául. A minap Tolna központjában jártam ügyintézés okán, mikor is elhaladtam az Árpád utca végénél lévő Nepomuki Szent János szobor mellett. Ekkor jött a gondolat, hogy pár kép, és egy rövid leírás erejéig megemlékeznék történetéről, és szorítsak neki pár bitet a blogomon. Tolna, Tolna megye névadó városa egykoron fontos dunai kikötő és halász város volt. Így egy íly mértékben a vízhez kötődő város esetében érthető hogy tolnán két szobrot is állítottak. A régebbi a Hősök terén áll, az újabb a volt tolnai révnél. A szobrok állítása a XVIII. század végén válik tömegessé, elsősorban a németek lakta falvakban. A XVIII. század végére azonban a magyar falvakban is elterjed. (Regöly, Báta) A XVIII. század végén Nepomuki Szent János volt a legnépszerűbb szent. Kultusza azonban a XIX. század elején hirtelen hanyatlani kezd. A XIX. század derekától már csak elvétve állítanak neki szobrot. (Sióagárd, tolnai rév). A kő keresztek állításnak szokása csak a XIX. század elején lett általános, és jobbára a falusi kőfaragó mesterek készítették ezeket az emlékeket. Baranya és Tolna német lakosságát zömmel a mecseknádasdi kőfaragók láthatták el keresztekkel, szobrokkal.

Kutyatanyai rév

Kutyatanyai rév, azaz a Bogyiszlói rév

Valaha itt a Tolnai Holt Duna, pontosabban a fúvatás, vagy szakítás meghosszabbított vonalában az élő Duna folyt. A mellékelt térképeken látható. Majd később a folyószabályozásoknak köszönhetően, a Bogyiszlói átvágással a Duna fő medre keletre tolódott. Később a Sárvíz, majd a Sió vize folyt az egykori Duna medrében. A Kutyatanyai rév, néhol említik Gógai révként is, megint máshol Bogyiszlói révként, volt hivatott a Bogyiszló-Szekszárd útvonalat összekötni. Ezen keresztül hordták portékáikat a bogyiszlóiak a Szekszárdi vásárba, piacra. Továbbá a közeli erdőségeken kitermelt faanyag szállítására is szolgált. A Duna idejében vélhetően még nagyobb jelentőséggel bírhatott. A dunai átkelést csak kompok szolgálták, az árvizek, jégzajlások, esetenként a Duna jegének beállásától függően. Később a Sión még jó darabig járt a komp, viszont arra vonatkozóan nehezen találni írásos emléket az interneten, hogy pontosan meddig is működött, ill. mi lett az ott lévő épületek sorsa.

Taplósi-Holt-Duna

A Taplósi holtág

A Taplósi Holt Duna nevét a kanyarulata általa körül ölelt félszigetről (Tapló sziget) kapta. Az pedig vélhetően a területén nagy számban előforduló tapló gombáról. Régen mikor még acéllal, kovával csiholtak tüzet a belőle készült élesztéket tűzgyújtásra használták. A parasztság még a 20. század elején a tűzgerjesztéshez szükséges gyúlóanyagot taplóból csinálta. A taplógombát megszárították, vidékenként, szokás szerint más-más hamu (bab-, kukoricaszár, repce, vörös paré) lúgos vízében főzték, vagy napokon át áztatták, megszárították és fejsze fokával foszlósra verték. Jobban szikrát fogott a tapló, ha szárítás előtt salétromos vízben is pácolták. ( Más felhasználási módjairól itt írtam. ) Érdekesség hogy az átvágást megelőzőleg a félsziget az alföld részét képezte, mint ahogy a közelben található Bogyiszló települése is. A Kalocsai Érsekség birtoka volt az államosításig. Két Duna-holtág a taplósi és a tolnai között fekvő terület sajátossága az, hogy nagy kiterjedésű gyepek borítják, amik értékes növényritkaságoknak (fekete galagonya, réti iszalag, kálmos) adnak otthont. Ez a Gemenc egyik legváltozatosabb és legérdekesebb területe.

Kasztó, őstölgyes

Kasztó, avagy a bogyiszlói őstölgyes legelő és vándorló fái

Kasztó, Erdélyben egy falu neve, de Bogyiszló határában a Dunára vezető út mellett található őstölgyest, fáslegelőt is e névvel illetik. Az elnevezést kicsit körüljárva a falu kapcsán megtudhatjuk, hogy Kiss Lajos (nyelvész, szlavista, a névtan terén is a nyelvtan kiemelkedő alakja) szerint a német Kast(Tölgy) és az Au(berek) szavak összetételéből való. A legelő mélyebb részén csapadékosabb években időszakos tavacska alakul ki, és a terület uralkodó fái a tölgyek. Ezek alapján azt gondolom az elnevezés (Tölgy berek) elég leíró jellegű. Az ilyen és ehhez hasonló fáslegelők többnyire az alföldön, és folyóink mentén voltak jellemzők. És erre majd később vissza is utalunk, mikor azt tárgyaljuk mért is "vándorlók" azok a fák.

Bogyiszlói orchideás erdő

Barangolás a bogyiszlói orchideás erdőben

Az orchidea szó hallatán sokan az egzotikus trópusi esőerdőkben, fákon növő és a virágboltok polcain díszelgő, drága pénzért megvásárolható (áldozva az exkluzivitás oltárán) kétségkívül tetszetős lepkeorchideákra gondolnak. De ha úgy nézzük, hogy az orcideafélék rendelkeznek a legtöbb fajjal a növényvilágban, akkor már nem is olyan meglepő hogy közvetlen környezetünkben is több az orchideák rendjébe, és a kosborfélék családjába tartozó fajt fellelhetünk.

Mádi-Kovács kastély

Mádi-Kovács kastély, és kastélypark

A Pozsony megyéből származó Mádi előnevű Kovács család a 18. század óta Tolna vármegye köznemes birtokosai közé tartozott. A paksi Mádi Kovács család feltehetően a 19.sz. század közepén építette Gerjen határában, a Duna mellett a György-major nevezetű részen a kastélyát.

Csörge tó

Villámlátogatás a Csörgén

Egyik nap munkába menet maradt egy kis időm munkakezdés előtt, így esett hogy kinéztem a Csörgére. Másnap már tudatosan időzítettem úgy, hogy ismét jusson egy fél órám a tóra és környékére, így született ez a bejegyzés. A nem környékbéliek számára talán a Rockmaraton kapcsán csenghet ismerősen a neve, a környékbéliek pedig vélhetően úgy is ismerik. Egy méretét tekintve elég kis tóról beszélünk. Maga a csörge szó régies jelentése is kicsi, ami a tó méretére utal. Valószínűleg a valamikor a közelben tekergő Sárvíz egy ágának lefűződésével keletkezhetett. Önkormányzati tulajdonban van jelenleg, így annak halasítása csak természetes szaporulat útján megoldott. Ennek ellenére sokan járnak ki horgászni, sétálni, kutyát sétáltatni, kocogni, geoládázni (geocaching) . Nem nagyon emlékszem alkalomra mikor úgy sikerült volna kimennem a tóra, hogy csak én lettem volna ott. Ez a tó mindíg népszerű és látogatott volt, a sorsát valahogy mindig szívén viselte a lakosság. Ami azért jó mert a nagyobb figyelem segít az értékek megóvásában, és ez a kis tó igen is érték.

A város határában egy csipetnyi természet.

Knefély kastély

Fent és lent, avagy egy kastély és gazdájának története

Tolna irányából Tolna-szigetbe érve, a bogyiszlói útról lekanyarodva, egy elég rozoga út vezet a kastély felé. Az útról fák, bokrok kusza szövevényén keresztül felsejlik az épület sziluettje. Letaposott kerítésen át, és egy  kis csapáson vezetett utam a kastély udvarára.

Az udvarra érve ez a látvány tárul elénk.

Bogyiszló, Fűzóriás

 Villám látogatás az öreg fűznél

Volt egy kis szabadidőm leugrottam kicsit vallatni a vizet. Mondanom sem kell a halak nem a reményeimnek megfelelően ettek. De ha már így alakult, jártam egyet a határban. Bogyiszló alatt a Herem(fok) egykori medrében keltem útnak a töltéstől letérve. A nyomok arra utaltak hogy nem csak én használom a medret út gyanánt. A Duna árterében és annak közvetlen közelében járva mostanában egyre gyakrabban látom motorok vagy quadok nyomait, kitaposott csapásait. 

Az egykori medret egy darabig mind két oldalról fák szegélyezik.

Csónakázás, szép idő,tekergés

Ilyen szép időben hívogatott a természet

Szép napsütéses tavaszi reggel, pihenős vagyok. Mi legyen a napi terv? Egy tavaszi spiccbotos keszegezés képe ötlött fel előttem, de elhessegettem a gondolatot, gyakorolni kellene a kutyával. Aztán rábeszéltem magam, hogy ha horgászni nem is, de 1-2 órácskára lenézhetek a vízre csónakázni.

Szép tavaszi környezet.(Tőkés réce pár)

Kapszegen innen

Kapszeg tó

Nem sok időm volt, csak egy fél óra. Amolyan rapid csavargás a kutyával.

Nekem tetszik.

Kapszegen túl

Kis barangolás a Kapszeg tó körül

Pár szóban a Kapszeg tóról. Mözs határában elterülő még a szabályozásokat megelőzően természetes úton lefűződött egykori Duna ág.  A morotva tavat ma már nádas és fűzláp borítja. Nagyon gazdag az élő világa, több védett állat és növény fajnak ad otthont. 

Mint említettem a szabályozásokat megelőzően fűződött le, de a szabályozások, az átvágások nagy hatást gyakoroltak rá. Ahogy elszakadt a vízutánpótlástól, megkezdődött a kiszáradása. Az 1956-os árvíz során kapott utoljára vizet. A megépült töltéseknek köszönhetően végleg elzárták a Dunától. 

A természetvédelmi területté nyilvánítása sokáig váratott magára (2006) . A területe elég szabdalt, a patkó alakú tó közepe táján a "vöröskeresztnél" egy út vezet keresztül. Keleti irányban a vasúti töltés szeli át, leválasztva így részeket. 

Légvonalban pár kilométer távolságra fekszik a Gemenchez tartozó taplósi résztől, de utak, autópályák, töltések veszik körbe. Elég elszigetelt terület, az utak ellenére is. Nem lehet azt mondani hogy könnyen megközelíthető, könnyen járható, ezért jó rejtő ez a környék állatainak. Kevés a nyílt vízterület ez némileg látszik a műhold felvételeken is. A fedett terepen nem egyszerű a közlekedés és a nádas, lápos részen a nagy iszapréteg miatt nem ajánlatos próbálkozni. 

Pár védett növényfaj mellett a kétéltű állomány kiemelendő, több gőte és béka fajnak ad otthont. A hal állományában is szerepelnek védett fajok, de véleményem szerint ezek a felmérések nem a jelenlegi állapotra vonatkoznak. Népes gémtelep van a területen és egyéb gázlómadarak is szép számban előfordulnak. Aki részletesebben érdeklődik a Kapszeg-tó faunája és története után az itt talál egy elég részletes leírást. A tó pedig az alábbi koordinátákon található: 46.400405, 18.718023

A tó mai képe. Jól látszik mennyire mozaikos és szabdalt a terület. Valamint hogy mennyire nincs már szabad vízfelület.

Egy csipetnyi tél

Ha csak pár napra is, de egy kis telünk még is lett.

Az elmúlt pár nap alatt készült képek, amerre az utam vezetett. A korona vírus miatt akiknek nem kell, vagy nem tudnak kimozdulni egy kis kitekintés.

Nem rég kezdett esni.

Fadd-Dombori

Fadd-Dombori holtág

Készült egy másik bejegyzésem erről a vízről. Először egyet terveztem pár fotóval és néhány mondat körítéssel. Ám kicsit a körítés megszaladt, így arra jutottam hogy lesz egy külön "nyers" szöveges és egy képes bejegyzés a témában. A képek különböző alkalmakkor készültek de egyazon év egyazon évszak sajátosságaival.

Faddi köteleskomp átkelő

Fadd-Dombori holtág

Fadd-Dombori holtág

Pár mondatban a hely, azaz a víz történelméről. A nagy folyók sajátja volt valaha, míg az ember ebbe is bele nem avatkozott, hogy sokkal zabolátlanabbak, vadabbak, változatosabbak voltak. A Duna is ilyen volt, tele természetes kanyarulatokkal, lefűződésekkel, szigetekkel, mellékágakkal. A meder alakulások is sokkal változatosabbak voltak mint napjainkban. Ám ennek az emberek számára megvoltak a hátrányai. Kiszámíthatatlan és zabolátlan folyó sokszor nehéz helyzeteket teremtett árvíz, jeges ár formájában. 

Az érintett terület a szabályozás előtt.

Bogyiszló, Dalocsa, Homokbánya

Az eredeti célpont kutyasétáltatás apropóján a homokbányatavak voltak, aztán ahogy az lenni szokott egy kis tekergéssel zártunk a környéken.

A csapat.

A Kunffy kriptánál

 Az egyre rosszabb állapotban lévő kripta.