Paksi ürge-mező

Paks, ürge mező

Az 1999 óta védett, 242 hektár kiterjedésű Paksi Ürge-mező a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet része, a város pereméhez közel található nyílt homoki gyepekkel, kisebb buckák közti láprét-foltokkal tarkított legelő. A homokvidékek buckái között időszakos pangóvizes vízfelületeket találunk, amelyek az aszályos években kiszáradhatnak. A változatos felszínű táj eredeti vegetációja mára erősen átalakult. A homokterületek természetes növénytakaróját az 1960-as évek erőszakosan telepített akác- és fenyőültetvényei szorították ki. Szerencsére azonban a nagyarányú természetátalakítási folyamatok ellenére is még jelentős az értékes vegetáció aránya. Bizonyítják ezt az itt fellelhető növény és állatfajok, melyek közül sok védett (26 faj!), mely országosan is ritka. A láprétek ritka madarai a réti tücsökmadár és a haris, míg a homokgyepeken parlagi pityer, vagy a színpompás gyurgyalagok vadásznak rovarokra. A vidék egyik legismertebb rágcsálója a szintén védett ürge. Az elmúlt időszak betelepítési programjának köszönhetően populációja jelentősen megerősödött. Természetes ellenségei közé tartoznak a tájvédelmi körzet területén fészkelő ragadozó madarak, melyek közül kiemelkedik a hazánkban ritka kerecsensólyom előfordulása. Szép állományban tenyészik az apró nőszirom, a homoki árvalányhaj, a homoki vértő, az agárkosbor, továbbá az állatvilág képviselői, a sisakos sáska, a zöldes gyöngyházlepke is megtalálhatók. Paks város közelsége miatt a védett gyepen sajnos számtalan emberi hatás mutatja nyomait. A természeti értékeket nem tisztelő autósok, motorosok, lovak, és quadosok a gyepen rengeteg illegális nyomvonalat tapostak, sok a kisebb-nagyobb homokkitermelés, a szemetelés. A tájképet a számtalan légvezeték is rombolja. A láthatólag sok természetkárosítás mellett még így is az Ürge-mező az egyik legtermészetesebb formában fennmaradt homokpuszta a Dunántúlon.

Most nézzük kicsit a terület nevét adó rágcsálót a közönséges ürgét. A közönséges ürge (Spermophilus citellus) nyugati elterjedésének határa a kárpát medence. Magyarország területén elszigetelt populációkban él, elterjedését leginkább a számára megfelelő laza talajú füves élőhelyek korlátozzák. Kedveli a nagy kiterjedésű gyepterületeket, a laza, kevésbé kötött talajokat. Tavasz eljétől ősz közepéig aktív, ebben az időszakban nappal megfigyelhető ill. hallható jellegzetes füttye. Az éjszakát, ill. téli álmát mélyen, akár 1 méterre a föld alá ásott járatrendszerében tölti. Kusza járatrendszere több kijáratú, de általában egy kijáraton át tolja ki a földet. Alapvetően növényi táplálékon él, magvakat, virágokat, és zöld növényi részeket fogyaszt. Jelenlegi állományát az élőhelye szakszerű kezelésével, legeltetéssel, kaszálással lehetne fenntartani.

Forrás: Lanszki József: A Paksi ürge-mező ürgéi

A pirossal bekarikázott területen találjuk. (46.617335, 18.817439) Legegyszerűbben megközelíteni Paks felől az M6 autópálya felüljáróján át lehet.

A területre érve nagyjából ez a látvány fogad minket.

A felüljáróval szemben, a mező másik oldalán egy állattartó telep van.

Az állattartáshoz szükséges épületekkel.

És az állatokkal. Szürke marhák.

A területen dombok, buckák találhatók. A legmagasabb pont a mező közepén.

Egy őz teteme. Legalább is ami maradt belőle.

A terület névadó állatainak munkássága.

Elég sok helyen látható.

A legtöbb lyukat talán a terület közepe táján láttam.

Itt már nyomok is láthatók a lyuk környékén.

Nemcsak én keresem őket.

Vélhetően a kollégának nagyobb rutinja van ürge ügyben mint nekem.

A területen átfutó magasfeszültségű távvezetékek látványa elrontja az összképet.

Nem mutat túl jól, nem igaz?

A mező széleinél kezd fásulni, bokrosodni a terület.

Valamint az előforduló gyeptársulások is változatosak.

A bokrosabb, magasabb fűvel fedett területek nem kedveznek az ürgéknek.

Lengedező Árvalányhaj.

A remény hal meg utoljára. Ha máshogy nem, itt láthatok ürgét. A területet bemutatandó 2 tanösvény is kalauzol minket, egy hosszabb és egy rövidebb.

Az ösvényt követve, kihelyezett információs táblák mutatják be a környék faunáját.

És amikor már teljesen reményvesztetten pásztáztam a területet, egyszer csak megpillantottam őt.

Ez a kép láttán sem keresik kapkodó kezekkel az elérhetőségem a National Geographicnál, de legalább sikerült elcsípnem egyet.

A már említett táblák.

Északnak tartva megváltozik a terület jellege.

Utam egy fenyves mellett halad.

Egy újabb rét egy kis pihenővel, a háttérben még a fenyves látszik.

Itt már nedvesebb körülmények között megmaradhat a víz a mélyebb területeken.

Legalább is erre utalnak jelek.

Ékes vasvirág.

Szintén

Tövisszúró gébics

Ő is.

Mezei pacsirta, egyre kevesebbet látok.

Erdei pinty, tojó.

Az világossá vált számomra hogy ide gyakrabban vissza kell járni, és sok időt kell a területen tölteni ha ürgéket szeretnék fotózni. Viszont annál jobban felkeltette érdeklődésem, és vágyom ezen kis rágcsálók lencsevégre kapására. Biztosan vissza fogok még járni és próbálom belopni őket. Jártam már a területen ennek előtte is, de lévén hogy a mező elég egysíkú nem fogott meg ennyire. Viszont most új lendületet adott hogy sikerült elcsípnem, ha csak egy rosszul sikerült fotó erejéig is e kis rágcsálót.