2020. augusztus 22., szombat

Szegedi vadaspark

Látogatás a szegedi vadasparkban


A mostani látogatás egy baráti társasággal történt. Mi személy szerint már jártunk itt előtte, és akkor is elvarázsolt minket a park, mint most is. A betervezett időpontban az időjárás előrejelzés jó idővel kecsegtetett ám út közben már látszott, hogy sajnos ez nem így lesz. Annyira nem, hogy oda érve szakadó eső fogadott minket. Némi tanakodás és fedett helyre húzódás után azonban enyhülni látszott az idő, így még is nekiveselkedtünk a vadasparknak.
A Szegedi Vadaspark Magyarország egyik legfiatalabb állatkertje, és a legnagyobb területű is egyben. Állatait földrészek szerinti csoportosításban mutatja be, törekedve arra, hogy a természetes életkörülményeket biztosítsa számukra. Különösen kiemelkedő a park dél-amerikai állatokat bemutató része. A Vadaspark a veszélyeztetett állatfajok nemzetközi fajmentő tenyészprogramok keretében történő tartását tekinti egyik kiemelt feladatának.
1985. december 5-én született meg a Szegedi Városi Tanács határozata, amely a Vidámpark részeként létrehozta az intézményt. A határozatot tett nem követte, gyakorlatilag kiadások nélkül, pusztán társadalmi munkából, bontásokból, cégektől, iskoláktól kapott anyagokból indult meg az építkezés. A Vadaspark ekkor még gyakorlatilag “féllegálisan” működött. 1985-ben az állatgyűjtemény mindössze 3 majomból, pár őzből és vaddisznóból, valamint egy óriáskígyóból állt. A park 1989. május.28-án nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt, akkor még 3 hektáros területen. Bár kezdetben viszonylag szegényes volt az állatállomány, az rohamosan bővült. Méghozzá azon szemlélet szerint, amely ma is meghatározó a Vadaspark gyűjteményét tekintve: kifejezetten ritka, veszélyeztetett állatok bemutatása lett a cél, földrajzi elterjedés szerint csoportosítva őket. Anyagi megfontolásból nem gondolkodhattak nagytestű fajok tartásában így elsősorban kistestű fajok tartására szakosodtak. A karmosmajmok tartásában és tenyésztésében rövidesen nemzetközi sikereket is elértek. Azóta is folyamatosan fejlődik a park úgy a fajok, úgy az infrastruktúra tekintetében. Területében is a kezdeti 3 hektárról kinőtte magát az ország legnagyobb területen fekvő állatkertjének 45 hektáros területével. Mely még nem teljes egészében van benépesítve, így a rendelkezésre álló terület további kifutók létesítését, és lakóik beköltözését helyezi kilátásba. A nagy terület azt is lehetővé teszi hogy az állatok nagy kifutókban, tágas helyeken élhessenek.
Azt még tudni érdemes hogy a park természetvédelmi mentőközpontként is működik. Nagy számban fogadnak megsérült vadállatokat, elárvult kölyköket, fiókákat, vagy éppen engedély nélkül szállított, tartott, majd a hatóságok által elkobzott állatokat. A Szegedi Vadaspark ebből a szempontból is kiemelkedik a hazai állatkertek sorából, főleg a határhoz való közelsége miatt jelentős a szerepe az ilyen állatok befogadásában. Különösen azóta, hogy a déli határaink egyben az Európai Unió határaivá is váltak. Így többször előfordult az elmúlt években, hogy egyszerre több száz állatot kellett fogadnia a Vadasparknak. A Vadaspark a mentőtevékenységét a természetvédelmi és állategészségügyi hatóságokkal, nemzeti parkokkal és civil szervezetekkel együttműködve végzi.
Az év szinte minden napján látogatható gyűjtemény zoopedagógiai foglalkozásokkal, látványetetésekkel, valamint alkalmanként éjszakai túrákkal is kedveskedik vendégeinek.

Forrás: www.zooszeged.hu


2020. augusztus 13., csütörtök

A Dunai árhullám és hatásai

Villámlátogatás Keselyűsben, a Dunán, és a környező holtágakon


Mostani kiruccanásom apropója a Dunán épp levonulóban lévő áradás. Két alkalommal munkából hazafelé tartva beiktatva egy-egy kis kerülőt voltam megtekinteni az áradás hatásait. Nem nagy áradásról beszélünk dunai viszonylatban, előfordulnak ettől jóval nagyobb árvizek is. Pusztán kíváncsi voltam jelenleg milyen a vízhelyzet, ill. mely más vizek vízállására van hatással. Ilyenkor szoktak a környező holtágak, csatornák vízutánpótlást kapni.

2020. augusztus 7., péntek

Római kori erőd (Lussonium)

Lussonium romkert


A Paks melett található Dunakömlődön, a Sánchegyen található római kori erőd maradványaihoz invitállak benneteket egy rövid helytörténeti áttekintéssel. Sokan, akár napi rendszereséggel közlekednek a lábánál futó 6 számú főúton, melyről fatornyai is láthatók. Jártunkban-keltünkben ha tehetjük, szakítsunk egy kis időt megtekeintésére. Ha így teszünk, jutalmunk lesz még a gyönyörű kilátás is, mely innen nyílik a környékre. A helyszínen egyértelművé válik mért bírt ekkora stratégiai jelentőséggel a hely.
A rómaiak előtt kelták éltek ezen a vidéken. Paks a rómaiak birtokába Claudius császár uralkodása alatt került: i.sz. 41-54 között. Valentinianus császár idején - i.sz. 350-370 tájékán természetes határul a Dunát fogadta el, melynek különösen Bécstől (Vindobona) Ó-Budáig (Aquincum) terjedő részét védték erősen. Itt nem kevesebb, mint 4 légió volt négy nagy táborral: Carnuntum (Petronell), Brigetio (Ó-Szőny), Vindobona (Bécs), Aquincum (Ó-Buda). Az első három egy összefüggő várrendszert alkotott, amelynek középpontja Carnuntum volt. Aquincum külön központot képezett. A négy nagy castrum között az összeköttetést közbeeső táborhelyek (minden mérföldre egy szilárdul épített vár), az utóbbiak közt a katonai út tartotta fenn, amely jóformán párhuzamosan vonult a Dunával, s amelynek tömör töltése bátran beillett sáncnak is.
A XIX. század óta ismert lelőhelyen az 1969-ben induló régészeti kutatások 1987 óta váltak folyamatossá. Az eddigi kutatások, feltárások során katonai és polgári épületek maradványai kerültek elő, melyek leleteit a paksi Városi Múzeumban tekinthetjük meg. Tolna megye egyetlen helyreállított római kori romkertje.