Gutai Kastély

 Gutai Kastély

Tolna és Fadd között található körülbelül fél úton, a Tolnai Északi Holtágtól pár méter távolságra az országút mellett. A kastélyt az agrárgazdálkodással foglalkozó Gutai család építtette, és a Fadd melletti Gutai-pusztán gazdálkodtak. Maga a család inkább Faddhoz köthető, ám a terület közigazgatásilag Tolnához tartozik. 1956-ot követően a megváltozott politikai és társadalmi helyzet következtében a kúria kikerül a Gutai család kezéből. A kastélyról és múltjáról elég nehéz információkat szerezni. Így emlékeimbe kell révednem és onnan előkaparni némi információt, melyek nem bizonyosan helytállóak. Feltételezésem szerint a bejárat felett szereplő évszám (1993) utalhat az utolsó tulajdonos által végzett felújítás dátumára. Ha jól emlékszem akkor ők egy félig svájci, félig magyar család voltak. És még gazdasági helyzetük engedte igen szép állapotban tartották fent a birtokot. A kastély szomszédságában elterülő réten még kis repülőgép pályát is kialakítottak. Aztán a családfő halálát követően gazdaságilag rosszabb idők köszöntöttek a családra így (emlékeim szerint) a 2000-es évek környékén elhagyták az ingatlant. A kastély információim szerint árverezés alá került, ezt követően árulták, hirdették is egyesek emlékei szerint 25, mások emlékei szerint 40 millió forintért. Továbbá földterületek is tartoztak anno a kastélyhoz amiket később feldarabolva árusítottak ki. Ilyen területek voltak az országút és a Tolnai holtág között elterülő területek is. Tehát a kastély cca. 2000-től üresen áll, és visz belőle ki mit ér. A képekhez érve láthatóvá válik hogy amit értékesnek véltek azt már elvitték, a bejárati kovácsoltvas kaput, a díszes korlátokat, stb. Ám ha még időben gazdára találna, számomra úgy tűnik hogy ez a kastély még nem szenvedett visszafordíthatatlan szerkezeti károkat. Most nyerjünk egy kis bepillantást a család egyik utolsó leszármazottjának életútjába, melyről a teol.hu tudósít.

"Dr. Gutay László 1935-ben született Faddon, földbirtokos családban. Az elemi iskola első négy osztályát helyben végezte, a következő négyet a kalocsai jezsuitáknál. Ott szerette meg a fizikát, a geometriát. Tanulmányait Budapesten a Széchenyi gimnáziumban folytatta. Országos döntőbe jutott matematikából és fizikából is a tanulmányi versenyeken, de ez nem volt elég az egyetemi felvételhez a Rákosi-korban. “Protekcióval” sikerült elintézni, hogy a káderlapján ez szerepeljen: agrárproletár származású. Tanulmányait az ELTE matematika-fizika szakán 1953-ban kezdte, de mivel aktívan részt vett az 1956-os forradalomban, el kellett hagynia az országot. Oxfordban diplomázott, s a mester kurzust is elvégezte. Az USA-ban lett részecskekutató fizikus professzor, egyetemi tanár. Először Florida, aztán Indiana államban. Máig is ott tanít. Közben számos kutatásban vett részt, ott volt a genfi részecskegyorsító megépítésénél is. Magyar földre csak 1973-ban léphetett. Egy tudományos konferenciára hívták meg előadónak. A rendszerváltás óta gyakran hazajár, családjának faddi házába.

Három cikket is lehetne írni dr. Gutay Lászlóról. Egyet arról, hogy a fővárosi diákság egyik vezéralakjaként hogyan vett részt az 1956-os forradalomban, hogyan zsákmányolt fegyvert az ávósoktól, hogyan jutott át az orosz ellenőrzési pontokon, amikor Ausztriába szökött. Egy másikat arról, hogy emigrációba kényszerült magyar tudósként hogyan vándorolt egyetemről-egyetemre, hogyan élt kínai feleségével és öt gyermekével. Egy cikk pedig arról szólhatna, hogy nemzetközi hírű fizikusként hogyan vett részt a genfi részecskegyorsító építésében, s az ott végzett kísérletek eredményeinek elemzésében, publikálásában. Roppant tartalmas életpálya dr. Gutay Lászlóé, bár a vele kapcsolatos történéseket sok esetben nem ő irányította.

A Fadd melletti Gutai-puszta volt a család ősi birtoka. A kúria már másoké volt, ám a falu belterületén található házukat sikerült visszaszerezni. Oda jár haza a fizikus professzor, évente négy alkalommal. De van háza, lakása, kocsija az USA-ban és Svájcban is. Fizika-matematika szakos hallgató volt az ELTE-n, 1956-ban. Földbirtokos gyereke nem juthatott be akkoriban a felsőoktatásba, lehetett bármilyen kiváló koponya. A faddi fiatalember középiskolás korában matematikából és fizikából is ott volt az országos döntőben, ami automatikusan a felvételét jelentette volna. (A tanulmányi megmérettetést természetesen Rákosi Mátyás matematikai versenynek nevezték.) Továbbtanulni azonban csak úgy tudott valaki, ha megfelelő volt a káderlapja. Gutayék elintézték, hogy a fiú kartonján ez szerepeljen: agrárproletár származású. De nem fejezhette be az 1953-ban elkezdett egyetemet, mert kitört a forradalom. A diákok először a Petőfi-szoborhoz vonultak, ahol együtt harsogták Sinkovits Imre színművésszel a Nemzeti dal refrénjét: „Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!”. Aztán a Bem-szoborhoz indultak a Kiskörúton, s közben skandálni kezdték, hogy „Minden ország katonája menjen saját hazájába!”, „Vesszen az ÁVO! Vesszen az ÁVO!”, Szabad választásokat!”.

A szobornál vágta ki valaki egy zászló közepéből a Rákosi-címert; a lyukas zászló azóta is 1956 jelképe. Onnan a parlamenthez vonult a tömeg, skandálva: „Nagy Imrét akarjuk! Nagy Imrét akarjuk!”, “Mindszenti, Mindszenti!”, „Ruszkik haza! Ruszkik haza!”. Sötétedni kezdett, valaki meggyújtott egy újságot, ekkor azt kiabálták: „Erre jó a Szabad Nép!, Erre jó a Szabad Nép!”. Nagy Imre szólt pár szót hozzájuk. Így kezdte: „Kedves elvtársak!”. Mire az embertömeg felmorajlott: „Nincs elv-társ! Pol-gár-társ! Nincs elv-társ! Pol-gár-társ!”. Aztán a rádióhoz indultak, kart karba öltve, százezren, skandálva. Mámorító érzés volt dr. Gutay László szerint, pedig már akkor, a Rákóczi úton eldördültek az első lövések. A rádió épületét tankok vették körül. A környező kisebb utcákban és a házak tetején, padlásain katonák és ávósok bújtak meg és tüzeltek. A forradalmárok, élen az egyetemistákkal, fegyvereket zsákmányoltak és viszonozták a tüzet. A faddi diák is lefegyverzett három, sarokba szorított ávóst. Nagy tömeggel a háta mögött tárgyalt velük, s azok, látva a túlerőt, átadták a géppisztolyaikat. Amikor Mindszenty bíboros kiszabadult, azt kérte a fiataloktól, hogy foglalják el az Állami Egyházügyi Hivatal épületét. Az akciót az ifjú Gutay vezette. Szereztek egy teherautót, és elfoglalták (ahogy ő mondja) az egyházi spiclik főhadiszállását. Ellenállás nélkül megadták magukat, vér nem folyt. Fizikailag és szellemileg is kiváló formában volt akkoriban a faddi fiatalember. Járatott szakfolyóiratokat, a Matematikai Lapokban közzétett feladatok legjobb megoldói közé tartozott. Nagyszerű eredményeket ért el akadályfutásban, és ő volt az egyetem gerelyhajító bajnoka. Kiemelkedett társai közül, nem csoda, hogy Király Béla, az 1956-os Nemzetőrség főparancsnoka is megbízta egy feladattal. A hadügyminiszterrel, Maléter Pállal kellett volna egyeztetnie másnap a részletekről, ám ekkor már november 3-át írtak, és megérkeztek a forradalmat leverő szovjet csapatok. Házkutatást tartottak a Gutay család budapesti lakásán a rendőrök. „Jó kis csatát vívtak!” – mondta az egyik. „Jót, csak nem volt hozzá fegyverünk!” – vágott vissza az egyetemista, aminek az lett a következménye, hogy az oroszok is megjelentek náluk, fegyverek, lőszerek után kutatni. Szerencsére jól beszélt a nyelvükön, Puskin és Lermontov-idézeteket citált, így aztán futni hagyták. Tényleg futnia kellett; diszkrétebben fogalmazva: érezte, hogy itt az ideje csomagolni. Vett magához egy szatyor kaját és lelépett. Sokan célozták meg azokban a napokban, kisebb-nagyobb csoportokban az osztrák határt. Az országutak mentén és a településeken is orosz-magyar ellenőrzési pontokat állítottak fel. Így aztán csak a legleleményesebbek juthattak ki az országból, a Pilis erdein átvágva, a Fertő-tavi mocsárvilágtól sem megrettenve, kocsikat, hamis papírokat szerezve, és kidumálva magukat, ha kellett, két-három nyelven is. Bécsből Londonba került, onnan az oxfordi egyetemre, ahol befejezte tanulmányait. A diplomát 1960-ban szerezte meg, s még ráhúzott egy évet, elvégezve a mesterkurzust. Dolgozni a floridai egyetemen kezdett, ahol már akkor részecskekutatással foglalkozott. Később, 1965-ben Indiana állam Lafayette nevű városába költözött. Az ottani egyetem akkor jött létre, és néhányan (nukleáris fizikusok) részecskekutató csoportot alakítottak. A 75 éves professzor ma is ott él és tanít 1200 diákot. Kínai felesége volt 19 évig, aztán elváltak. Ennek oka a kevés együtt töltött idő, a kutatómunka és a konferenciák miatti sok távollét volt. Abból a házasságából öt gyermeke született a tudósnak. Második felesége magyar, vele 25 éve kötött házasságot. Gutay professzor büszkén vállalja és vallja magyarságát, szerte a világban. Sokáig nem volt tanácsos hazajönnie. A forradalom után először 1973-ban lépett magyar földre. Egy tudományos konferenciára hívták meg előadónak. A családtagjai is a nemkívánatos személyek közé tartoztak 1956 után. Édesapja, az egykori földbirtokos, éjjeliőrként ment nyugdíjba. A rendszerváltás óta nincs akadálya a hazalátogatásnak, azt azonban keserűen jegyzi meg a messzire űzött kutató, hogy nem várták tárt karokkal az ország új vezetői. Ismeretei szerint egyetlen emigrációba kényszerült 56-ost sem kínáltak meg semmi jelentős pozícióval. Persze ő sosem vágyott politikai karrierre. A fizika volt, s a fizika lesz a mindene. Chicagoban is tanított, s a város melletti első részecskekutatóban már a nyolcvanas években végzett kísérleteket. A Nagy Bumm, a világmindenség keletkezésének megértése a céljuk a részecskekutatással, -gyorsítással, -ütköztetéssel foglalkozó tudósoknak. Ha kicsiben elő tudnák idézni az eseményt, akkor valószínűsíthetnék, hogy nagyban is úgy történt. Dr. Gutay László 1994-től vett részt Svájcban, a világ legnagyobb részecskegyorsítójának megépítésében. Tudósok hada jött össze Genfben, Kanadától Pakisztánig mindenhonnan. Csak abban a részprojektben (az egyik adatrögzítő detektor építésében), amelyben a magyar származású professzor is szerepet kapott, mintegy kétezer fizikus és mérnök dolgozott. Egy balul sikerült próbaüzem, a szupravezetők hibája miatt két évet csúszott az átadás, de még a válság előtt szépen elindult és működött a részecskegyorsító. Ám a kutatási pénzek elapadtak, s a tudósok többsége elutazott. Már dr. Gutay is csak néha ruccan át Svájcba, egy-egy úgynevezett adatgyűjtési műszakot ellátni. Ha megy vele diák vagy doktorandusz, azt zsebből fizeti, mert állami támogatás erre egyelőre nincs. Tanít a Lafayette-i egyetemen és kikapcsolódik Faddon. Kisdiák korában a kalocsai jezsuitáknál szerette meg a fizikát, tanulmányozva a világ működését, fürkészve Isten útjait. S most hívő tudósként kutatja, értelmezi, képletekbe rendezi a teremtés titkait.

Faddról indult dr. Gutay László, és a világ vezető tudósai közé küzdötte magát. Egyetemistaként részt vett az 1956-os forradalomban, ezért el kellett hagynia az országot. De magyarságát megőrizte."

A kastély szomszédságában található melléképület.

Egy viszonylag jó állapotú téglaépületről beszélünk, mely pala fedést kapott.

A növényzet kezdte már birtokba venni.

Itt valaki madarat lakomázott.

Az oldalsó és hátsó része az épületnek nyitott féltetős megoldású. 

Ez az épület is abszolút menthetőnek tűnik.

A tetőszerkezet faanyaga is elég jó.

Vélhetően az előző tulajok hagytak itt sok dolgot, csak a látogatók széttúrták.

Azért akad még lakója az épületnek.

Beljebb sem jobb a helyzet.

Az épület oldalában két garázs kapott helyet.

Melyek mögött helyezkedik el a nyitott rész. Itt viszont irdatlan mennyiségű szemét található.

A melléképület és a kastély között egy kereszt található.

Sajnos jobb képet nem sikerült készítenem az áthatolhatatlan susnya miatt.

Amiről szemléltetésként egy kép.

Ám ilyen helyeken is ajánlott a lábunk elé nézni a kellemetlen meglepetések elkerülése érdekében.

Egy medence, körben tujákkal. Ez is mutatja hogy valamikor szebb időket is megért a kastély. Most épp jég fedi.

Egy dísz gémes kút állt itt, annak vödre látható a képen.

Maga a kút.

Az egész udvart benőtte a susnya.

Ezen kell átvágni hogy eljussunk az épületig.

A bejárat.

Felette magyar címer, zászló tartó, és egy elég dekoratív lámpa.

A lámpa (csodálom hogy még nem lopták le) felett egy évszám látható. Feltételezésem szerint az utolsó felújítás éve lehet.

A természet is tud szépet alkotni.

A bejárat melletti falnál virágosládák.

Pár fa van az udvarban melyek vélhetően tervszerűen lettek ültetve.

Néhol még tetten érhető az emberi kéz munkája.

Ezen a képen is jól látható hogy az alagsor lejáratának teteje, a stukkók, díszek, csatornázás is jó állapotnak örvend.

Az alagsori lejárat mellől is ellopták az egyik korlátot.

Az alagsorban is olyan állapotok uralkodnak mint az egész épület területén.

Belépve egy előtérbe jutunk ahonnan egy lépcső vezet fel a hallba. Itt is a lámpa megmaradt.

Valaha szebb kilátás nyílhatott ablakaiból.

A hall, U alakban kifalazott vályú fut (gondolom virágágyás) az ablakok alatt.

Az egyik szoba, csövek levágva, vezetékek kibontva a falakból.

Felcsempézett konyha.

A szobák tele törmelékkel és szeméttel.

Ennél az egy szobánál láttam vizesedést.

Viszont itt kaphatja a vizet folyamatosan.

Az egyik fal már megrepedve.

A fürdő.

A padlásfeljáró.

És a padlás. Itt azért már akadnak problémák.

A szemét az itt is álltalános.

A padláson át még egy fenti helyiségbe ill. egy teraszra juthatunk.

A kastély bejáratától a melléképület látványa.

Felfelé haladok az út irányába, itt még látszik valami az épületből.

A főbejárati kapu, vagyis az oszlopai mert a kovácsolt vas kaput lelopták. Háttérben az út, mögötte a Tolna Északi Holtág.

A pillérdíszek is láttak már szebb napokat.

Az útról már csak ennyit láthatunk a kastélyból. Lassan már csak a kis szélkakas fog kilátszani.

Tolna és Fadd között fél úton, közvetlen az út mellett található a kastély a piros jelnél.
Koordinátái: 46.442062, 18.813081

Forrás: teol.hu,