Mádi-Kovács kastély (II)

 A Gerjeni Mádi-Kovács kastély története

Egy kiegészítést szeretnék fűzni a Mádi-Kovács kastélyról megjelent bejegyzésemhez, mely kiegészítés információi Sütő-Nagy István a család leszármazottja jóvoltából kerültek a birokomba. Az első bejegyzésemben 1915-nél veszítettem el a fonalat a kastély múltját illetően, lévén azzal az évvel bezárólag találtam egy-egy újságcikket a családdal és Gerjennel kapcsolatban. A bejegyzés írásakor következőleg fellelt információk alapján 1986 -ban a Magyar Nemzetben, a gerjeni Rákóczi TSZ kínálja eladásra a kastélyt és a hozzá tartozó gazdaságot. Tehát kb az I. világháború, a II. világháború történései, és az eladóból ítélve államosítás, amikről információ hiányában voltam, írtam első bejegyzésemben.

Istvánnak köszönhetően megtudtam, hogy az ő ükapja Mádi-Kovács István (1803-1880) aki jogász, septemvir, (Pakson szomszédja és jó barátja volt Deák Ferencnek) már birtokkal rendelkezett Gerjenben és egy kisebb kastéllyal, ami az 1860-1870-es években egy nagy dunai árvízben erősen megsérült. 1838-ban vette feleségül szentkatolnai Cseh Alojziát, akivel 8 gyermekük született. Köztük az előző bejegyzésemben szereplő György, táborszernagy, aki nőtlen volt és utód nélkül halt meg. Valamint István dédapja, ifj. Mádi-Kovács István (1849-1920), aki a megrongálódott régi kastély helyére építette a jelenlegi épületet, továbbá ekkor készült többek között a park, több nevezetes fával, teniszpályával, artézi kúttal, szobrokkal, méhessel, és a környező gazdasági és majorsági épületek is. Ezt követően a kastély és a környező gazdaság továbbra is a család birtokában volt és gazdálkodtak a területen. Mádi-Kovács Imre 1945-ig Tolna megye főispánja is a kastélyban élt és gazdálkodott családjával. A kastély a család több generációjának és több rokonsági fokon szolgált otthonául, míg 1949. március 5-én késő este két civil ruhás, fegyveres férfi zörgetett be és közölték, hogy reggel 6-ig hagyják el az épületet segítség igénybevétele nélkül, mert reggelre karhatalom fogja elfoglalni.

Sütő-Nagy István emlékei alapján azon az estén a húgával Sütő-Nagy Nórával épp mind a ketten szamárköhögésesek voltak, éjjel a majorból egy jó ember szekérre rakta őket, és egy fiatalemberrel a szántóföldön keresztül vágva kivitte őket a faddi országútra, miközben többször utánuk lőttek. Budapestre érve nagyapjuknál kerestek menedéket. István édesanyja és a család egy része megvárták a reggel valóban megérkezett ÁVH-sokat, akik igen határozottan kergették ki őket a kastélyból. Mint később megtudták, bentlakásos pártiskolát hoztak létre az akkor még jó állapotban lévő kastélyban. Valamikor az 50-es években adták át a TSZ-nek a kastélyt. Később István pár ízben még ellátogatott Gerjenbe. 1966. körül a kastély már elég elhanyagolt volt, az ajtók, ablakok több helyen betörve, az emeletre vezető csigalépcső kovácsoltvas korlátja már nem volt meg, déli emeletes veranda elbontva, de a tető még ép volt. Az ő lakásuk helyén a disznópásztor élt a családjával igen szerény körülmények között. Időrendben itt érkeztünk el 1986-hoz, amikor a Magyar Nemzetben, a gerjeni Rákóczi TSZ kínálja eladásra a kastélyt és a hozzá tartozó gazdaságot. Valamint 1986-ban került a kastély Juhász Gabriella testnevelő tanár, és férje Adorján László tengerésztiszt tulajdonába, mint első bejegyzésemben írtam ők gazdálkodtak a területen. 1991-ben István a húgával Nórával látogatták meg a kastélyt, aminek az északi részét a blogban szereplő család kezdett szépen rendbe hozni. A magtárban hatalmas csigákat neveltek és jól használható utat is építettek ki a faluból a majorig. Jó volt látni, hogy megbecsülik és megmarad az elődeik hagyatéka, írta István. Azonban pár évre rá ismét lelátogatott és szánalmas látvány fogadta,  egy elvadult bokros, csalánoson áttörve érte el a tárva-nyitva álló, erősen megrongált épületet. Nagyon elkeserítő volt. Itt az előző bejegyzésben leírtak következnek időrendben, azaz 2015 NAV árverésen került a Gerjeni telephelyű LAU-GER építőipari és szolgáltató Kft. tulajdonába a kastély. 2020-ban az első bejegyzésemet követően körbekerítették a kastélyt és a parkot, így elzárva az oda látogatók elől. Hogy ezt a veszélyei miatt tették vagy a magántulajdon védelmében, nem tudom. De ez arra is utalhat, hogy valami elkezdődött a területen. Még érdekességképpen annyit elárult István a család nevére vonatkozóan, hogy a családban mindenki a-val, Madi Kovácsnak nevezte a családot, holott a dokumentumokban á-val, Mádi Kovácsként szerepel. A család több leszármazottja a paksi Kálvária temetőben, a Madi Kovács kriptában (a halottasház közelében) nyugszik.

Igénybe vették, milyen szép megfogalmazása ez a dolgoknak. Az ingatlan után az engedélyezett irányhaszonbér természetesen egy forintot sem jelentett.

A fotókat és információkat szolgáltató Nóra és István édesanyja 1949-ben újra férjhez ment, ezért szerepel Berényi Dánielné néven. "Az állam részére ellenszolgáltatás nélkül felajánlott" kissé cinikus.

A kép 1945-46-ban készült a kastély előtt játszadozó gyermekekről. A képen Südő-Nagy István és húga Sütő-Nagy Nóra láthatók.

Az alábbi képek 2008-ban készültek.

A dátumbélyeg is beszédes.

1992

Szintén 1992

Zárszóként, forrás megjelölés helyett köszönetemet szeretném kinyilvánítani Sütő-Nagy Istvánnak, aki megkeresett és a fent közzétetteken kívül egyéb információkat is megosztott velem a családról, annak múltjáról, leszármazottjairól. Továbbá felvette a kapcsolatot a család más tagjaival és információkat, adatokat, képeket gyűjtött a segítségükkel, tette mindezt azért hogy egy ilyen nagy múltú család mint a Mádi-Kovács és annak hagyatéka, története ne vesszen ki a köztudatból. Továbbá köszönöm hogy ha minimális mértékben is, de hozzájárulhattam ehhez.