Szedresi Holt Sárvíz

A Szedresi Holt Sárvíz és tanösvény

A mostani bejegyzés alkalmával a Szedres határában található Holt-Sárvízet szeretném bemutatni. Megközelítése Szedrestől Medina felé haladva egy éles balkanyarban egy földútra jobbra letérve a legcélszerűbb. Azon kb. 600 m megtétele után érünk a parkolóhoz és a horgász egyesület kis faházához. Mi egy kellemes délutáni séta alkalmával jártuk körbe a vizet. Amit ajánlani tudok mindenkinek, mert egy informatív táblákkal szegélyezett és szép tanösvényen vezetett utunk még a tórendszer végére nem értünk. Maga a holtág megközelítőleg 14 ha. Az átlag vízmélység 1-1,5 m körüli, eléggé eliszapolódott a meder és sajnos (mint a képeken is látszódni fog) a vízutánpótlás sem megoldott. Kb. 2-2,5 km hosszan kanyarog ez a Szedresi-tó néven is ismert víz. Hajdanán az ősi Sárvíz egyik mellékága, majd holtága. Ennek a Holt-Sárvíznek egy részéből kezdték kialakítani a ma is ismert medret. A 70-es évek végén a szedresi horgászegyesület a helyi termelő szövetkezet segítségével kotorta ki a medret, azóta sem történt mederkotrás. Ekkor épült meg ugyancsak termelő szövetkezeti segítséggel a horgásztanya is, amely jelenleg a helyi horgász közösségi élet központja. Aszályos években vízszintje erősen lecsökkenhet. Partjait több híd is összeköti, a tó felső végét egybefüggő növénytakaró fedi. Felfedezésre váró, cserkelésre alkalmas horgászvíz mely a Dél-Mezőföldi Tájvédelmi Körzet része.

Az elmúlt pár hét képekben

Az elmúlt pár hét kirándulásai képekben

Az elmúlt időszakban főleg az elmúlt hétben csak villámkirándulásokra futotta az időmből. Így most ezeket a kis kiruccanásaim alkalmával készült képeket szedtem csokorba és osztom meg ebben a bejegyzésben. Azért a környezetet elnézve még igen csak a télben járunk, még ha az utóbbi napokban tavaszias időnk is volt. Próbáltam így nem csak a tájra, lévén az még nem túl színes és mutatós, hanem az állatvilágra koncentrálni. De sajnos ők is igen rejtett életet élnek ez idő tájt.

Ezek a képek február közepe, vége táján készültek mikor pár napra vékony jég borította állóvizeink felszínét.

Taplósi-Holt-Duna

A Taplósi holtág

A Taplósi Holt Duna nevét a kanyarulata általa körül ölelt félszigetről (Tapló sziget) kapta. Az pedig vélhetően a területén nagy számban előforduló tapló gombáról. Régen mikor még acéllal, kovával csiholtak tüzet a belőle készült élesztéket tűzgyújtásra használták. A parasztság még a 20. század elején a tűzgerjesztéshez szükséges gyúlóanyagot taplóból csinálta. A taplógombát megszárították, vidékenként, szokás szerint más-más hamu (bab-, kukoricaszár, repce, vörös paré) lúgos vízében főzték, vagy napokon át áztatták, megszárították és fejsze fokával foszlósra verték. Jobban szikrát fogott a tapló, ha szárítás előtt salétromos vízben is pácolták. ( Más felhasználási módjairól itt írtam. ) Érdekesség hogy az átvágást megelőzőleg a félsziget az alföld részét képezte, mint ahogy a közelben található Bogyiszló települése is. A Kalocsai Érsekség birtoka volt az államosításig. Két Duna-holtág a taplósi és a tolnai között fekvő terület sajátossága az, hogy nagy kiterjedésű gyepek borítják, amik értékes növényritkaságoknak (fekete galagonya, réti iszalag, kálmos) adnak otthont. Ez a Gemenc egyik legváltozatosabb és legérdekesebb területe.

Bogyiszló, Fűzóriás

 Villám látogatás az öreg fűznél

Volt egy kis szabadidőm leugrottam kicsit vallatni a vizet. Mondanom sem kell a halak nem a reményeimnek megfelelően ettek. De ha már így alakult, jártam egyet a határban. Bogyiszló alatt a Herem(fok) egykori medrében keltem útnak a töltéstől letérve. A nyomok arra utaltak hogy nem csak én használom a medret út gyanánt. A Duna árterében és annak közvetlen közelében járva mostanában egyre gyakrabban látom motorok vagy quadok nyomait, kitaposott csapásait. 

Az egykori medret egy darabig mind két oldalról fák szegélyezik.