Fadd-Dombori holtág
Pár mondatban a hely, azaz a víz történelméről. A nagy folyók sajátja volt valaha, míg az ember ebbe is bele nem avatkozott, hogy sokkal zabolátlanabbak, vadabbak, változatosabbak voltak. A Duna is ilyen volt, tele természetes kanyarulatokkal, lefűződésekkel, szigetekkel, mellékágakkal. A meder alakulások is sokkal változatosabbak voltak mint napjainkban. Ám ennek az emberek számára megvoltak a hátrányai. Kiszámíthatatlan és zabolátlan folyó sokszor nehéz helyzeteket teremtett árvíz, jeges ár formájában.
 |
| Az érintett terület a szabályozás előtt. |
A kanyarulatok lassították a folyást a hajózást is nehezítve ezzel, ill. könnyen feltorlódtak a jégtáblák is. A torlódásokkal felduzzasztott folyón még tovább lassult a víz elvonulása, ezzel jeges árakat előidézve. Az emberek ez ellen nem nagyon tudtak védekezni. Ekkor dolgozták ki a szabályozásra vonatkozó terveket. És itt érünk el a nevezett holtág létrejöttét előidéző kanyarátvágásokhoz. Az 1830-as évek körül kezdték meg a munkálatokat a várszegi átmetszésnél. Később az 1938-as borrévi jégtorlasz következtében kialakult jeges árvíz rámutatott a további 7km-es átvágás fontosságára, így kizárva a 30 km-es Tolnai kanyarulatot is. Ezzel egy huszárvágással metszették el Faddnak és Tolnának is a Dunával való kapcsolatát. Ez rá is nyomta bélyegét a települések további sorsára, a halászat,a malmok,a hajózás, a kereskedelem hanyatlani kezdett. Az utóbbi átvágás még egy településre volt nagy hatással, Bogyiszlóra. Az átvágás előtt még a Duna-Tisza közéhez tartozó település hirtelen a Dunán túlra került.
 |
| Az átvágások így rajzolták át a térképet. |
Na de kanyarodjunk vissza a Faddi holtághoz. Az átvágás kezdetben nem bírta el a Duna vízhozamát ám a víz tette a dolgát és rövid idő alatt kivájta a medret és ez lett a fő meder. A cca. 17km-es szakasz így 2km-re rövidült, és a folyás is felgyorsult. A régi fő meder gyors eliszaposodásnak indult. Az itt található szigetek köztük a Bóvár sziget is ma már mezőgazdasági terület. A területen járva ma már semmi nem emlékeztet rá hogy itt valaha a Duna fő medre húzódott. Nagyából a szakasz 2/3-a maradt meg, bár a szélessége kb a felére csökkent, és persze az eliszaposodás továbbra is veszélyezteti, mint általában a holtágakat.
 |
| A jelenlegi műholdas felvételeken már jól kivehető mennyit zsugorodott a vízfelület. |
Tudomásom szerint az évek alatt több kotrás is volt, ezek a kotrások a kajak-kenu pályára korlátozódnak. A legutóbbi olyan 2013 környékén 1km hosszan és 100m szélességben. Ennek köszönhetően ezen a szakaszon nem borítja olyan vastag hordalék, iszap réteg a feneket. Itt megközelítőleg egységesen 3m-es a vízoszlop. A leírások és anekdoták alapján 2,5m és 7m közötti mélységek vannak a holtágon. A jelenlegi hossza olyan 10km és kb 215ha. Az egyik vége a Dombori öregfalu alatt húzodó töltésig ér, a másik pedig Fadd és Gerjen között található Lajosmajornál van. A Lajosmajori vége a sekélyebb iszaposabb, itt van egy kis öböl, de a Vólent öbölig hasonló jelleget mutat. A mélyebb részek kb a Faddi köteles komptól dombori irányában kb a faddi és tolnai holtágat összekötő csatornáig vannak. Ha már összekötő csatorna akkor essen pár szó a vízutánpótlásról is. A szabályozást követően egy-egy árvíz még átmosta a holtágat de az eliszaposodással és feltöltődéssel, az árvízvédelmi gát létrehozásával ennek lehetősége megszűnt. A szabályozás átírta az eddig kialakult vízrajzi helyzetet. És nem csak a Dunára vonatkozóan mint az tervben is volt, hanem kihatott az egész terület víz-háztartására is. A kiszáradó talaj, a megszűnő patakok, időszakos vízfolyások, a megszűnő, kiszáradó dunaszentgyörgyi lápvilág(Brinyó) mind- mind azt eredményezte hogy elöregedésnek, hanyatlásnak indult a holtág. Felszaporodtak a káros folyamatok, romlott a víz minőség. A csámpai patak időszakos kis vízhozama elhanyagolható mennyiségű vízutánpótlást jelentett. A dombori falunál lévő áteresz magas dunai vízállásnál jelentett csak lehetőséget a víz pótlásra. Ám akkoron a Dunai áradásokból származó víz minősége sem feltétlen volt kielégítő. Az 1960-as évektől megkezdték a Fadd-Dombori üdülőtelep kiépítését, kezdetben ifjúsági és gyerektábort létesítettek, majd a vállalatok beruházásai felhívták a figyelmet a hely lehetőségeire. Rohamos léptékben fejlődött az üdülőtelep, bolt, posta,ivóvízhálózat, szennyvízhálózat épült. A 90-es évekre tehető a virágkora, rengeteg nyaraló választotta üdülése céljául. Köztük sok külföldi is. Ám mikor a holtág vize olyan mértékben leromlott hogy már fürdésre sem volt alkalmas, elpártoltak a fürdőzők, a nyaralók. Sajnos ez kellett ahhoz, hogy az utolsó pillanatban 1994-ben a Paksi Atomerőmű Rt. és a helyi önkormányzatok összefogásával megszülessen a megoldás. Ami úgy festett, hogy az erőmű klímaberendezéseinek hűtővizét egy másfél kilométeres csatornaszakasz kiépítésével bevezetik a Csámpai patakba. Ami innentől paks-faddi főcsatorna, és ezen keresztül vezetik a Fadd-Dombori holtágba. A beruházás kapcsán a vízpótlás megoldódni látszik, sőt a Dombori falu alatt lévő áteresz ennek köszönhetően már a felesleges víz Dunába engedésére szolgált. A paks-faddi főcsatornán több helyen is kialakított víztározók beváltották a hozzájuk fűzött reményeket és a benőtt vízi növényzet által egyfajta természetes szűrőként funkcionálnak. A csatorna hosszából kifolyólag a hőszennyezés és megoldott. Magyarán jó minőségű vízzel történik a vízpótlás. Ezt a természet meg is hálálja, mert a vízminőségnek köszönhetően vissza állt a holtág faunája. Ezt támasztja alá az is hogy ismét sok ember választja pihenésre, vízi sportra, nyaralásra, és a horgászoknak is igazi paradicsom. Az elmúlt 1-2 évben is sokat fejlődött az üdülőtelep, például a strandok felújítása révén. A több ember, nyaraló ill. nyaralótulajdonos révén remélem a jövőben is meg lesz a kellő figyelem a holtág állagmegóvására.
