Római kori erőd (Lussonium)

Lussonium romkert

A Paks melett található Dunakömlődön, a Sánchegyen található római kori erőd maradványaihoz invitállak benneteket egy rövid helytörténeti áttekintéssel. Sokan, akár napi rendszereséggel közlekednek a lábánál futó 6 számú főúton, melyről fatornyai is láthatók. Jártunkban-keltünkben ha tehetjük, szakítsunk egy kis időt megtekeintésére. Ha így teszünk, jutalmunk lesz még a gyönyörű kilátás is, mely innen nyílik a környékre. A helyszínen egyértelművé válik mért bírt ekkora stratégiai jelentőséggel a hely.

A rómaiak előtt kelták éltek ezen a vidéken. Paks a rómaiak birtokába Claudius császár uralkodása alatt került: i.sz. 41-54 között. Valentinianus császár idején - i.sz. 350-370 tájékán természetes határul a Dunát fogadta el, melynek különösen Bécstől (Vindobona) Ó-Budáig (Aquincum) terjedő részét védték erősen. Itt nem kevesebb, mint 4 légió volt négy nagy táborral: Carnuntum (Petronell), Brigetio (Ó-Szőny), Vindobona (Bécs), Aquincum (Ó-Buda). Az első három egy összefüggő várrendszert alkotott, amelynek középpontja Carnuntum volt. Aquincum külön központot képezett. A négy nagy castrum között az összeköttetést közbeeső táborhelyek (minden mérföldre egy szilárdul épített vár), az utóbbiak közt a katonai út tartotta fenn, amely jóformán párhuzamosan vonult a Dunával, s amelynek tömör töltése bátran beillett sáncnak is.

A XIX. század óta ismert lelőhelyen az 1969-ben induló régészeti kutatások 1987 óta váltak folyamatossá. Az eddigi kutatások, feltárások során katonai és polgári épületek maradványai kerültek elő, melyek leleteit a paksi Városi Múzeumban tekinthetjük meg. Tolna megye egyetlen helyreállított római kori romkertje.

Imsós

Az Imsósi félsziget és az Imsósi erdő története

Ebben a bejegyzésben egyazon területre vonatkozóan két jelentős történést szeretnék bemutatni. Egyrészt a paksi dunai szakasz szabályozásának következtében létrejövő változásokat. Pontosabban az Imsósi félsziget, majd egy rövid ideig sziget, ma pedig már csak az Imsósi erdő területére vonatkozóan. Másrészt a Rákóczi szabadságharc idején Bottyán János e területen építet 1705-ben a Dunántúlra vezető hídfőállását. E sáncok maradványai láthatók ma is az Imsósi erdő területén, ill. itt tekinthetjük meg Vak Bottyán kopjafáját is. A legenda szerint egykoron a kopjafa helyén állott tábori sátra. 

Az imsósi erdő a Bottyán hegyről.

Paksi ürge-mező

Paks, ürge mező

Az 1999 óta védett, 242 hektár kiterjedésű Paksi Ürge-mező a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet része, a város pereméhez közel található nyílt homoki gyepekkel, kisebb buckák közti láprét-foltokkal tarkított legelő. A homokvidékek buckái között időszakos pangóvizes vízfelületeket találunk, amelyek az aszályos években kiszáradhatnak. A változatos felszínű táj eredeti vegetációja mára erősen átalakult. A homokterületek természetes növénytakaróját az 1960-as évek erőszakosan telepített akác- és fenyőültetvényei szorították ki. Szerencsére azonban a nagyarányú természetátalakítási folyamatok ellenére is még jelentős az értékes vegetáció aránya. Bizonyítják ezt az itt fellelhető növény és állatfajok, melyek közül sok védett (26 faj!), mely országosan is ritka. A láprétek ritka madarai a réti tücsökmadár és a haris, míg a homokgyepeken parlagi pityer, vagy a színpompás gyurgyalagok vadásznak rovarokra. A vidék egyik legismertebb rágcsálója a szintén védett ürge. Az elmúlt időszak betelepítési programjának köszönhetően populációja jelentősen megerősödött. Természetes ellenségei közé tartoznak a tájvédelmi körzet területén fészkelő ragadozó madarak, melyek közül kiemelkedik a hazánkban ritka kerecsensólyom előfordulása. Szép állományban tenyészik az apró nőszirom, a homoki árvalányhaj, a homoki vértő, az agárkosbor, továbbá az állatvilág képviselői, a sisakos sáska, a zöldes gyöngyházlepke is megtalálhatók. Paks város közelsége miatt a védett gyepen sajnos számtalan emberi hatás mutatja nyomait. A természeti értékeket nem tisztelő autósok, motorosok, lovak, és quadosok a gyepen rengeteg illegális nyomvonalat tapostak, sok a kisebb-nagyobb homokkitermelés, a szemetelés. A tájképet a számtalan légvezeték is rombolja. A láthatólag sok természetkárosítás mellett még így is az Ürge-mező az egyik legtermészetesebb formában fennmaradt homokpuszta a Dunántúlon.