Imsós

Az Imsósi félsziget és az Imsósi erdő története

Ebben a bejegyzésben egyazon területre vonatkozóan két jelentős történést szeretnék bemutatni. Egyrészt a paksi dunai szakasz szabályozásának következtében létrejövő változásokat. Pontosabban az Imsósi félsziget, majd egy rövid ideig sziget, ma pedig már csak az Imsósi erdő területére vonatkozóan. Másrészt a Rákóczi szabadságharc idején Bottyán János e területen építet 1705-ben a Dunántúlra vezető hídfőállását. E sáncok maradványai láthatók ma is az Imsósi erdő területén, ill. itt tekinthetjük meg Vak Bottyán kopjafáját is. A legenda szerint egykoron a kopjafa helyén állott tábori sátra. 

Az imsósi erdő a Bottyán hegyről.

Kezdjük talán a földrajzi átrendeződéssel. A XIX. századi folyamszabályozások azt voltak hivatottak szolgálni hogy a hajózást megkönnyítsék és egyúttal gyorsítsák, valamint a pusztító árvizek megszűnjenek, levonulásuk könnyebb, gyorsabb legyen. Az éles kanyarokban feltorlódtak a jégtáblák minek következtében jégdugók alakultak ki, amik jeges árvizeket idéztek elő. Mikor megindult a hatalmas feltorlódott jégtömeg hatalmas pusztítást végzett. Ennek kiküszöbölése okán Vásárhelyi Pál, és Beszédes József, a kor híres építőmérnökeinek irányítása alatt folytak a folyamszabályozási munkálatok. A paksiak félelmeiket fogalmazták meg a szabályozási munkálatokkal kapcsolatban, ugyan is attól tartottak, hogy a várost így az egyenesen felé folyó Duna sodrása elmossa. A helyiek zúgolódása ellenére 1841-ben átvágták az Imsósi kanyarulatot Paks és Ordas között.

Az első katonai felmérésen még a kanyarulattal.

A második felmérésnél már nem hogy az átvágás ténye látszik, de az is, hogy az eredeti mederben már alig van víz.

Amíg a Duna mindkét ágát egyszerre használta az Imsós szigetté vált. Nem sokáig maradt így a régi ág hamar feltöltődött és eliszapolódott. Az 1958-as második katonai felmérésnél már alig volt benne víz. Pedig csak 17 év telt el az átvágás óta. A volt meder területén ártéri erdő nőtt, melyet magasabb vízállás esetén víz borított. Ennek az 1980-as évek elején épített töltés vetett véget. A megyehatár nagy lemaradással követte a Duna főmedrének áthelyeződését, az Imsós a Duna-Tisza közéről a kanyar átvágása után került át a Dunántúlra, s így, már Tolna megyéhez tartozik. Dunakömlőd így elvesztette Duna-partját, Paks városa a félelmek ellenére ma is áll, sőt nyert az átvágással, mert a Duna hajózható ága közvetlen a város mellé került, kikötője a város szívébe, a piac mellé épült.

Jelenlegi állapotában. (46.659423, 18.894232) A volt meder északi részén egy horgásztó, nyugati részén a Dunakömlődi csatorna folyik.

Most nézzük meg a történelmi vonatkozást. II. Rákóczi Ferenc az 1703-ban kitört kurucfelkelés vezetője a felvidék elfoglalása után a Dunántúlt tűzte ki céljául. Így szüksége volt egy jól védhető Dunai átkelőhelyre. Ugyanis Dunaföldvár és Simontornya várai jól védhetőek voltak a császári seregek részéről, ezért szükség volt egy nagyobb létszámú jól felszerelt sereg átkelésére a Dunán. Így született meg a gondolat hogy Dunakömlőd, Imsós vonalában egy hajóhidat kell létrehozni, valamint egy annak védelmére szolgáló sáncrendszert kiépíteni. A feladattal Bottyán Jánost bízták meg, aki valamikor maga is császári katona volt, itt szerzett katonai tapasztalatot még a törökkel harcolva. Császári kitüntetést is kapott, ennek ellenére ő Rákóczit és a magyar népet akarta szolgálni.

Így készült el itt egy háromrészes erődítményrendszer. Az Alföld felőli hídfőt földsánccal erősítve közvetlen az imsósi oldalon a vízpartra építették. A dunántúli oldalon két sáncot építettek, egyet a folyóparton, egyet pedig a felette magasodó dombtetőn (Lussonium késő római erődjének romjaira). Az erődítményrendszernek ezt a Duna fölé magasodó részét nevezték Bottyán-várnak, a területet pedig Bottyán-hegynek. 1705-re már állt a vár és Bottyán indulhatott Dunaföldvár elfoglalására. Földvár első támadása sikertelen és a visszavonulás után még a Bottyán vár is német kézre került egy darabig, de a kurucok erőt gyűjtve elfoglalták Dunaföldvárt, és utána délnek indulva visszaszerezték Bottyán saját várát is. Elfoglalták Simontornyát is, és elsöprő győzelemmel felszabadították az egész Dunántúlt.Amíg 1706 februárjában Bottyán János a Dráva déli végeiben fosztogató szerbeket veri le a német császári hadsereg megkísérelte visszafoglalni Fehérvárt és Buda várát, de a villámgyors hadmozdulatokhoz értő kuruc generális még időben visszafordult, és a Sió vonalánál visszaverték őket. Azok dühükben a Bottyán vár felé fordultak, és ostromolni kezdték. A várban maradt katonaság gyáván megfutamodott és magukra hagyták a környékből ide bújt főként paksi gyerekeket, nőket, öregeket. Őket a császári zsoldosok kíméletlenül leölték, és felgyújtották a várat.

A Bottyán vár katonai jelentősége itt véget ért. Sajnos nem sok minden maradt meg a mai kornak. Az erődítmény egy része a Duna-átvágás során került víz alá. A területen emeltek egy kopjafát Bottyán János emlékére, a legenda szerint azon a helyen volt a sátra.

Forrás: geocaching.hu

A kopjafa.

Szintén.

"Bottyán János és a sáncait védő hősök emlékére állította a Dunakömlődért Egyesület" 

"A hagyomány szerint ezen a helyen állt Bottyán János sátra 1704-1705 évben."

A horgásztó mellett elfolyó Dunakömlődi-csatorna.

A csatorna mellett lévő földes úton tértem be az erdőbe, egy rajta átívelő fahídon keresztül

Az utakból arra következtetek hogy nagy forgalmat nem bonyolíthatnak le.

Bizonyára az én naivitásom, de az erdő összetételét illetően sem erre számítottam. 

Egy jó része fenyves.

Másik része akácos.

A legszebb momentum, az út egyik felén akác a másikon tujasor. Itt engedtem el végleg a ártéri erdő illuzióját.

A kopjafa tisztása, és az azt körülvevő akácos.

Tovább haladva egy irtást találtam.

Kicsit beljebb menve vélhetően a sánc maradványai láthatók, de a nagy büsü miatt a képeken ez nem kivehető.

Ez előrevetíti egy őszi, vagy kora tavaszi területbejárás lehetőségét.