Pichler Gusztáv söréttorony
Kölesd-Borjád település feletti dombon értékes ipari műemlék húzódik meg, a Söréttorony, Tolna megye egyetlen ipari műemléke. Hasonló még egy van Magyarországon, Tatán. Az akkoriban impozáns ipari épületet Pichler Gusztáv építtette, üzemeltette saját birtokán. A mérnök végzettségű tulajdonos 1889. május 21-én, Aradon született. A Budapesti Műszaki Egyetemen folytatott tanulmányokat és 1911-ben okleveles mérnök lett. Két év múlva, 1913. január 1-jén a Nádorcsatorna Társaság igazgató főmérnökének nevezték ki. Kiváló szakmai tehetsége és igényessége okán fiatalon tagja lehetett a Mérnöki Építész Egyletnek. 1928-ban öccsével, Jánossal kiváltják az iparigazolványt, és felvételt nyernek a szabad ipart űző iparosok táborába. Ő felismerte a lehetőséget, hogy az iparnak és a vadászatnak nagy mennyiségű sörétre van szüksége, amit csak nehezen lehetett külföldről beszerezni. A gondolat 1936-ban született meg, majd a tervezés és engedélyezési eljárások után 1938 nyarán megkezdődött a gyártás, amely 1948-ig tartott. A sörét hagyományos technológiával készült. A középen üres toronyban bizonyos magasságból az ott elhelyezett lyukacsos edénybe öntötték a felhevített ólmot, ahonnan a vékony cseppekben lecsepegő ólom a szabadesés következtében a felületi feszültségtől gömbölyű cseppekké alakult és a mélyben lévő kút vízébe esett. Innen kivéve a műhelyben szénporral fényesítették és válogatva osztályozták 6-12-ig. Minél kisebb a sörét mérete, annál magasabb a szám, amivel jelölik. Minél magasabb a söréttorony, annál nagyobb golyó készíthető. Pichler Gusztáv, aki szenvedélyes vadász és nagy tudású mérnök volt, eleve tudatosan felmérve látta a sikert a sörétgyártásban, hiszen az ipar mellett a vadászat is nagy fogyasztó. Például az 1939-40-es évben a statisztikai jelentés alapján 1 840 923 db apróvad került terítékre. Ha ezt megszorozzuk hárommal, akkor az közel hatmillió lőszer. A kiállított dokumentumok híven mutatják be, hogy a puska és lőszerkereskedések mellett a vidéki vaskereskedésekben is lehetett vásárolni. A vadászok egy része saját maga készítette a lőszert. A történelem, mint minden másban, itt is beleszólt a gyártásba, mivel a világháború után a gyár már nem tudott talpra állni. 1948-ban még folyamatosan termelt, de 1949-ben már egyáltalán nem folyt termelés. A módszert a 60-as években leváltotta a Bliemeister technika, így ezután már nem építettek sehol a világon újabb tornyokat. A gyár 10 évnyi működése alatt naponta 8-9 mázsa sörétet gyártottak itt le.
A jelenleg magántulajdonú torony a renoválása után kilátónak is alkalmas. A tulajdonos megkezdte a terület rehabilitációját, az elbontott és széthordott melléképületek pótlását. A 18 méter magas torony 4,5-ször 4,5 méteres alapon nyugszik. Egy földszinti részből és további öt emeletből áll. A torony üzemi tere a domb belsejében egy föld alatti kürtőben tovább folytatódik. A torony és a kürtő együttes magasságmérete 51,3 méter. A kürtő alatt lévő 33,5 méter mélységű kútban a vízoszlop állandó magassága 11 méter volt.
Mára Magyarországon már csak két Söréttorony maradt. A torony jelenleg kilátóként és rendezvényhelyszínként működik.
