Nabu Tekergő blogja: A tolnai kálvária kápolna és stációi

A tolnai Római katolikus Kálvária kápolna

A településen áthaladó főút mentén, az út felől támfallal határolt kisebb emelkedőn található a kápolna és a stációk. Említése elsõízben 1740-ben történik. Kapuváry leltárában egy tarka, vászonból készült antipendiumot említ, amely a Kálvária kápolnába való. Õ írja, hogy a második keresztjáró napon (áldozócsütörtök elõtti kedd) a körmenet a Kálváriára vonul, valamint általános szükség idején a könyörgõ körmenet.

A kápolnát, a stációkat és a kereszteket Markmiller Bertalan állíttatta, Berényi Zsigmond püspök jóváhagyásával. (1739-1748.) A keresztút elején levõ kereszteket Messinger Mihály, a feljárónál lévõt Kli Vitus gazdag urasági bérlõ szerezte. Kapuváry az "új kálvária" elõtti kereszt felállításáról ír. Ezek szerint régebben is volt ezen a helyen kálvária, amelyet Markmiller rendbehozatott. Így a munka befejezésének éve 1745, mely évszám rá is került a címer két felsõ sarkába. A terület két sarkán egy-egy képfülke is épült valamikor. Ma is áll az egyik, benne Trisovszky Szilárd domborítása: Feszület, alatta szent sír; A másik képfülkét, melyben a Fájdalmas Szûz képe volt, az 1960-as években az út szélesítésekor lebontották. Az év folyamán többször is miséztek a kápolnában a hívek kérése szerint. Az 1956-os dunai árvíz után új lakótelep alakult ki a térségben. Az itt élõk részére a vasárnapi szentmisét a kápolnában tartják, ahová 1995-ben oltárszekrényt is beépíttetett a plébános, Lendvai István apát. Egy másik tény igazolja, hogy a kápolna nem üres helyen épült. Röviddel Kapuváry elköltözése után halt meg Köndricska János Sándor ágostonos harmadrendi remete. Pinznacker József plébános temette 1740. március 1-jén. Három évvel késõbb Dubovszky András, ugyancsak ágostonos remete telepszik le a tolnai kálvárián a püspök és a földesúr engedélye alapján. 1743. július 22-én a megye uraitól engedélyt kér, hogy remetelakot építhessen. A remetéket az egyházi hatóság számon tartotta, felügyelt rájuk. Cellájukat rendszerint régi templomok romjai között állították fel. Õk lettek a romok gondozói, az oda jövõ nép imáját, énekét irányították. Így õk lettek a templomromok helyén kialakuló búcsújáró helyek irányítói. A sokfelé található remetekápolnák története nemcsak az egykori remetékre, hanem egykori templomokra, kolostorokra vezethetõk vissza. Az a tény, hogy Tolnán a kálvárián is éltek remeték, arra enged következtetni, hogy a török elõtti idõbõl való templom, vagy kolostor állhatott e helyen. A feltevést megerõsíti, hogy a kálvária környéki építkezésekkor több sírt is feltártak. Lehetséges, hogy itt állt a pálos templom és kolostor? Ásatások híján ez csak feltevés marad. A Kálvária-kápolna téglából épült, jól lezárt kis szentély volt. 1765-ben mégis betörtek és kifosztották. 1779-ben a kápolna állapota rossz, ezért a hívek ígérik a püspöknek, hogy átépíttetik nagyobbra és karbantartásáról a jövõben jobban gondoskodnak. Az átépítéshez a püspök az engedélyt meg is adta. Az 1814. évi vizitáció feljegyzései: "A kápolna bõvítve lett, renoválták, cseréppel fedték, fatornyot építettek, melyben kis harang is van." Említik még a fájdalmas Szûz szép oltárképét. Ugyancsak itt kell megemlítenünk, hogy az 1950-1981-as évekban a vallásellenesség eredményeként egyesek abban lelték örömüket, hogy megcsonkították a kápolna körüli és más helyeken is a keresztek kõ-Krisztusait. Az 1990-es évek során a megcsonkított kereszteket kijavították, fém Krisztus-alakot helyeztek rájuk, Lendvai István plébános terve szerint. (A csonkítások azonossága egy személyre, "egy értelmi szerzõre" enged következtetni.)

A Hétfájdalmú Szűznek szentelt kápolnát mai formájában klasszicizáló késő barokk (copf) stílusúra 1779-ben emelték. Szabadon álló, DK-i homlokzati tornyos kápolna, a hajónál keskenyebb, poligonális záródású szentéllyel, a szentély felől kontyolt nyeregtetővel. Épült 1739-1748 között, 1765-ben kifosztották, 1779-ben átépítették és bővítették. 1814-ben még fa tornya volt, feltehetően ez után épült a jelenlegi torony és a DK-i homlokzat. A főhomlokzat középtengelyében nyílik a bejárata, amely fölött tábla látható Tolna mezőváros ábrázolásával, az építési évszámmal és felirattal. A főhomlokzat timpanonja fölött a féloromzatok pilléreire vázákat helyeztek. Bent a hajó mennyezete csehsüveg boltozatú, a szentélyé dongaboltozatos. A berendezés a 19. századból származik. A kápolna mögött keresztúti stációk (19-20. század) és kőkereszt korpusszal,1859 (Gianone János). A kápolnát, valamint a kereszt és a stációk előzményeit Markmiller Bertalan állíttatta. Az eredeti kálvária dombormű-sorozat alkotói: Apáti Abt Sándor és Mack Lajos (a Zsolnay gyár keramikusai) voltak.