Nabu Tekergő blogja: Sztankovánszky kastély

A kajdacsi Sztankovánszki kastély

Ezt a bejegyzést blogom egyik leghűségesebb olvasójának, édesapám emlékének ajánlom.

"Szomorú, hogy egyre kevesebben vannak körülöttem azok az emberek, akikre felnéztem és ebből adódóan inspiráltak. Az életem során volt néhány ember, akinek mindig, minden helyzetben szerettem volna megfelelni. Csak rémlni merem, hogy időnként sikerült is. Ez az érzés mindenkiben benn van. Már az egészen pici gyereken is látni a megfelelni akarást a szülei felé. És milyen szerencsések azok, akik megérhetik azt, hogy szüleik láthatják, mire is vitte az a pici gyermek. Sajnos nincs mindenkinek ilyen szerencséje, és mire kiteljesedne az élete, a szülei már nincsenek itt. Csak a mérhetetlenül nagy űrt érezni, amit maguk után hagytak. Ilyenkor nincs vagy teljesen elfogy az inspiráció, nincs kinek megmutatni, nincs kinek elmesélni. Elmentek, de talán nem végleg, és sok mindent hagytak ránk." (Agyaki Gábor)

Kajdacs község Tolna megyében, a 63-as számú fő közlekedési út (Szekszárd-Székesfehérvár) mentén fekszik. Ősi település, már a kelták idejében (i.e.500) lakták. Első okleveles említése 1399-ből való, amikor Zsigmond király 11 besenyőnek nemességet ad és megerősíti Nagy Lajos váltságlevelét. A falu neve nemcsak honfoglalás kori lelőhelyként említésre méltó, a középkor viharos századaiban is országos jelentőségő események sodrába került, amikor a magyar koronát őrző Perényi Pétert 1529-ben Kajdacsnál fogta el Szerecsen János. A Szapolyai-párti hadvezér foglyát és a koronát ura után vitte a mohácsi síkra, majd átadta II. Szolimán szultánnak, ő maga pedig hűbéri kézcsókkal ismerte el a szultán magyarországi uralmát. A történet életre keltése jegyében 1867-ben I. Ferenc József, ezután pedig 1916. december 17-én IV. Károly koronázási dombjához szállítottak 5-5 kilogramm földet Kajdacsról Budára.

A falu a középkorban a környék legnépesebb települése volt. A szekszárdi vilajet összeírása szerint 1572/73-ban Kajdacson 32 családfő fizetett adót, a török hódoltság és a Rákóczi szabadságharc alatt azonban elnéptelenedett. Újratelepítése 1713-1719 között történt; a színmagyar lakosságú Faddról 1713-1715 közötti időben jelentős számban érkeztek telepesek.

A török kiűzése után a környék új birtokosai között megjelentek a birtokot szerző Sztankoványszkyak is. Az eredetileg Győrből majd Veszprém megyéből elszármazó család a megyénkben hamar gyökeret ver. Sztankovánszky Imre jómódú középbirtokos családból származott. A családját a tekintélyesebb nemesi famíliák közé sorolták a több megyében fekvő birtokaik, a vagyoni helyzetük, az összeköttetéseik, a vármegyei tisztségeik alapján. A Sztankovánszkyak a középnemesség azon rétegéhez tartoztak, akiknek a soraiból a vármegyei tisztségviselők kerültek ki évszázadokon át. A Liptó megyei Sztankováról származó család minden férfi tagja valamilyen vármegyei hivatalt viselt. A család és Tolna megye története a 18. század közepétől fonódott össze. Ez a kapcsolat Imre nagyapjának, Sztankovánszky Pálnak szerencsés házasságával és alispánságával kezdődött. Sztankovánszky Pál 1752-ben vette feleségül Bezerédj Klárát, akinek a hozományaként jutott a család tulajdonába a kb. 2000 holdas kajdacsi birtok. Utódaik is szívesen választották állandó lakhelyükké a dimbes-dombos tolnai tájat, a gazdag kajdacsi birtokot. Sztankovánszky András, Imre apja, szintén vármegyei hivatalnok volt, a Simontornyai járás főszolgabírójának tisztét töltötte be. Minden bizonnyal az első alispáni tisztség is nyitva állt előtte, de fiatalon meghalt.

Sztankovánszky Imre 1789-ben született Kajdacson. Kiváló nevelésben részesült. A családi hagyományokat követve jogot tanult Pesten. A több nyelven beszélő, klasszikus műveltségű fiatalembert ígéretes hivatali pálya várta Tolna megyében. 1827-ben nyerte el első vármegyei tisztségét.

Közéleti pályakezdése egybeesett az első reformországgyűlést követő megyei megújulással. Az 1825-1827. évi országgyűlés alatt alakult ki, és erősödött meg a megyei ellenzék. Sztankovánszky Imre csatlakozott a haladást, változást akarók táborához. Az ellenzéki csoportosulás vezére akkor Csapó Dániel táblabíró, helyettes alispán volt. A megyebéli pártharcok kezdetét 1827-től számíthatjuk. Az ellenzék és a konzervatívok első igazi párbaja az 1827. évi tisztújítás, ahol a haladók elsöprő győzelmet arattak. A legjelentősebb megyei tisztségeket megszerezték: az első alispán Csapó Dániel, a másodalispán Cseh Ignác, a főjegyző Bezerédj István, az aljegyző Sztankovánszky Imre.

Sztankovánszky Imre a reformkorban mindvégig reformernek számított, tisztviselőként és magánemberként egyaránt. Megértette, hogy az ország érdekében tovább kell lépni. Ezért támogatott minden haladó kezdeményezést. Azonban nemesi származása és gondolkodása miatt idegenkedett a forradalmi gondolatoktól.

A pesti forradalomnak, a március 15-i eseményeknek a híre Tolna vármegyébe néhány napos késéssel érkezett meg. A következő napokban, hetekben a megye egész nemessége hivatalos úton is értesült a felelős magyar minisztérium megalakulásáról, a Batthyány-kormány intézkedéseiről, az áprilisi törvényekről. A hivatalba lépő kormány nyomban hozzálátott a törvényekben rögzített új rend kiépítéséhez. A márciusi vívmányok hívei joggal remélhették a polgári átalakulás ügyének valósággá válását, a feudális elmaradottság felszámolását. A megyei liberális nemesség is hozzáfogott a kormányprogram megvalósításához, a megyei bizottmány létrehozásához. A különböző nézeteket valló nemesi körök ellentétei egyelőre elsimultak. Az összhang jegyében került előtérbe Sztankovánszky Imre személye is. Bezerédj István szerint ő az egyetlen ember, aki a vármegyében a rend, a béke, a biztonság legfőbb megőrzője és fenntartója lehetne. A főispáni székbe csak olyan ember kerülhetett, aki a reformok, a polgárosodás híve, a független minisztérium utasításait maradéktalanul végrehajtja, a kormány bizalmát élvezte, helyi ismeretekkel és vezető szereppel rendelkezett.
A főispáni jelölését megtiszteltetésként fogta fel. A főispáni tennivalókkal együtt járó nehézségektől, a felelősségtől kissé megriadt. Sztankovánszky Imre székfoglalására az állandó bizottmány 1848. május 8-i ülésén került sor.

Egy korabeli újság szerint:

"Sztankovánszky a pártok közt mintegy mérséklő, közvetítő volt; de nem eszméivel, melyek ép oly szabadelvűek s az európai modern miveltséggel, s állam- s nemzetgazdaságtannal annyira megegyezők voltak, mint bárkiéi az országban, hanem modorával, mely megnyerő,tapintatával, mely lefegyverző volt az ellenfélbe nézve. Csak egyetlen egy pont volt, a hol szoros törvényességi érzéke nagyobb volt, mint barátja Bezerédjé, s ez a nemzeti nyelv rovására esett. A nemzeti nyelv használatát a megye minden közigazgatási irataiban magyarrá tették ők ketten, de a fö kormányszékekhez mindaddig latin nyelven tette a megye fölterjesztéseit Sztankovánszky, mig csak ez ügyben a törvényhozás nem határozott." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1873. 20. évf. 3. sz. januárius 19.)

Sztankovánszky Imre a család legjelentősebb alakja. Tolna vármegye főispánja volt az 1848/49-es években.

A család ma is látható kastélya 1893-94-ben épült Ney Béla tervei szerint. A korábban már itt álló kisebb kastélyt cselédlakássá alakították át, és egy hosszú folyosóval a kastélyhoz kapcsolták. A kastély ma egy általános iskolának és pedagóguslakásoknak ad otthont. Egykori hatalmas parkját az iskolai sportpályák és kiskertek darabolták fel. A hajdani park végében épült a mauzóleum, ahol a kastélyt építtető Sztankovánszky János is nyugszik. Nyughelyüket a Sztankovanszky mauzóleumot Ybl Miklós és Ney Béla tervei alapján eklektikus stílusban építették 1876-ban.

A kastély parkjának története a katonai felmérések térképei alapján jól rekonstruálható. A II.József-kori első felmérésen még nem szerepel a kastély. A 19.század első felében készült 2. felmérésben már igen, parkjával együtt. A kastély elődje tehát a 19.sz. elei gazdasági fellendülés idején épülhetett, hasonlóan a környék több kúriájához. Már ez is kb. kétszer akkorának ábrázolja a parkot, mint amekkora ma. A 19.sz. végén készült 3. felmérés már mutatja az 1873-ban készült mauzóleumot, de még nem tünteti fel a kibővített kastélyt, hanem helyette azt a lapos U alakú kiskastélyt láthatjuk, ami a mai kastély földszintes szárnya. A térkép alapján a régi kastélyparkot fallal vették körül, de a parkosított rész lenyúlt a mauzóleumig.