Bogyiszlói Holt-Duna

Bogyiszlói Holt-Duna avagy a Hóduna vagy ahogy a helyiek talán a leggyakrabban utalnak rá, a Hóci

Ez a bejegyzés a katasztrófaturizmus jegyében született. Én még nem láttam a vizet ennyire elkeserítő állapotban. Bár egy helyi horgásszal beszélgetve kiderült hogy 2012-ben volt már hasonló állapotban a víz. Akkor sikekerült megoldást találni a helyzetre, reméljük most is megoldódik a vízutánpótlás kérdése. Ami alap esetben a falura hulló csapadékból, felszín alatti szivárgásból, belvízekből, valamint lehetőség szerint magas dunai vízállás esetén a Bogyiszlói főcsatornán és a Karaszi-foki zsilipen keresztül is lehetséges. Ám ezt is az előbb említett horgásztól tudtam meg, hogy a Duna felől csak már apadó víznél engedtek vizet a csatornán keresztül ami napok alatt ért a holtágig, ami idő alatt a Dunán is lehet hogy már elvonult a víz. Elmondása szerint jelenleg arról folynak tárgyalások, hogy egy rács beiktatásával mely felfogná a beáramló uszadékot lehetőséget teremtenének áradáskor is engedni vizet a Duna felől a csatornán. Én személy szerint szorítok hogy megoldást találjanak a jelenlegi helyzetre.

 

Most pár mondatban tekintsük át a falu és a holtág történetét. Mint mondtam holtág, ebből egyenesen következik hogy valamikor az élő Duna folyt itt. Ám már elég régen, vélhetően a XIV. században egy jeges áradást követően változott meg a folyás. Ebből adódóan a főmeder arrébb tevődött így ez a szakasz lassan lefűződött és holtággá lett. Maga a település Bogyiszló is valamikor máshol volt található ám az idők során, (a környező kis településekkel együtt melyek mára megszüntek, lakosságuk pedig beolvadt Bogyiszló lakosságába) a falu szinte körül öleli a holtágat. A falu Bogyiszló és környéke rég lakott terület. Az első írott emléke 1272-ből való, neve Buguzlou alakban fordul elő Moys nádor adománylevelében, amikor halastavaival együtt az ábrahámi kolostornak adományozta a birtokot. 

A Duna közelsége évszázadokon át meghatározta az itt letelepedett emberek életét. A viszonylag sík területet csak enyhe dombok, kiemelkedések tagolták, amelyet a Duna hordalékával épített évezredek alatt. Áradások idején szinte az egész táj víz alatt állt, szigetszerűen körülvéve ezeket a kis dombokat. Állandó települések ezeken a kicsiny, keskeny magaslatokon, úgynevezett göröndökön létesülhettek, a területre ezért a nagyszámú, igen apró falvak kialakulása jellemző. Bogyiszló is egy ilyen magas partra települt, az akkori Duna folyam bal oldalára, a Duna–Tisza közére. E falvakat a Tolna felé hurkos nagy kanyart leíró, régi Duna vette körül három oldalról, létrehozva a Bogyiszlói félszigetet. Az élet ezen a földön sok megpróbáltatással járt, gondoljunk csak arra, hogy hány alkalommal öntötte el a dunai árvíz a területet. A sok küzdelem, az elemekkel vívott harc igazi közösséggé formálta az itt élő embereket, és nagy hatással volt Bogyiszló sajátos kultúrájának, hagyományainak kialakulására, fejlődésére. 

Nevét az Árpád-házi Szár László fiáról (Boguszlava) kapta, mely „Isten dicsősége” jelentéssel bír. A félszigeten lévő települések közül Bogyiszló mellett csak Dalocsa településről található írásos emlék az Árpád-korból, ezek alapján Dalocsa nagyobb település lehetett, mint Bogyiszló, kőből épített temploma is volt. Bogyiszló feltételezhetően a mostani településtől keletre, a régi temető közelében helyezkedett el. A Holt-Duna környéke biztonságosabbnak látszott, mint a keletebbre fekvő faluhely, így a templomos Dalocsa a régi Bogyiszlóval együtt már a XIV. század közepén új helyre települt Bogyiszló néven. A pusztító árvizek miatt több közeli falut elhagytak lakói és végleg az árvíz által kevésbé fenyegetett Bogyiszlóra költöztek. Földjeik Bogyiszlóhoz kerültek, az elpusztult településeket azonban határnevek megőrizték, a bogyiszlói határban található helynevek egy része középkori falvak emlékét őrzi. Megélhetést főleg a kiemelkedő részekre telepített gyümölcsösök, a halászat, a foki gazdálkodás, valamint az állattartás jelentett. A víz közelsége miatt a gyümölcsösök bőséges termést hoztak. A Duna ártéri területe, az itt lévő mellékágak, holtágak, tavak rendkívül gazdag halállománnyal rendelkeztek a sok ívóhely és a gazdag táplálékforrás miatt. A falu megélhetésének alapja az óriási ártéri erdő, tele gyümölcsösökkel, szállásokkal, irtáskertekkel, irtásrétekkel. Az érseki uradalom csak 1794-ben szorítja meg az ártéri erdők használatát, 1815-ben pedig megkezdte az erdei szállások felszámolását. Ez súlyosan érintette a jobbágyokat, és úgy látszik elégségesen bizonyították könyörgéseikben, hogy ez a megszorítás tönkreteszi állattartásukat és kertgazdálkodásukat, és koldusbotra jutnak, mert végül is az uradalom megváltoztatta elhatározását, és a bogyiszlóiak megmaradhattak erdei irtásaik birtokában. 1854-ben befejeződött Duna szabályozás, a folyót új mederbe terelték. Bogyiszló átkerült a Duna jobb partjára, vagyis a Dunántúlra, és ettől kezdve minden égtáj felől víz vette körül, a szigetet csak komppal lehetett megközelíteni. Ez sok nehézséget okozott a gazdálkodásban és megdrágította a Külbogyiszlón lévő földek művelését, hiszen a komppal való átkelésért mindannyiszor fizetni kellett. A külbogyiszlói földeket folyamatosan eladták a gazdák, és helyette a Tolna szigetben vásároltak másik földeket, illetve az 1870-es években már a falu közelében is kezdtek egyre nagyobb területeket felszántani. Ezzel együtt is sok bogyiszlói gazdának van még földje a Duna túloldalán, ahogy itt mondják a túlfélen vagy túlsó félen. Ez a kifejezés talán arra utal, hogy a folyó túloldalára került területekre ma is úgy gondolnak, mint Bogyiszló másik felére. A Duna szabályozás után húsz évvel felmerült, hogy Bogyiszlót Tolna megyéhez csatolják, de erre végül csak 1931. január 1-vel került sor. 1938-ban elkészült a Bogyiszlót Tolnával összekötő út és a hidak a két holtágon, ez voltaz első szárazföldi összeköttetés a Duna szabályozása óta. 

Az évente előforduló árvizek tápanyagban gazdag öntéstalajt hoztak létre, amelyen az ártéri erdők kiirtása után kiváló adottságokkal termeszthető lett a bogyiszlói paprika és a fűszerpaprika. Bogyiszlón „ö”-zős nyelvjárást beszéltek. A község néphagyományokban és népszokásokban gazdag, különösen a néptánc és a népzene területén. Na de a település után térjünk vissza a holtágra. Mint a leírásból is kiviláglik a víz és a holtág is szervesen kötődik Bogyiszlóhoz. Ezt mi sem bizonyítja jobban mint a falu elhelyezkedése, kiépülése.

A "Hóci" sosem büszkélkedhetett nagy mélységekkel, akár összevetve a környező holtágakkal, de önmagában nézve is az átlagos 0,7 m vízmélység elég kevés. Területe közel 50 hektár. Legszélesebb része a möcse felöli oldalán található kb 270-280m. A "Hócit" is, mint más holtágakat is a feliszapolódás fenyegeti. A fő probléma ez lehet, az persze csak ront a helyzeten ha az amúgy is eliszapolódott, feltöltődött sekély vízű holtágat hosszú aszályos időszak súlytja. Ehhez társul még egy kevéssé kidolgozott vízutánpótlási stratégia, és ha ebben a képletben semmi nem változik borítékolható a végeredmény. Az elmúlt idők során voltak próbálkozások az önkormányzat részéről például 2004-ben, mikor pályázati forrásból parti kotrást végeztetett a teljes partszakasz mintegy háromnegyedén. A kitermelt iszapból több kilométeres parti sétány és rendezett part jött létre. Az elburjánzott növényzet így jelentősen visszaszorult, ezáltal a tó arculata is megváltozott. Ez a változás tény ám hogy jó vagy rossz az vitatható. Vizének minőségét alkalomszerűen vizsgálják. A község felől jelentős kommunális eredetű és állattartásból származó szennyezés érte a holtágat, ám a közelmúltban az önkormányzati intézkedések és jogi szigorítások eredményeképpen a helyzet jelentősen javult. Ezt illetően saját tapasztalatom is volt kb 20 éve, mikor a strand részen indultunk be a vízbe fürödni és úszkáló disznóbelsőségek fogadtak minket, letettünk a fürdésről. Az utóbbi két évtizedben a holtágon többször előfordult vízvirágzás és halpusztulás, vizének erőteljes volt az eutrofizációja, medrének feliszapoltsága előrehaladott. Vízinövényekkel való benőttsége közepes, illetve már inkább ritka hiszen az elmúlt évtizedben már kétszer is sor került e holtág részleges iszaptalanítására. Ezek közül a 2013-as volt inkább számottevő, melynek folyamán a mederből eltávolított iszapból, jól megközelíthető, kényelmesen bejárható parti sétányt alakítottak ki. A tó kedvelt a horgászok körében, versenyeket is rendeznek rajta. A legutóbbi holtágat érintő projekt keretében a horgászok kaptak egy kis házat a rendezvények lebonyolítását elősegítendő, továbbá játszótér, kiülők, sétány, kültéri fitness park. Továbbá az uralkodó szélirányból fakadó hullámzásnak kitett partszakaszon partvédelmi rendszert alakítottak ki. Egy szó mint száz reméljük a továbbiakban is meg lesz a holtág megóvásához szükséges akarat és tőke egyaránt.

Ez a kép pusztán azért kertült ide mert a neten keresgélve számtalan platformon láttam, hogy a holtág természetes úton 1820 körül fűződött le. Ezt a hibás még is elterjedőben lévő információt cáfolandó álljon itt az első katonai felmérés (1752-1785).

Ezen a képen is jól látszik a nádas és a víz távolsága, vagy a karón lévő merőke és a csónakok között lévő távolság.

Ez a kép már-már idili képet mutat az úszkáló kacsákkal, ám itt is a figyelmes szemlélő számára feltűnhet a parti cölöpökön kirajzolódó vízszint.

Itt már látszik valami a templomtól felfelé.

Egymás kölcsönös megfigyelése.

Lila lizinka

Valahol itt a templom és az iskola mgassága a nagy vízválasztó.

Néhol még nedves a meder és foltokban még víz is áll benne.

Máshol már cserepesre van száradva.

Stég maradvány.

Szürke gém

Belőlük most viszonylag sok volt a tavon.

Szintén egy szebb napokat is látott stég.

Az jól látható a meder alakulásból hogy a feltöltődésnek köszönhetően nincsenek nagy gödrök, árkok a mederben.

Barázdabillegetők a halak helyén.

A víz möcse felőli végén az út kissé eltávolodva megy tovább a vízzel párhuzamosan. Itt fás, bokros, nádas terület ékelődik az út és a víz közé. Ezen a részen az út régen is így futott.

Egy kis fekete rigó keresgélt előttem az árnyékban.

Egy parti telket szegélyező tövises lepényfák, más néven gledícsia fák.

És tüskéi, régen mikor itt szedtünk belőlük és játszottunk velük mi taksony tüskének hívtuk.

Ez az út vezet a kántorna felé.

Jól mutatja a megváltozott viszonyokat hogy a fák mögött látható öreg kerítés oszlopok régen sokszor vízben álltak. Most előtte fasor, út, nádas és úgy jön a víz.

Mint feljebb említettem nagyszög felé nem vettem be magam a fák közé de talán ezen a képen is látszik hogy ott is van egy jókora szárazulat.

Talán így jobban látszik.

Laposhasú vagy közönséges acsa.

Ez a kép a möcsében a buszmegállótól a holtágra levezető Ifjúság utcán készült. Itt is tetten érhető mennyivel kisebb lett a meder a partrendezés következtében. 

Itt anno nem vezetett semilyen út se jobbra sem balra, egyenesen nekiment az út a víznek és akkoriban itt volt egy amolyan csónak kikötő szerűség. (Ugye itt volt könnyen megközelíthető parti hely.) Viszont a kerítések vonalától nem sokkal lejebb volt kb., ahol most a nád van ott kezdődött a víz és ott álltak a csónkok.

A strand irányában sem fest túl jól a helyzet.

Ami vitathatatlan hogy a sétányt és a kiülőket ízlésesen megcsinálták.

Egy idősebb és két fiatal dankasirály.

A partvédő cölöpözés. A kép sajnos nem adja vissza fentről a víz távolságát.

A legutóbbi projekt keretében elkészült házikó kialakított illemhelyekkel.

Táplálék keresés folyik a sekély vízben.

Nem túl jól sikerült kép, de kendermagos récékre tippelnék.

Újabb fiatal dankasirályok.

A strand rész, látványos a parti kotrás úgy egyébként körben a vizen, jól kivehető meddig ért be a gép.

Szintén egy kiülő.

A már említett játszótér és fitness park.

A partmenti sávban maradt némi víz, itt mélyebb a meder.

Hol tegnap halak, ma madarak.

A zöld növényzetből az is látszik hogy nem most került szárazra.

Egy-egy karó éktelenkedik a mederben.

A parton sétálva az egyik udvarban egy őzre lettem figyelmes. Bár nem volt túl fotogén és itt sem rajta volt a fókusz de azért látszik.

Nagy kócsag.

2019-es év madara a gólyatöcs.

Nekik most kedveznek a körülmények.

Tombol a szerelem.

Az iskolánál található stég lábán is jól látszik mennyi víz hiányzik a holtágról. Cca. 100-120cm.

A csatorna befolyó.

Ki van száradva.

Nem csak a gázlómadaraké a világ..... Mondta ez a dolmányos.

Kis kócsag, azonosítását segíti apróbb termete és sárga lába.

Itt már nem ismétlem magam.

Itt sem.

Ez pedig a karaszi foki zsilip a Bogyiszlói főcsatornán, ahonnan a vizet kaphatná a holtág. Mint láthatjuk porzik.

Nos aki nem ismerné, itt találja: 46.387735, 18.824915
A pirossal jelölt területek pedig a szárazulatokat mutatják.(Nézzétek el ha nem pontosak, de támpontul szolgálhatnak.)

Forrás: bogyiszloihorgasz.hu, totakiv.fw.hu, hu.wikipedia.org,