A mözsi kálvária, és a stációk
Mint általában, a keresztény szobrok, kálváriák, keresztek esetében a németek, svábok lakta településeken a német hagyományok alapján készültek. Majd később ezt vették át a zömében magyar lakosú falvak is. Így van ez Mözs esetében is. Az útszéli szobrok, kálváriák, keresztek állításának szokása a megyénkben a XVIII. század elején vette kezdetét, és egészen a XIX. század végéig tartott. A legkorábbi szobor minden valószínűség szerint a
tolnai Nepomuki Szent János szobor. Ezt a rajta lévő címer tanúsága szerint Wallis gróf állíttatta, tehát még 1732 előtti, mert ekkor a gróf eladja a tolnai birtokát Apponyi Lázárnak. Ez a korai dátum figyelmet érdemel, mivel Pesten is csak néhány évvel korábban emelik az első Nepomuki szobrot.
Ahhoz hogy megértsük mért volt szükség ennyi, a vallásukhoz kötődő szoborra, keresztre, kálváriára, templomra, kápolnára stb. a XVIII. századi és a XIX. századi keresztény embert kell megértenünk. A napi ritmusát az imák és a harangzúgások, az egész évet pedig az egyházi ünnepek osztották szakrális ciklusokká. Lakóhelyének pedig térbeli szakrális hierarchiája volt, amit a templom, a Szentháromság, a kápolnák, a kálvária és a szentek szobrai határoztak meg. Jeles ünnepeken, körmenetek alkalmával pedig külön is felkeresték ezeket a szent jeleket, és meghatározott szertartás keretében megerősítették a velük való kapcsolatot.
A települések szakrális központja természetesen maga a templom volt. A település belterületén Szent Flórián és Nepomuki Szent János szobra volt a leggyakoribb. Szent Jánost gyakran tették hidakra, vizek közelébe is, hiszen ezek védőszentje is volt. János mellett a falvakban megtaláljuk még Bálint, Sebestyén, Rókus és Antal szobrát is. A Mária oszlopoknak nincs helyi hagyománya, csak Fácánkerten van egy naivabb változata. Máriát viszont gyakran tették a keresztek talapzatához. Néhány németek lakta településen Strass Kapelle-ket, az utca vonalába beépített kis kápolnát is találunk. Ez a szokást néhány magyar faluban is átvették, sok ilyen emlék maradt fenn például a keresztény jámborságáról elhíresült Sióagárdon. Ezek a kápolnák ugyan szerény felszereltségűek jobbára csak század elei értéktelen gipszszobrok és olajnyomatok alkotják berendezésüket, de néprajzi szempontból mindenképpen figyelemre méltók.
A településből kivezető utak mentén, a faluszéleken, a határban találjuk a kereszteket és Szent Vendel szobrait, a szőlőhegyeken pedig Szent Orbánt. Egyes helyeken kisebb kápolnákat is állítottak ezeknek a szenteknek. A Kálváriák stációsorai általában a falvak fölötti dombokra kerültek.
Nincs ez másként Mözs esetében sem, a mözsi kálvária a temető szomszédságában egy kis dombon kapott helyet. Nem messze tőle a helyi TSZ területe fekszik, közvetlenül pedig szántóföldek határolják. A kálvária a temető mellett futó földes úton közelíthető meg. Mint már említettem állíttatói Németországból betelepített svábok voltak. Krisztus keresztjén az 1840-es évszám látható, ami nagy valószínűséggel a kálvária felszentelésének időpontja. Hosszú évtizedek alatt a régi, pléhre festett képek, a stációfülkék, keresztek nagyon tönkrementek, ezért a falu lakosai, az időközben Németországba visszatelepült németekkel közös gyűjtésbe kezdtek, s ennek eredményeképp jöhetett létre az egész kálvária felújítása. A stációfülkéken lévő névtáblákon látható, mely személyeknek és családoknak köszönhető a 2008-ban elkészült rekonstrukció.
