Az elmúlt pár hét képekben

Az elmúlt pár hét kirándulásai képekben

Az elmúlt időszakban főleg az elmúlt hétben csak villámkirándulásokra futotta az időmből. Így most ezeket a kis kiruccanásaim alkalmával készült képeket szedtem csokorba és osztom meg ebben a bejegyzésben. Azért a környezetet elnézve még igen csak a télben járunk, még ha az utóbbi napokban tavaszias időnk is volt. Próbáltam így nem csak a tájra, lévén az még nem túl színes és mutatós, hanem az állatvilágra koncentrálni. De sajnos ők is igen rejtett életet élnek ez idő tájt.

Ezek a képek február közepe, vége táján készültek mikor pár napra vékony jég borította állóvizeink felszínét.

Ahhoz vékony volt a jég hogy rá lehessen merészkedni, de szép dolgokat azért kialakított.

A Balatonon készültek ezen időszakban nagyon tetszetős fotók, a közösségi média tele volt velük.

Nekem sajnos csak Domboriba sikerült lejutnom ez alkalommal.

Így ott (Dombori öregfalu) készítettem egy pár képet.

Még őt is sikerült lencsevégre kapni.

Nagy fakopáncs.

Ez már a szabad strand felé készült.

Ezen a részen még nem is sikerült befagynia a víznek teljesen.

Ez pedig már Vólent-öböl.

A csónakok szépen sorakoznak a parton.

Baja, Sugó part.

Ez is azon helyek közé tartozik aminek minden évszakban megvan a hangulata.

Tőkés récék szép számban tartózkodnak a vízen.

A lemenő nap a sétányon.

Nem sikerültek jól a képek.

De ha jól gondolom énekes rigók.

Most szép napos időnk volt, de mint a pad üressége is mutatja, üldögélve mélázni még azért hűs az idő.

Ez már a Duna.

Türr István híd a Türr István kilátótól.

Az emlékmű.

Az alábukó nap a kilátóból.

Más hangulattal.

Sugovica

Ez a kép erről a szárcsáról már a Tolnai Felső holtágon készült.

Egy tőkés réce tojó és egy szárcsa (Fulica atra). 

A második most bukkant fel némi élelemmel a csőrében.

Cigányréce (Aythya nyroca).

Nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo).

Az alábbiakban a szárcsák felszállásának megörökítésére tett kísérletem eléggé kifogásolható eredményét láthatjuk. (És egy negyed kajakost.)

Maga a holtág.

Mi környékbéliek, a rohanó hétköznapokban számolatlanul megyünk el mellette, ám néha jó egy kicsit megállni a partján, venni egy mély levegőt és nyugodtan végigtekinteni rajta, teljesen más arcát fogjuk megpillantani.

A hattyúk amik igen szép számban lakják e vizet, most csak e kis delegáció képében mutatták magukat.

"Cirmi" az egyik parton ülő horgász társaságába szegődött.

És kivette részét az inváziós fajok megfékezéséből.

Egy kormorán, sajnos az ő tevékenysége nem az inváziós fajokra korlátozódik. Ezért is, pontosabban a táplálkozása révén tett károkozása kapcsán egyre többször kérnek engedélyt kilövésére.

A gyárkút és környezete.

Megújulva.

Aggodalomra semmi ok.

Köszöni szépen jól van.

A gödörnél.

Egyre kevesebb dolgot lehet nevén nevezni, szerencsére őket még hívhatjuk annak amik, cigányrécék.

Őt az udvarunkban sikerült lencsevégre kapni.

Ha jól sejtem egy házi rozsdafarkú tojó lehet.

És persze nem tudok semmit úgy csinálni az udvarban hogy hű segítőim ott ne lennének.

Dombori öregfalu, a házak mögött egy nagyobb rudliba verődve.

Ezek a sirályok a céltorony környékén úszkáltak. (a két strand között)

Dolmányos varjú.

Ez már egy másik alkalom, ismét a tolnai dunánál. Pontosabban a volt Popeye helyén a parkolóban.

Eggyel kevesebb hattyú úszkál majd erre. Nem tudom minek eshetett áldozatul.

A bárkáról.

Azért maradtak még jó páran belőlük a holtágon.

Őket már Bogyiszló határában sikerült lekapni.

A téli időszakra jellemzően itt is szép számban verődtek össze, ilyenkor láthatunk ilyen nagyobb rudlikat.

A bányatavak környékén sok öreg fát láthatunk.

Esős időt követően élmény a bogyiszlói határt járni, jó ragadós sár fogad minket.

A légzőszervi betegségek elsőrangú gyógynövénye, martilapu.

Az egyik tavon egy kialakított horgászhely.

Fiatal kis bütykös.

Az alábukó nap a bogyiszlói határból.

Paks dunapart.

Parti sétány.

Sötétvölgy.

Széncinege.

Rengeteg tapló van a tó körüli fákon.

Itt a tavon is a leggyakoribb a madarunk a vadkacsa.

A parton pedig most a leggyakoribb a széncinege.

Búbos pacsirta a tolnai tanyáknál fácánkert felé.

Ez az egyre fogyatkozó számú alkatrészből álló autó pedig a 6-os főút és a tolnai agrokémia közötti földúton vesztegel már egy ideje.

Dolmányos varjú a kapszeg felé.

Szintén a kapszeg határában vörös vércse (Falco tinnunculus).

Mezei veréb (Passer montanus).

Vad etető.

Szürke gém a mezőn.

Őket csapatosan egy fán sikerült elcsípnem, kenderikék (Linaria cannabina).

A képek nem túl jók, de talán kivehetők.

Balkáni gerle, már Mözsön.

Falusi idill.

Nagyon szeretjük az almát.

Répa is jöhet.

Eszem azt a csókos szád.

A rend őre.

Ismét mözsi határ, naplemente.

És egy nem túl értékelhető kép, de egy fácánkakas képében egy újabb faj.

Egy másik fácánkakas de ő már Sióagárdnál.

A hajófordító a Sárvíznél.

Nos, ez alkalommal e pár kép segítségével mutattam be rövid barangolásom színhelyeit. Remélem a következőkben több időm lesz és szokásos formában tudok majd bemutatni egy adott témát kicsit jobban körüljárva azt.