A Bogyiszlói Kenderáztató
Viszonylag hosszú idő után, most a Bogyiszló határában lévő kis kobolyához, kenderáztatóhoz invitállak titeket. Az elmúlt időszak bokros teendői miatt kevesebb időm jutott a blogra, konkrétan semmi, de a jövőben majd próbálom tartani a havi pár bejegyzést.
Most szép emlékű gyermekkorom sátorozós helyét látogattam meg. Milyen szép kamaszkori nyarakat töltöttünk itt, felidézni is örömteli. Na de nézzük meg kicsit jobban miről is áradozok. Ez a kis kobolya (kopolya) az árvízvédelmi töltés Duna felőli oldalán található közvetlen a töltés lábánál. Valamikor kender áztatásra használták ahonnan a neve is ered.
A kender érdes, szeldelt levelű, magasra növő, kétlaki rostnövény; rostjaiból a lenfonálnál durvább fonal készül. (Cannabis sativa). Magyarország legfontosabb háncsrosttartalmú ipari növénye, kenderföldnek jó minőségű, általában mélyebb fekvésű területet választanak. Őshazája Közép-Ázsia. Európába a népvándorlással jutott el. A magyarság már a honfoglalás előtt megismerte, fonaláért és olajos magváért termesztette. A Kárpát-medencében elsősorban a középső, a déli és a keleti területeken terjedt el. A kender (Cannabis, illetve Cannabis savita, azaz „hasznos kender”) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályában a kenderfélék (Cannabaceae) családjának névadó növény nemzetsége, illetve faja. Szántók, parlagterületek gyomtársulásainak növénye. Az egész világon elterjedt mind vadon, mind haszonnövényként. Lágyszárú, egyéves általában kétlaki növény. Virágpora allergén hatású. Az egyik legősibb ipari növény, a rostjáért termesztettek. A magyarok is, már a honfoglalás előtt ismerték a növényt és feldolgozásának módját. Ezt bizonyítja a kender, csepű, szösz szavaink török eredete.
