2021. június 29., kedd

A Kenderáztató

 A Bogyiszlói Kenderáztató


Viszonylag hosszú idő után, most a Bogyiszló határában lévő kis kobolyához, kenderáztatóhoz invitállak titeket. Az elmúlt időszak bokros teendői miatt kevesebb időm jutott a blogra, konkrétan semmi, de a jövőben majd próbálom tartani a havi pár bejegyzést.
Most szép emlékű gyermekkorom sátorozós helyét látogattam meg. Milyen szép kamaszkori nyarakat töltöttünk itt, felidézni is örömteli. Na de nézzük meg kicsit jobban miről is áradozok. Ez a kis kobolya (kopolya) az árvízvédelmi töltés Duna felőli oldalán található közvetlen a töltés lábánál. Valamikor kender áztatásra használták ahonnan a neve is ered.
A kender érdes, szeldelt levelű, magasra növő, kétlaki rostnövény; rostjaiból a lenfonálnál durvább fonal készül. (Cannabis sativa). Magyarország legfontosabb háncsrosttartalmú ipari növénye, kenderföldnek jó minőségű, általában mélyebb fekvésű területet választanak. Őshazája Közép-Ázsia. Európába a népvándorlással jutott el. A magyarság már a honfoglalás előtt megismerte, fonaláért és olajos magváért termesztette. A Kárpát-medencében elsősorban a középső, a déli és a keleti területeken terjedt el. A kender (Cannabis, illetve Cannabis savita, azaz „hasznos kender”) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályában a kenderfélék (Cannabaceae) családjának névadó növény nemzetsége, illetve faja. Szántók, parlagterületek gyomtársulásainak növénye. Az egész világon elterjedt mind vadon, mind haszonnövényként. Lágyszárú, egyéves általában kétlaki növény. Virágpora allergén hatású. Az egyik legősibb ipari növény, a rostjáért termesztettek. A magyarok is, már a honfoglalás előtt ismerték a növényt és feldolgozásának módját. Ezt bizonyítja a kender, csepű, szösz szavaink török eredete.


Kenderáztatás: a kenderkóróknak (a víz hőmérsékletétől függően) 7-14 napon át víz alatt való tartása, hogy a szár külsején elhelyezkedő értékes rostanyag lelazuljon a kender belső fás szövetéről. A kenderáztatás mind álló, mind folyóvízben szokásos, bár a nagyobb folyóvizekben való áztatást tiltották a hatóságok, mivel a kenderből kioldódó anyagok mérgezték a halállományt. Kenderáztatáshoz a víz medrébe karókat vernek le, és ezek közé rakják a kendernyüvéskor összekötözött kévéket vagy egyenként, vagy 5-20 kévéből szalmakötéllel összefogott nagyobb kötegenként. A víz mélységétől függően több sorban rakják, hogy ellepje a víz. Ezért az áztatóba berakott kendert lenyomatják: szalmával befedik, keresztkarókkal átfogva a tetejére még tuskókat, követ, esetleg sarat raknak.
De változik a világ, és a kobolya ilyen célú használatával idővel felhagytak. A világ gyors változását számomra az is jól szemléltette, hogy gyermekkoromban a nyári időszakban nem lehetett úgy lejönni ide hogy ne strandolnának, kempingeznének, horgásznának, piknikeznének a tavon. Nem úgy mint most. Bevallom vegyes érzelmeket kelt bennem a dolog, egyrészt nem hagy olyan nyomot az emberi jelenlét, nincs olyan nagy mértékű szemét a területen, ami jó, viszont nagyon elvadult látványt nyújt így a tó. Nem tudom hol tölti a jelenlegi fiatalság a nyarait, de úgy gondolom egyre távolabb a természettől. Én a magam részéről örülök neki hogy nem most, nem ebben a korban gyerekeskedem.

Az oda vezető út. (töltés)

A környéken aktív legeltetés folyik. Mondjuk ez nem változott.

Kis barázdabillegető kémleli a tájat a töltés tetejéről.

Fácánkakas a töltésoldalban.

A töltés felőli oldalon a fák árnyékában kis pocsolya. Régebben nagyobb volt az összefüggő vízfelület. Valamint a töltés oldalában kitaposott út vezetett le ide.

A pocsolya.

Már kisebb fák nőttek ott, ami régebben még a meder részét képezte.

A vizet is benőtte a növényzet, a széle tiszta hínár.

A víz széle hemzseg az invazív naphalaktól. Az egyedszám nagy, a méret kicsi.

Territoriálisak, ő a kis gödrét védelmezi bőszen. Előtérben egy kék légivadász.

Szemben a homokos rész az egykori strand.

Óriáscsibor, régen láttam már.

Áthatolhatatlan dzsuvába botlottam így vissza tértem a strandhoz. Itt is látszik hogy be van nőve a víz. Nem vagyok olyan kényes típus de nem csábított strandolásra.

Itt 1-2 évvel ez előtt egy kis úszó stég volt. A strand rész felett pedig évekig egy lakókocsi volt látható, mostanra ők is tovább álltak.

Ha jól tévedek új barátom egy kis színjátszólepke.

Találtam valamit ami cseppet sem változott, ha árnyékba megyünk megesznek a szúnyogok, ha napra a böglyök. Mondjuk ez változhatott volna.

Ez már a tó belső (Duna felőli része), pár éve mikor vizet kapott a tó itt még sikerült egy-egy csukát kipiszkálni.

Ez az út vezet a Dunára a kövezéshez.

Tapsifüles hűsölget.

Régebben itt mindig állt egy-egy sátor.

És ez is jó hely volt, a mára már kipusztult fa alatt.

Azért még vannak arra utaló jelek hogy járnak ide.

Ez a rész inkább a peca terepe volt.

Ez a fa pedig kb fél méterrel volt a víz alatt, értetlen tekintetek övezték a létéről nem tudók körében ha valaki ráállt a mély vízben.

A befolyó feletti rész, ez is kedvelt volt a sátrazók körében. Nem mellesleg itt volt a befolyó tövében a másik strand rész. Pár éve itt is lakókocsi állt egész nyáron.

Mostanra csak nyomai maradtak az emberi jelenlétnek.



A rendesebbje összegyűjtötte a szemetét. (A még rendesebb el is vitte.)

Ásott kis verem, vélhetően hűtőként funkcionált.

A másik strand rész. Pár éve voltam itt gyakorolni a kutyával a vízi apportot, akkor még mintha jobban nézett volna ki.

A befolyó. A háttérben pedig egykori ugráló fánk. Az ágakról és kötélről is lehetett ugrálni.

A befolyó sem fest túl jól.

A befolyóban lévő gödör.

Az örök körforgás.

A kettes strandról az egyes strand felé, háttérben a töltés amin épp közlekednek.

A piros körrel jelölt területen találjátok. Koordinátái: 46.373368, 18.884535





Forrás: gemenczrt.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése