Nabu Tekergő blogja: Nepomuki Szent János szobor (Tolna)

A tolnai Nepomuki Szent János szobrok

Mióta blog írásra adtam a fejem, próbálok nyitott szemmel járni. Olyan értelemben, hogy jártamban keltemben figyelem mi rejthet potenciális lehetőséget, mi szolgálhat egy újabb bejegyzésem témájául. A minap Tolna központjában jártam ügyintézés okán, mikor is elhaladtam az Árpád utca végénél lévő Nepomuki Szent János szobor mellett. Ekkor jött a gondolat, hogy pár kép, és egy rövid leírás erejéig megemlékeznék történetéről, és szorítsak neki pár bitet a blogomon. Tolna, Tolna megye névadó városa egykoron fontos dunai kikötő és halász város volt. Így egy íly mértékben a vízhez kötődő város esetében érthető hogy tolnán két szobrot is állítottak. A régebbi a Hősök terén áll, az újabb a volt tolnai révnél. A szobrok állítása a XVIII. század végén válik tömegessé, elsősorban a németek lakta falvakban. A XVIII. század végére azonban a magyar falvakban is elterjed. (Regöly, Báta) A XVIII. század végén Nepomuki Szent János volt a legnépszerűbb szent. Kultusza azonban a XIX. század elején hirtelen hanyatlani kezd. A XIX. század derekától már csak elvétve állítanak neki szobrot. (Sióagárd, tolnai rév). A kő keresztek állításnak szokása csak a XIX. század elején lett általános, és jobbára a falusi kőfaragó mesterek készítették ezeket az emlékeket. Baranya és Tolna német lakosságát zömmel a mecseknádasdi kőfaragók láthatták el keresztekkel, szobrokkal.

Hidakon, vizek mellett gyakran látható az a barokk szobor, amely egy ujját ajkára tévő vagy kezében keresztet tartó papot ábrázol. Nepomuki Szent János nemcsak saját magát inti csendre, hanem minket is. Wolfflin János a dél-csehországi Pomukban (ma Napomuk) született szegény szülők gyermekeként 1340 körül. 1380-ban szentelték pappá. Ezt követően Padovában jogot tanult, majd hazatért, és káptalani ügyvéd, 1389-től pedig a prágai érsek általános helynöke lett. Mint egyházi méltóságot és jelentős szónokot egész Prága ismerte és szerette. IV. Vencel király felesége őt választotta gyóntatójául. A király meg akarta tudni, mit gyónt a felesége, azonban János nem volt hajlandó megmondani, ezért a király megkínoztatta és a Moldva folyóba dobatta. Ez 1393-ban történhetett. A hagyomány szerint, amikor a szent teste elmerült, öt csillag bukkant fel a vízből és jelezte hol keressék a holttestét. Egy másik változat szerint a Moldva leapadt annyira, hogy megtalálhassák. A prágai Szent Vitus-székesegyházban temették el.

Nepomuki Szent János szarkofágja Szent Vitus-székesegyházban

Ez Nepomuki Szent János legendája. Ami a tudományos kutatást illeti, kétségtelen, hogy a király megölette, a Moldva vizébe fojtatta. Oka azonban máig tisztázatlan. Hogy a gyónási titok vértanúja, az a néphagyomány nyomán csak később bukkant föl. Már kortársai is Krisztus vértanújaként tisztelték, de csak 1721-ben avatta boldoggá XIII. Ince, majd 1729-ben szentté XIII. Benedek.

Jentzenstein (vagy Jenstein) János 1381 és 1396 között ült Prága érseki trónján. Egy irata, mely panaszirat Vencel király ellen, felsorolja részben az Egyház jogait, részben a királynak az érsek birtokát és személyét illető túlkapásait. Felrója neki ezenkívül, hogy 1393-ban megkínoztatta és a Moldvába fojtatta általános helynökét, Nepomuki Jánost. A gyilkosság oka egyházi jogokkal kapcsolatos nézeteltérés volt. Nepomuki János kínzatása és halála, amelyet a király haragja okozott, megtalálható más forrásokban is, amelyek hamarosan az események után keletkeztek. Sehol sincs azonban szó arról, hogy a királyné gyóntatója lett volna. A források szerint inkább az Egyház jogaiért halt vértanúhalált.

Azonban egy humanista tudós, Thomas Ebendorfer von Haselbach, aki többször volt a bécsi egyetem rektora, így ír Császárkrónikájában: „Vencel a felesége gyóntatóját, Jánost, a teológia magiszterét is a Moldvába fojtatta. Egyrészt azért, mert János kijelentette, hogy csak az méltó a király névre, aki jól kormányoz, másrészt azért, mert állítólag nem akarta megszegni a gyónási titkot.” Ebendorfer bizonyíthatóan hosszabb időt töltött Prágában 1433-ban, mindössze negyven évvel a történtek után. Ebben az időben is tudták tehát, hogy Nepomuki János a király haragját vonta magára, mert szemrehányást tett neki kormányzása miatt. És ezenkívül élt a gyanú is, hogy a királyné gyóntatójaként nem akarta megsérteni a gyónási titkot. A tudósok vitatkozása ellenére Nepomuki János szobra még mindig ott áll a prágai Károly-hídon és sok egyéb helyen. Ujját ajkára illesztve megőrzi saját titkát is. A molnárok, vízimolnárok, hajósok, halászok, a papság, a gyónási titok védőszentje; árvizek idején is őt hívják segítségül. Nepomuki Szent Jánost magyar népünk többfelé Jánoskának hívja. A közép-európai, így a magyarországi barokk jámborság, népi vallásosság jelentős alakja, tiszteletét a 17. század folyamán, a csehországi vallásháborúk elmúltával a jezsuiták készítették elő. A 18. század szentjei közül az ő tiszteletére szentelték a legtöbb új templomot, kápolnát, oltárt, szobrot. Szobrai az egész ország területén láthatók, főleg hidak mellett, vizek szélén állnak, de megtalálhatók házak homlokzati fülkéiben is. A Szentháromság és a Szeplőtelen Fogantatás mellett, Nepomuki Szent János szobra az egyik legjellegzetesebb téralkotó eleme a magyar, illetőleg közép-európai barokk városképnek. E szobrokhoz az ünnepen és nyolcadán egészen a legújabb időkig körmenet indult a templomokból. Mint mondogatták: „a Szent Jánost jártuk”. Itt énekeltek és a szent litániáját imádkozták, majd megkoszorúzták a szobrot. Szent János életéből, illetőleg vértanúságából érthető, hogy a folyók, hidak és a vízenjárók: hajósok, vízimolnárok, halászok patrónusa. A Duna partján álló egykori győri János-szoborhoz a helybeliek különösen akkor jártak ki imádkozni, amikor a folyón vihar dúlt, és családtagjaik a vizen voltak.

Szymon Czechowicz: Nepomuki Szent János mártíromsága (1750)

Baja városában szokás volt a jánoskaeresztés, amely tulajdonképpen vízi körmenet volt. Eleinte csak a vízimolnárok ünnepelték, hamarosan azonban az egész ottani vízitársadalom számontartotta. Az ünnep előestéjén, litánia után a vízimolnárok kihozták a kápolnából a szent faszobrát, és zöldágakkal, templomi zászlókkal, lampionokkal, fáklyával, égő gyertyával egy dereglyére, később pedig kompra vitték, ahol egy földíszített emelvényre állították. Mögötte foglaltak helyet a molnármesterek, később az ősi molnárcsaládok ivadékai, illetőleg a városi és egyházi vezetők. A dereglye előtt vezércsónak haladt. Utána szép rendben kivilágított és feldíszített dereglyék, csónakok következtek. Nepomuki Szent János estéjén a mohácsi kompot májusfa ágaival díszítették föl. A szent szobrát középre állították, fölvirágozták és lampionokkal világították ki. A kompot egy hajó fölhúzta Lajos király emlékművéig, onnan ereszkedett le szép lassan a révig. A hajón fúvósok muzsikáltak. Az egész város kint volt ilyenkor a Duna partján. A jezsuiták által 1745 és 1751 között épített székesfehérvári Nepomuki Szent János-templom (ma ciszterci Nagyboldogasszony-templom) a szent egyik legszebb hazai temploma. A kapu fölött ez áll: QUONIAM TACUI. Magyarul: Mert hallgattam.

2009-ben restaurálták, mára már eléggé megkopott, felújításra szurul. (46.425875, 18.787238)

Felállíttatásához gróf Wallis Olivér és gróf Wallis Ferenc kegyurak neve fűződik, a talapzat homlokoldalán ezért is látható az ő családi címerük.

Alkotója a megmintázott szent alakját papi ornátusban ábrázolta. Kezében korpuszos keresztet tart.

A szobor az utca torkolatának szélesedő kiteresedésében található. Mind a lábazati párkánya, mind a talapzati zárópárkánya igen erőteljes. A talapzat ívesen hasasodó kialakítást kapott.

A barokk stílusban 1720-ban készült tolnai szobrával egy akkor még szorosan Duna-parti város emelt neki emléket. Ma már csak jelképesen, de a megújúlt Hősök terének köszönhetően, a szobor lábánál ma is a Duna kanyarog.