Kutyatanyai rév

Kutyatanyai rév, azaz a Bogyiszlói rév

Valaha itt a Tolnai Holt Duna, pontosabban a fúvatás, vagy szakítás meghosszabbított vonalában az élő Duna folyt. A mellékelt térképeken látható. Majd később a folyószabályozásoknak köszönhetően, a Bogyiszlói átvágással a Duna fő medre keletre tolódott. Később a Sárvíz, majd a Sió vize folyt az egykori Duna medrében. A Kutyatanyai rév, néhol említik Gógai révként is, megint máshol Bogyiszlói révként, volt hivatott a Bogyiszló-Szekszárd útvonalat összekötni. Ezen keresztül hordták portékáikat a bogyiszlóiak a Szekszárdi vásárba, piacra. Továbbá a közeli erdőségeken kitermelt faanyag szállítására is szolgált. A Duna idejében vélhetően még nagyobb jelentőséggel bírhatott. A dunai átkelést csak kompok szolgálták, az árvizek, jégzajlások, esetenként a Duna jegének beállásától függően. Később a Sión még jó darabig járt a komp, viszont arra vonatkozóan nehezen találni írásos emléket az interneten, hogy pontosan meddig is működött, ill. mi lett az ott lévő épületek sorsa.

"Ezeknek a volt réveknek már csak halvány emléke él. Ezeken a réveken át faanyagot, szénát szállítottak, sőt sokszor állatokat is (Csanádi-rév), és az erdei munkások egy része is még rendszeresen használta. A régi réveket a kalocsai érsekség állandó, fizetett uradalmi révészekkel üzemeltette. Az érsekség által üzemeltetett ilyen rév volt a kutyatanyai, gemenci, feketeerdei, érsekcsanádi (csak a bátai részben). Ezek a révek kompokkal és nagy ladikokkal üzemeltek, 1945 után már gépesítve is (az érsekcsanádi). A korábban üzemeltetett kompokat a Sión húzták (kutyatanyait), a dunaiakat nagy evezőkkel hajtották és kormányozták. A révek időközben tanácsi kezelésbe kerültek (érsekcsanádi, bátai, kutyatanyai). Erdészeti kezelésben a Sión a kutyatanyai maradt meg legtovább, a tolnai Duna áttöltése után azonban végleg megszűnt."

"Gugora. Egyszer Bárányfokról Gógára mentem át a Sión a kutyatanyai réven. Az öreg révész, Tóbi Béni bácsi azt mondta nekem, amint a kompot húzta: Mikor megy Keselyűs felé? Én erre: Lehet, hogy még ma. Ha nem felejti el, okvetlen mondja meg a bognárnak, hogy csináljon nekem két gugorát, mert ami van, az már tönkrement. Ez a rendelés nekem úgy hangzott, mintha tibeti nyelven mondták volna. Kérdezem tőle, milyen a mérete, hogy megtudjam mondani, nehogy rossz legyen. Erre ő: „Az öreg bognármester tudja, milyen kő.” Sehogy sem akartam neki elárulni, hogy én nem tudom, mi a gugora, pedig én is e táj, a Sárköz szülötte vagyok. Életemben még soha nem hallottam ezt a szót. Mondom neki: Béni bácsi, hol van, ami tönkrement. Erre huncutkás mosollyal rám néz és azt mondja: Itt van a kezemben, ezzel húzom a kompnak a drótkötelét. Ez egy 40-60 cm hosszú, keményfából készült dorong, amelynek húzófeje úgy van kifúrva, hogy a furat egyik oldala nyitott, s azt a kompkötélbe be lehet akasztani, azon meg lehet csúsztatni, vagy ha húzni kell, megfeszíteni. Itt és ekkor tudtam meg, hogy mi az a gugora. Az erdészeti kezelésben lévő révek utolsó révészei Gógán (Kutyatanyán) Tóbi Benjámin, Feketeerdőn (Nagy-Dunai rév) Gajári József voltak. A kutyatanyai volt sövényfonatos, nádfedeles kis révház emlékét ma már csak a dombja őrzi. A feketeerdei, régi Duna-töltésre épült révház ma is megvan, más rendeltetéssel."

ERDÉSZETTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK XXXVIII.

Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám):

" Kutyatanya és a siói bogyiszlói révnél csendes minden. A komp ugyan nem közlekedik, de veszély itt nincs. Kutyatanyától végig egészen a palánki hídig a Sió a töltés lábáig megtölti medrét."

Ebből annyit megtudunk hogy 1965-ben még üzemelt a rév. Sőt, az alábbi blog szerint a hetvenes évek végén még működött.

A piros karikával jelölt területen volt található. Bogyiszlóról egyenes út vezetett a révhez, volt itt csárda, melléképületek. (46.363534, 18.795990)

(1819-1869) Második katonai felmérés

(1869-1887) Harmadik katonai felmérés

Itt megy le az út a Sióhoz. A kép bal oldalán látható domb a rév dombja.

Bogyiszló, 1958. augusztus 17. Emberek komppal kelnek át a Dunán a Gógai (Kutyatanyai) révnél. MTI Fotó: Bereth Ferenc

A Sióparthoz érve pár elsüllyedt csónak látványa fogad.

Az út mellett egy régi korhadt oszlop talán kerítés vagy kapu lehetett itt valaha.

Engedik a Siót, sok a hordalék.

Errefelé a Sió teljesen más jelleget mutat mint a Palánki vasúti hídtól felfelé eső szakaszokon. Elveszti csatorna jellegét, már-már természetes vízfolyás illúzióját kelti.

A dombon állva némi törmelékektől eltekintve már semmi nem emlékeztet arra hogy itt épület állt.

Egy öreg ablakszárny.

Egy mohás tégladarab.

És ez a cserépdarab árulkodnak arról hogy itt valaha épületek álltak.

"Rekreációs halászat"

Ha Bogyiszló felől jövünk akkor jobb kéz felőli erdészház. Van egy másik ház és melléképületek bal kéz felől is, de a jobb oldali azért lehet érdekesebb mert térképekből arra következtetek hogy itt, vagy ennek helyén (környékén) lehetett a valamikori csárda. (Lehet hogy téves következtetés.)

Rendezett porta. A szemben lévő ház egyértelműen lakott. Manapság már nem lehet nagy forgalom az úton.