Taplósi-Holt-Duna

A Taplósi holtág

A Taplósi Holt Duna nevét a kanyarulata általa körül ölelt félszigetről (Tapló sziget) kapta. Az pedig vélhetően a területén nagy számban előforduló tapló gombáról. Régen mikor még acéllal, kovával csiholtak tüzet a belőle készült élesztéket tűzgyújtásra használták. A parasztság még a 20. század elején a tűzgerjesztéshez szükséges gyúlóanyagot taplóból csinálta. A taplógombát megszárították, vidékenként, szokás szerint más-más hamu (bab-, kukoricaszár, repce, vörös paré) lúgos vízében főzték, vagy napokon át áztatták, megszárították és fejsze fokával foszlósra verték. Jobban szikrát fogott a tapló, ha szárítás előtt salétromos vízben is pácolták. ( Más felhasználási módjairól itt írtam. ) Érdekesség hogy az átvágást megelőzőleg a félsziget az alföld részét képezte, mint ahogy a közelben található Bogyiszló települése is. A Kalocsai Érsekség birtoka volt az államosításig. Két Duna-holtág a taplósi és a tolnai között fekvő terület sajátossága az, hogy nagy kiterjedésű gyepek borítják, amik értékes növényritkaságoknak (fekete galagonya, réti iszalag, kálmos) adnak otthont. Ez a Gemenc egyik legváltozatosabb és legérdekesebb területe.

A táj itt is mint a Gemencben szinte mindenütt rengeteget változott az elmúlt két évszázadban. A Duna fő medre a Tolnai-Holt-Duna medrének meghosszabbításában haladt. Ebből kanyarodott ki egy éles kiszögelléssel a Taplósi-kanyar. Az éles kanyarban gyakran feltorlódott a jég, ezért már a 18. század végén felmerült a gondolat, hogy a kanyart átvágják. A tervet néhány évtized múlva tett követte, és 1811-ben az északi terület Duna szabályozásainak nyitányaként Schnemann József tervei szerint átvágták azt. Bőhm Ferenc térképein még csak egy Duna kanyarulat, Schnemann József 1818-as térképe már jelöli az átvágás tényét, de az új meder még nem fejlődött ki. Az átmetszésre azért volt szükség mert nagyon éles kanyarulat volt, és mint ilyen melegágya volt a jégdugóknak, jégtorlaszoknak. Az ilyen éles szögben visszatörő kanyarulatokat melyeknél ilyen kevés a medrek közti távolság "átszakadó kanyarulatnak nevezik". Ez esetben is csak idő kérdése volt hogy egy nagyobb áradás következtében mikor szakadt volna át a földnyelv. Az átvágást követően az egykori főmeder eliszaposodásnak indult és teljesen lefűződött. A meder több része feltöltődött, most a Tölgyfás-dűlő van a helyén. Beszédes József 1834-es térképén még mindkét vége összeköttetésben van a Dunával, de a 1955 körüli 2. katonai felmérésen már csak keskeny fokokkal csatlakozik. És ott is csak magasabb vízállás esetén. Mai hossza már csak kb 1,5 km, de szélessége több helyütt eléri a 250 m-t is. A kanyar átvágásával a vidék szabályozási munkálatai új lendületet vettek. 1843 és 1852 között elkészült a Duna bogyiszlói nagy kanyarjának az átvágása, ezzel Tolna és Fadd kapcsolata megszűnt a Dunával, és hamarosan csak egy eliszaposodó holtág partján találták magukat. Taplós alatt az egykori Duna mederben ma a sokkal kisebb vízhozamú Sió kanyarog, bőven helyet hagyva lefűződött kis tavacskáknak, vizenyős réteknek. Taplós környékén azonban nem csak a Duna szabályozások formálták a tájat. Már a 18. század végén felvetődött, hogy a Sárvizet a taplósi Holt-Dunába kellene vezetni.

„Az 1787-es évből egy rendkívül érdekes terv maradt ránk a Sárvíz-torkolat rendezésére. Állandó volt az a panasz, hogy a Duna Bátánál gyakran visszaszorítja a Sárvizet, és a felduzzasztott víz a Sárköz nagy részét elönti. A baj megelőzésére a Hohenlohe-ezred főhadnagya, Froschauer azt a gondolatot vetette fel, hogy a folyót már Szekszárd közelében, mintegy 3 kilométeres mesterséges meder segítségével kell a Dunába vezetni.”

Azonban az akkori hibás szintezési adatok alapján az ötletet elvetették, amely végül a későbbi már pontosabb felméréseket követően 1854. szeptember 14. és 1855. november 26. között valósult meg. A Sióval egyesült Sárvizet egy rövid mederrel a Taplósi-Dunába vezették, ami ekkor déli végén még összeköttetésben volt a nagy Dunával. A Sárviz 40 km-rel lett rövidebb, nem tekergett végig a Sárközön egészen Bátáig.1870-1872 között épült meg a nagy Duna-töltés kilométerekkel elkerülve a nagyon problémás gemenci Duna-parti részeket, ahogy azt már annak idején a limes építésénél megtették a rómaiak is. Ezzel elhatárolódott a gemenci ártéri erdő, és végleg árvízmentesített Sárköz. A Taplósi-Duna ennek a töltésnek a nem mentesített, belső oldalára kerülve a Gemenc része lett.

A Taplósi holtág, és annak környéke jól példázza a Gemencre és az árterekre oly jellemző haszonvételeket. Régen a halászat mellett jelentős jövedelmet jelentett a vízimadarak tojásainak gyűjtése, de értékes árut jelentettek a befogott madarak, a daru és a kócsag tolla, szedték a teknőst, a piócát, a kagylót hurokkal, vermekkel pedig nagyobb vadakat is elejtettek: disznót, őzet, szarvast. Továbbá nagyon alkalmasak voltak ezek a területek gyümölcsösök telepítésére, és a gyümölcsösök környékén helyezték el a méhkasokat, kaptárakat. A nedves, árvizekkel öntözött talaj, a páratelt levegő különösen az almaféléknek és a szilvának kedvezett. Ezek az ártereken fekvő gyümölcsösök nagyobb vidékek ellátását is biztosították. Messze vidékről jöttek a kereskedők mézért és viaszért is. A Gemenc területén a taplósi alsóvégen találjuk az egyetlen fennmaradt gyümölcsöst.

Az ártér legnagyobb haszonvételét azonban az állattartás jelentette. Állatokkal legeltették az erdőket, ahol nemcsak a ritkásan növő fák között ették a füvet, hanem a fák ágait és leveleit is. Jó téli legelője volt minden állatnak a mocsarak, rétségek savanyú füve, amelyet a hó alól kikapart, kiszedett. A vadgyümölcsön, makkon nemcsak a disznók, hanem a marhák és télen a behajtott juhok is híztak. Rendszeres legeltetés a Gemenc belterületén jelenleg csak a Taplósi gyepeken törénik.

Napjainkban egy elég körülhatárolt területté lett. Ny-i irányból a töltés és az M6-os autópálya, É-i irányból szintén a töltés és az M9 autóút, D-i irányból a Sió csatorna, a töltés és az azt szegélyező Gemencet körülvevő kerítés határolja. K-i irányból nyitott egyedül a terület, bár itt is csak a fuvatás (szakítás) és a Sió tekervényei között van egy járhatóbb folyosó Góga felé. A vadaknak persze nem okoz gondot átkelni a Sión, viszont a többi irányban a kerítések miatt gátolva vannak. Így az utóbbi időben Mözs, Tolna vagy akár Bogyiszló határában az autópályáknak és kerítéseknek köszönhetően jelentősen csökkent az esélyünk például szarvassal összefutni.

Forrás: Balázs Kovács Sándor : Gemenc kincsei

Itt található. (46.371453, 18.765197) Megközelítésére több lehetőségünk is van, mehetünk Palánk felől a töltésen, az árvízkapu felől a töltésen, ill. Mözs és Bogyiszló alatt az M9-en átkelve is oda juthatunk.

A töltésnél ez a tábla fogad minket.

A töltés, háttérben a már említett kerítéssel.

Az egyetlen fennmaradt gyümölcsös.

De sajnos már ez is gazdátlannak fest.

A volt taplósi bemutatóközpont nyitott kapukkal várja a látogatókat.

Az épület állaga is romlik.

A mellék épület és a part felőli kerítés maradványa.

Kár érte. Kérészéletű próbálkozás volt.

Az épület alatti partszakasz,egyben a holtág D-i vége.

Bedőlt fák sora látható.

Azért akad árulója az egykori emberi jelenlétnek.

Tovább sétálva a parton a tanya alatt elérjük a holtágat a sióval összekötő fokot.

Egy nem éppen jól sikerült fotó, de jobbat nem sikerült lőnöm a körülöttem cikázó kis jégmadárról.

Pénzlevelű Lizinka

Szőnyegszerűen borítja a talajt.

A fokot egy út szeli ketté, ahol ez az áteresz található.

Az út túl oldalán folytatódik.

Majd a Sióba torkollik.

A fok túl oldalán a földnyelven kis kunyhó található.

Visszatérve a kis töltésre a Taplós Nomádia épületei láthatók hátulról. Nem szeretnék reklámozni, de az biztos hogy ilyen környezetben lehet felejteni a hétköznapok gondjait.

Fehérpettyes álcsüngőlepke

Díszes légivadász

Lábon száradt

Az erdőben kicsit elkeveredve, a tölgyfás dűlőt bejárva pár szebb fát fotóztam. (öreg fűz)

A taplósi rét.

Egy delelőhely.

A taplósi réteken még aktív legeltetés folyik.

A gemencben utolsó helyen.

3-as fa társulás

Már-már egy fa.

Ennek a tájnak is megvan a szépsége.

Sok fa kiszáradt.

Így kell megújúlni.

Csapadékosabb időszakban vagy nagyobb vízállás esetén a rét mélyebben fekfő részein megáll a víz.

Az élet körforgása.

A kis tó melletti fás liget.

Kis huncut, azt hiszi jól elbújt.

Nem látsz, nem látsz....

A kis tó, közel a töltéshez.

Partja letaposva, feltételezem a nyáj itatójaként szolgál.

A kis tó neve "Gödör". Legalább is én így ismerem.

Sok szép gyerekkori élményem színhelye. Nem tudom hogy akkor lehetett e rajta horgászni de mi sokszor tettük, nem is sikertelenül.

Abban az időben nagyobb volt a tó, ha a felülete nem is sokkal de a mélysége biztosan. Rengeteg kárászt fogtam itt.

Már szinte a töltésnél.

Visszatekintés

A réten sok kiszáradt fa maradványa fekszik.

A rét szomszédságában egy kis sáncon átkelve egy már feltöltődött vizenyős részre érünk.

Szürke gém, sok van a területen, de csak ilyen távoli fotókat sikerült készíteni, amint észrevettek elrepültek.

Seregély

Az elmúlt hetek esős, párás időszakának köszönhetően előbújtak a gombák.

Nem vagyok otthon a gombákban, így nem fogom megmondani milyen fajták, de ezen a részen számolatlanul nőnek.

A holtág partján állva és a vizet figyelve több halmozgást is láthattam. Ugráltak, fürödtek. Horgászként mi tagadás megmozgatja a víz az ember fantáziáját, biztosan rejteget szép halakat. Viszont itt tilos a horgászat! Ennek ellenére évről évre van pár lelkes próbálkozó, akár télen a befagyott holtágon is.

A part mentén sok bedőlt fa, köztük a sekélyben már láthatók babahalak kis rajai.

Pár bütykös hattyú is úszkált a holtágon, de nem nagyon akartak kamera elé kerülni.

Ez a kép már a holtág töltéshez legközelebb eső részén készült. 

Talán ez a leglátogatottabb és legkönnyebben megközelíthető rész is egyben.

Viszonylag jól belátni a vizet mindkét irányban. Azért van itt vízfelület.

Ha már víz és felület, van itt feszültség is (felületi). Na jó ez erőltetett volt, komolyra fordítva a szót ő egy Tavi molnárpoloska.

Szitakötő nász

Kissé hosszúra nyúlott tartalmilag ez a bejegyzés, de annyira változatos és annyi szépséget rejt a táj, hogy nem tudtam (akartam) rövidebbre fogni bemutatását. Aki teheti látogassa meg, minden évszakban megvan a szépsége. Aki autóval gondolja megközelíteni szükség lesz töltés engedélyre, vagy Mözs alatt a felüljárónál hagyva az autót, egy rövid sétával elérhető.