Nabu Tekergő blogja: Mausz kápolna

Görögszó, Mausz-kápolna

A minap egy kis délutáni csavargás, kisebb séta okán Szálkára tartva, álltunk meg a kápolnánál gyönyörködni a kilátásban. Szépen belátni a Sárközt, noha a látvány már sokadjára tárult elénk, de megunhatatlan. Ha már itt voltunk és csináltunk is pár képet, adta magát a dolog, hogy a kápolnáról is készüljön pár, és mellékelve egy rövid leírást bemutatásra kerüljön a blogon.

Az 56-os út felől a decsi szőlőkön keresztül Szálkára vezető kanyargós út legfelső éles kanyarja mellett a Görögszó feletti magaslaton szabadon áll az egyhajós kápolna. 1891-ben emelték historizáló stílusban. Építtetői a szálkai Michael és Anna Mayer voltak. Nevét a húsvéti Emmausz-járás szokásáról kapta.

Járjuk egy picit körül ezt a szokást. Emmausz falu a Bibliában, ahol az úgynevezett "emmauszi vacsora" során, a kenyér megtörése közben két tanítványa felismerte a feltámadt Jézust. Pontos helyét nem ismerjük, a mai Izrael és a palesztinai nyugati part több települése is igényt tart rá, hogy itt történtek a legrészletesebben Lukács evangéliumában, illetve kevésbé részletesebben Márk evangéliumában leírt események.

Lukács szerint Jézus két tanítványa (akiket "emmauszi tanítványok" néven emlegetnek) Jézus keresztre feszítése után a 60 (vagy 160) stádiumnyira fekvő Emmauszba tartottak haza Jeruzsálemből és az eseményekről beszélgettek, amikor egy vándor csatlakozott hozzájuk és szomorúságuk okáról érdeklődött. Emmauszba érve már esteledett, ezért marasztalták a vándort. Amikor az idegen a vacsoránál megtörte a kenyeret, ráismertek, hogy Jézus. Ezután visszasiettek az apostolokhoz, hogy elmondják nekik a hírt.

A németek, svábok lakta településeken, így Szálkán is ápolták azt a szokást amit emmausz-járásnak hívunk. Kápolnát állítottak, ahol plébánosuk megtartotta a húsvéthétfői misét. A mise után hazafele a férfiak betértek a közeli présházakba, hogy egymás borát megkóstolják. Jelen esetben ez hasonlóan zajlott mint a Bóly településén tartott emmausz járás. Húsvéthétfőn délben-délután a családok összekészítik az ünnepre készült ínyencségeket: sonkát, főtt tojást, tormát, ünnepi süteményeket, ezekkel mennek a présházakhoz. A felnőttek koccintással, a gyerekek közös játékkal töltik a délutánt. Jó időben a présházak előtt játszanak fogócskát, vagy táncolnak. A társaságok a vacsorát is együtt fogyasztják el a családi pincékben. Ez a sváb népszokás a történetnek azt az üzenetét ragadja meg, miszerint azért hívják meg egymást saját otthonaikba, hogy megismerkedjenek egymással, és ápolják a közösség összetartozás-érzését. A környező katolikus országokban, különösen német nyelvterületeken elterjedt. Baranya, Tolna, Veszprém megye és Buda környéke sváb falvainak lakossága húsvéthétfőn kivonult a borospincékhez, a szőlőhegyre, vagy ellátogatott a szomszéd községbe. A 19. sz. elején az akkor még erősen németes műveltségű Pest-Budán, a Gellért-hegyen húsvét 2. napján tartott búcsút Emmausnak nevezték. Így van ez a mai napig Mözsön, a húsvétkor tartandó búcsú "émausz" esetében is. Kalocsán és Szegeden a kispapok húsvét 3. napján kirándultak, emmausba mentek.

Szóval innen a szokás, és innen a név is. Annak ellenére hogy a kápolnát a mai napig Mausz kápolnaként ismerik, nem pedig építtetői nevén, a szokás, az emmausz-járás feledésbe merült. A kápolna szorosan összefonódott a emmausz- járással, nem csak nevében, de sorsában is.

A 20. század utolsó negyedére már teljesen használaton kívülre, ezáltal elkeserítő állapotba került, romossá vált.

Felújítás előtt. (1982, Bakó Jenő)

1993-ban állították helyre. Környezetéből a Sárközre nyílik a kilátás, a panorámát a Duna távoli szalagja szegélyezi. Jól látszik Szekszárd, Decs, Várdomb, Bátaszék, tiszta időben Baja is. A kis épület tornya egyhén a homlokzata elé lép. Féloromzatok támasztják meg a tornyot, ezek végén pillérre állított váza adja a díszítést. Szentélye a hajónál keskenyebb, többszögben záródik, és kontyolt nyeregtető fedi. A belsőben poroszsüveg födém. A torony tengelyében nyíló kapu szemöldökgerendáján olvasható az építési évszám és az építtetők neve.