Csörge tó

Villámlátogatás a Csörgén

Egyik nap munkába menet maradt egy kis időm munkakezdés előtt, így esett hogy kinéztem a Csörgére. Másnap már tudatosan időzítettem úgy, hogy ismét jusson egy fél órám a tóra és környékére, így született ez a bejegyzés. A nem környékbéliek számára talán a Rockmaraton kapcsán csenghet ismerősen a neve, a környékbéliek pedig vélhetően úgy is ismerik. Egy méretét tekintve elég kis tóról beszélünk. Maga a csörge szó régies jelentése is kicsi, ami a tó méretére utal. Valószínűleg a valamikor a közelben tekergő Sárvíz egy ágának lefűződésével keletkezhetett. Önkormányzati tulajdonban van jelenleg, így annak halasítása csak természetes szaporulat útján megoldott. Ennek ellenére sokan járnak ki horgászni, sétálni, kutyát sétáltatni, kocogni, geoládázni (geocaching) . Nem nagyon emlékszem alkalomra mikor úgy sikerült volna kimennem a tóra, hogy csak én lettem volna ott. Ez a tó mindíg népszerű és látogatott volt, a sorsát valahogy mindig szívén viselte a lakosság. Ami azért jó mert a nagyobb figyelem segít az értékek megóvásában, és ez a kis tó igen is érték.

A város határában egy csipetnyi természet.

Régen is fontos volt az embereknek, az is mutatja hogy Szekszárd minden nagy költője Garay János, Baka István, Babits Mihály is írt erről a kis jelentéktelennek tűnő tóról.

Babits így ír a tóról Halálfiai című regényében:

„A Csörge-tó apró kis pocsolya volt… parasztfiúk és cigánylányok szoktak fürödni itt… Sötétzöld nádbokréták és vén fűzek adták a hátteret ehhez a mitológiai képhez, melyet lopva bámultak meg egy-egy pillantással a másik oldalon fürdőző illedelmes úrilánykák… A sótiak kocsikkal szoktak ide kirándulni, amikben két-három família is volt összezsúfolva, a fürdőház néhány fakabinból állott s mellette a parton nagy halászcsárda nyúlt, sok híres nagy murinak színhelye. Egy csörgetói nap szép és nagy dolog volt.”

A 19. század végétől 1960-ig Szekszárd strandja volt, buszjáratok szállították a strandolókat a tóhoz. A nagy érdeklődés ellenére is volt a tó történelmének mélypontja, mikor is, a tó kiszáradt. Köszönhetően a közelben fekvő  lőtéri vízbázisnak hosszú időn keresztül medre szárazon maradt. Ebben változás akkor következett be, mikor 1993-ban a Pepsi Cola(Pannonia Sörgyár) üzemépítés céljából vízmintákat vett a környéken és kiderült a vízbázis diklór-etilénnel szennyezett. Ennek következtében lassanként leállították a kutakat és a vízbázis Bogyiszló határába került át. A kutak leállításával a víz újra megjelent, mi több, feltöltődött a tó. 2005 környékén már természetes képet mutatott, majd cca. 10 éve egy teljes körű tereprendezésen esett át. A tereprendezés előtt folytak a találgatások hogy vajon mi indikálhatta, milyen beruházásokat terveznek a tónál? Aztán mikor kivágták a fákat, kikotorták a medret, új struktúrát adva a tónak, és a tájnak is ezzel, megtapasztaltuk, hogy lényegében semmilyen további beruházás nem lett a tó körül, elmaradt a sokak által várt parkosítás is. Azóta eltelt kb 10 év, és semmi nem történt. Időről időre röppennek fel hírek különböző tervek kapcsán (bicikli út, szenyvíztisztító telep, stb.), de a megvalósítás eddig elmaradt. Én úgy látom hogy a tavat újra kezdi birtokba venni a természet, színes a madárvilága, a vízben van kárász, keszeg, csuka, naphal. A pecásoknak a tó amolyan szürke zóna, nincs horgászegyesületi kezelésben, ezért területi engedély sincs. Tehát ha valaki rendelkezik állami jeggyel, akkor horgászatot folytathat, de halat nem vihet el. Viszont a gyakorlatban ezt kezelő híján senki sem ellenőrzi. Ennek megfelelően sokan élnek is ezzel a lehetőséggel, sokan látogatják a tavat. Véleményem szerint így, ebben a természetközelibb állapotában kellene meghagyni a tavat, nem a további hasznosítási lehetőségein gondolkodni, hanem jelenlegi növény és állattársulásaival megőrizni a jövő számára.

És most képekben:

A sziget.

A tó szélét kezdi birtokba venni a nád.

Kezd természetes képe lenni újra a víznek.

Bugavirágzat

Ezen a helyen álltam némrégiben is, mikor történt egy kisebb kalandom. Télen drónreptetés céljából jártam itt a tónál. Szerencsémre egy vékonyka jégréteg éppen borította a tavat, mikor a téli, hidegebb idő okozta rövidebb akuidővel nem számolva, drónom lemerült akkumulátorral a tó közepének jegén landolt.
Ilyenkor kapóra jön a pergető felszerelés. (Na és persze egy kis segítség :) ) 

Egy szárcsa.

Másfél szárcsa.

És itt jelent meg kis barátom, egyedül.(első alkalommal)

Nem tartott tőlem, közel merészkedett.

Nagyon remélem hogy ő nem olyan sorsra jut mint 2019-ben a tavon lakó bütykös hattyú család egyik példánya. Tudomásom szerint sikertelen rendőri nyomozás következtében a tettes következmények nélkül megúszta.
Erős idegzetűeknek!!!
A Tolnatáj TV-n.
A link -en a pórul járt madár képe látható.

Második nap már kis csapatban szelték a habokat.

Ha nincs nagy nyüzsgés, el lehet csípni ilyet is.

Hol el, hol elő bújik a nap.

Egy megmaradt fehér nyár, azért mondom hogy megmaradt, mert a sokat kivágtak a területen.

Sárközi-összekötőcsatorna

Az áteresz.

Csatornapart menti út megkerüli a tavat.

A gesztenye sor.

Gesztenye virág.

Madárcsicsergés közepette az úton sétálva sikerült lencsevégre kapni.

Már virágzik az akác.

És a bodza is.

Vadrózsa.

Szintén

Pipacs vagy vadmák.

Felhasználása sok rétű, magját ételízesítésre használják, vagy olajat gyártanak belőle. Virágából pedig ételfestéket készítenek. Az I. világháború óta az elesett katonák jelképe(Poppy).

Ernyős madártej

Százszorszép

Vérehulló fecskefű, a szemölcs és tyúkszem ellenszere.

Aszfaltos úton könnyen megközelíthető, egy negyed órás sétával kényelmesen körbejárható, és mégis növény és állatvilága Gemencet idéző. Kilátogatva, akár csak pár percre is, szép élményekben lehet részünk. Sokan látogatják, és tegyék is minél többen, csak ajánlani tudom. Koordinátái: 46.351424, 18.741573