Imsós

Az Imsósi félsziget és az Imsósi erdő története

Ebben a bejegyzésben egyazon területre vonatkozóan két jelentős történést szeretnék bemutatni. Egyrészt a paksi dunai szakasz szabályozásának következtében létrejövő változásokat. Pontosabban az Imsósi félsziget, majd egy rövid ideig sziget, ma pedig már csak az Imsósi erdő területére vonatkozóan. Másrészt a Rákóczi szabadságharc idején Bottyán János e területen építet 1705-ben a Dunántúlra vezető hídfőállását. E sáncok maradványai láthatók ma is az Imsósi erdő területén, ill. itt tekinthetjük meg Vak Bottyán kopjafáját is. A legenda szerint egykoron a kopjafa helyén állott tábori sátra. 

Az imsósi erdő a Bottyán hegyről.

Paksi ürge-mező

Paks, ürge mező

Az 1999 óta védett, 242 hektár kiterjedésű Paksi Ürge-mező a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet része, a város pereméhez közel található nyílt homoki gyepekkel, kisebb buckák közti láprét-foltokkal tarkított legelő. A homokvidékek buckái között időszakos pangóvizes vízfelületeket találunk, amelyek az aszályos években kiszáradhatnak. A változatos felszínű táj eredeti vegetációja mára erősen átalakult. A homokterületek természetes növénytakaróját az 1960-as évek erőszakosan telepített akác- és fenyőültetvényei szorították ki. Szerencsére azonban a nagyarányú természetátalakítási folyamatok ellenére is még jelentős az értékes vegetáció aránya. Bizonyítják ezt az itt fellelhető növény és állatfajok, melyek közül sok védett (26 faj!), mely országosan is ritka. A láprétek ritka madarai a réti tücsökmadár és a haris, míg a homokgyepeken parlagi pityer, vagy a színpompás gyurgyalagok vadásznak rovarokra. A vidék egyik legismertebb rágcsálója a szintén védett ürge. Az elmúlt időszak betelepítési programjának köszönhetően populációja jelentősen megerősödött. Természetes ellenségei közé tartoznak a tájvédelmi körzet területén fészkelő ragadozó madarak, melyek közül kiemelkedik a hazánkban ritka kerecsensólyom előfordulása. Szép állományban tenyészik az apró nőszirom, a homoki árvalányhaj, a homoki vértő, az agárkosbor, továbbá az állatvilág képviselői, a sisakos sáska, a zöldes gyöngyházlepke is megtalálhatók. Paks város közelsége miatt a védett gyepen sajnos számtalan emberi hatás mutatja nyomait. A természeti értékeket nem tisztelő autósok, motorosok, lovak, és quadosok a gyepen rengeteg illegális nyomvonalat tapostak, sok a kisebb-nagyobb homokkitermelés, a szemetelés. A tájképet a számtalan légvezeték is rombolja. A láthatólag sok természetkárosítás mellett még így is az Ürge-mező az egyik legtermészetesebb formában fennmaradt homokpuszta a Dunántúlon.

Nepomuki Szent János szobor (Tolna)

A tolnai Nepomuki Szent János szobrok

Mióta blog írásra adtam a fejem, próbálok nyitott szemmel járni. Olyan értelemben, hogy jártamban keltemben figyelem mi rejthet potenciális lehetőséget, mi szolgálhat egy újabb bejegyzésem témájául. A minap Tolna központjában jártam ügyintézés okán, mikor is elhaladtam az Árpád utca végénél lévő Nepomuki Szent János szobor mellett. Ekkor jött a gondolat, hogy pár kép, és egy rövid leírás erejéig megemlékeznék történetéről, és szorítsak neki pár bitet a blogomon. Tolna, Tolna megye névadó városa egykoron fontos dunai kikötő és halász város volt. Így egy íly mértékben a vízhez kötődő város esetében érthető hogy tolnán két szobrot is állítottak. A régebbi a Hősök terén áll, az újabb a volt tolnai révnél. A szobrok állítása a XVIII. század végén válik tömegessé, elsősorban a németek lakta falvakban. A XVIII. század végére azonban a magyar falvakban is elterjed. (Regöly, Báta) A XVIII. század végén Nepomuki Szent János volt a legnépszerűbb szent. Kultusza azonban a XIX. század elején hirtelen hanyatlani kezd. A XIX. század derekától már csak elvétve állítanak neki szobrot. (Sióagárd, tolnai rév). A kő keresztek állításnak szokása csak a XIX. század elején lett általános, és jobbára a falusi kőfaragó mesterek készítették ezeket az emlékeket. Baranya és Tolna német lakosságát zömmel a mecseknádasdi kőfaragók láthatták el keresztekkel, szobrokkal.

Kutyatanyai rév

Kutyatanyai rév, azaz a Bogyiszlói rév

Valaha itt a Tolnai Holt Duna, pontosabban a fúvatás, vagy szakítás meghosszabbított vonalában az élő Duna folyt. A mellékelt térképeken látható. Majd később a folyószabályozásoknak köszönhetően, a Bogyiszlói átvágással a Duna fő medre keletre tolódott. Később a Sárvíz, majd a Sió vize folyt az egykori Duna medrében. A Kutyatanyai rév, néhol említik Gógai révként is, megint máshol Bogyiszlói révként, volt hivatott a Bogyiszló-Szekszárd útvonalat összekötni. Ezen keresztül hordták portékáikat a bogyiszlóiak a Szekszárdi vásárba, piacra. Továbbá a közeli erdőségeken kitermelt faanyag szállítására is szolgált. A Duna idejében vélhetően még nagyobb jelentőséggel bírhatott. A dunai átkelést csak kompok szolgálták, az árvizek, jégzajlások, esetenként a Duna jegének beállásától függően. Később a Sión még jó darabig járt a komp, viszont arra vonatkozóan nehezen találni írásos emléket az interneten, hogy pontosan meddig is működött, ill. mi lett az ott lévő épületek sorsa.

Taplósi-Holt-Duna

A Taplósi holtág

A Taplósi Holt Duna nevét a kanyarulata általa körül ölelt félszigetről (Tapló sziget) kapta. Az pedig vélhetően a területén nagy számban előforduló tapló gombáról. Régen mikor még acéllal, kovával csiholtak tüzet a belőle készült élesztéket tűzgyújtásra használták. A parasztság még a 20. század elején a tűzgerjesztéshez szükséges gyúlóanyagot taplóból csinálta. A taplógombát megszárították, vidékenként, szokás szerint más-más hamu (bab-, kukoricaszár, repce, vörös paré) lúgos vízében főzték, vagy napokon át áztatták, megszárították és fejsze fokával foszlósra verték. Jobban szikrát fogott a tapló, ha szárítás előtt salétromos vízben is pácolták. ( Más felhasználási módjairól itt írtam. ) Érdekesség hogy az átvágást megelőzőleg a félsziget az alföld részét képezte, mint ahogy a közelben található Bogyiszló települése is. A Kalocsai Érsekség birtoka volt az államosításig. Két Duna-holtág a taplósi és a tolnai között fekvő terület sajátossága az, hogy nagy kiterjedésű gyepek borítják, amik értékes növényritkaságoknak (fekete galagonya, réti iszalag, kálmos) adnak otthont. Ez a Gemenc egyik legváltozatosabb és legérdekesebb területe.

Kasztó, őstölgyes

Kasztó, avagy a bogyiszlói őstölgyes legelő és vándorló fái

Kasztó, Erdélyben egy falu neve, de Bogyiszló határában a Dunára vezető út mellett található őstölgyest, fáslegelőt is e névvel illetik. Az elnevezést kicsit körüljárva a falu kapcsán megtudhatjuk, hogy Kiss Lajos (nyelvész, szlavista, a névtan terén is a nyelvtan kiemelkedő alakja) szerint a német Kast(Tölgy) és az Au(berek) szavak összetételéből való. A legelő mélyebb részén csapadékosabb években időszakos tavacska alakul ki, és a terület uralkodó fái a tölgyek. Ezek alapján azt gondolom az elnevezés (Tölgy berek) elég leíró jellegű. Az ilyen és ehhez hasonló fáslegelők többnyire az alföldön, és folyóink mentén voltak jellemzők. És erre majd később vissza is utalunk, mikor azt tárgyaljuk mért is "vándorlók" azok a fák.

Bogyiszlói orchideás erdő

Barangolás a bogyiszlói orchideás erdőben

Az orchidea szó hallatán sokan az egzotikus trópusi esőerdőkben, fákon növő és a virágboltok polcain díszelgő, drága pénzért megvásárolható (áldozva az exkluzivitás oltárán) kétségkívül tetszetős lepkeorchideákra gondolnak. De ha úgy nézzük, hogy az orcideafélék rendelkeznek a legtöbb fajjal a növényvilágban, akkor már nem is olyan meglepő hogy közvetlen környezetünkben is több az orchideák rendjébe, és a kosborfélék családjába tartozó fajt fellelhetünk.

Mádi-Kovács kastély

Mádi-Kovács kastély, és kastélypark

A Pozsony megyéből származó Mádi előnevű Kovács család a 18. század óta Tolna vármegye köznemes birtokosai közé tartozott. A paksi Mádi Kovács család feltehetően a 19.sz. század közepén építette Gerjen határában, a Duna mellett a György-major nevezetű részen a kastélyát.

Csörge tó

Villámlátogatás a Csörgén

Egyik nap munkába menet maradt egy kis időm munkakezdés előtt, így esett hogy kinéztem a Csörgére. Másnap már tudatosan időzítettem úgy, hogy ismét jusson egy fél órám a tóra és környékére, így született ez a bejegyzés. A nem környékbéliek számára talán a Rockmaraton kapcsán csenghet ismerősen a neve, a környékbéliek pedig vélhetően úgy is ismerik. Egy méretét tekintve elég kis tóról beszélünk. Maga a csörge szó régies jelentése is kicsi, ami a tó méretére utal. Valószínűleg a valamikor a közelben tekergő Sárvíz egy ágának lefűződésével keletkezhetett. Önkormányzati tulajdonban van jelenleg, így annak halasítása csak természetes szaporulat útján megoldott. Ennek ellenére sokan járnak ki horgászni, sétálni, kutyát sétáltatni, kocogni, geoládázni (geocaching) . Nem nagyon emlékszem alkalomra mikor úgy sikerült volna kimennem a tóra, hogy csak én lettem volna ott. Ez a tó mindíg népszerű és látogatott volt, a sorsát valahogy mindig szívén viselte a lakosság. Ami azért jó mert a nagyobb figyelem segít az értékek megóvásában, és ez a kis tó igen is érték.

A város határában egy csipetnyi természet.

Knefély kastély

Fent és lent, avagy egy kastély és gazdájának története

Tolna irányából Tolna-szigetbe érve, a bogyiszlói útról lekanyarodva, egy elég rozoga út vezet a kastély felé. Az útról fák, bokrok kusza szövevényén keresztül felsejlik az épület sziluettje. Letaposott kerítésen át, és egy  kis csapáson vezetett utam a kastély udvarára.

Az udvarra érve ez a látvány tárul elénk.