Sió árvízkapu

Sió árvízkapu bemutatása

Ez alkalommal a Sió árvízkaput szeretném bemutatni, Keselyűsnél található a Gemenc kapujában. Sokan áthaladnak rajta, sokan kilátogatnak ide nézelődni, így gondoltam érdekes lehet. Maga az árvízkapu bemutatása nem lehetséges a Sió csatornával kapcsolatos pár információ nélkül. A Sió-csatorna Siófoknál, a 33 dpkm-nél ágazik ki a Balatonból, majd 120,8 km hosszan, a Mezőföld déli részén a Somogyi-dombság és a Hegyhát lankáinak szélén kanyarog, majd a Sárköz északi részén a Gemenci-erdő mellett, az 1497,1-es folyamkilométernél éri el a Dunát. Kilométerszelvényeinek a számozása a dunai torkolattól kezdődik. A meder esése átlagosan 14,5 cm kilométerenként, szélessége 20 és 30 méter, mélysége 0 és 8,8 méter között váltakozik. A víz sebessége függően a siófoki vízeresztéstől és a Duna visszaduzzasztó hatásától, 0,5-4 km/h lehet. A csatorna vízállása nem egyenletes. Felső folyásában jelentősebb vízmennyiség csak akkor van, ha Siófoknál a zsilip is nyitva van és a Balatonból vízeresztés történik. Alsó folyása főként a Kapos-folyó vízhozamától függ. A Sió-vízrendszer (Zala, Balaton, Sió, Kapos, Sárvíz) együttes vízgyűjtő területe: 14.728 km2. A Sió-csatorna összeköttetést teremt a Balaton és Európa mintegy 9.000 km hosszú víziút rendszere között. A Sió-csatorna vízgyűjtő medre jelenleg szennyezett, növényzettel egyre nagyobb arányban benövő, elhanyagolt meder. Csak a Balatonból történő víz leeresztésével lehetne pillanatnyilag megoldani a hajózást, az öntözéses vízgazdálkodást, a halastavak időnkénti vízzel történő feltöltését. 1990-ben a hajózhatóság javítása érdekében már készültek tervek, mely alapján kb. 4 zsilippel a 16 méter szintkülönbség a Balaton és a Duna-torok között kiküszöbölhető lehetne és a csatorna folyamatosan hajózható lenne. Siófoknál a személyhajó kikötőben található a vízeresztő zsilip, mely segítségével lehet a vízeresztést végezni. A hajózsilip a siófoki teherkikötőből nyílik. A két siófoki zsilip utáni csatornaszakaszok 150 m után egyesülnek közös mederbe. A Duna torkolat előtt 2,7 km-re található az árvízkapu, mely tulajdonképpen egy vízleeresztő zsilipből és egy hajózsilipből áll, de fő feladata a Duna visszaduzzasztó hatásának megelőzése, illetve a csatorna védelme a dunai árvizektől.

Szedresi Tarkasáfrányos

A szedresi sziget

A szedresi tarka sáfrányos 1987-ben, mintegy 59-ha-on került országos jelentőségű védelem alá. A védett terület a löszoldal előterében elterülő nedves kaszálókkal együtt 1999-ben beleolvadt a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzetbe, így mára 116 hara növekedett kiterjedése. A népnyelv mint sok más helyen, vizes, mocsaras, lecsapolt területeket, ezt is, itt is, szigetnek hívta és hívja. Az ősi Sárvíz által kimosott löszplatókat pedig Cukordomb néven ismeri, amelynek eredete a homályba vész. A terület elősorban az itt található tarka sáfrány (Crocus reticulatus) közel tízezres állománya miatt került védelem alá. A sáfrány termőhelyét a valamikor széles mederben kanyargó Ős-Sárvíz vájta a homokos löszplatóba, ahol a növény kb. másfél kilóméternyi hosszban virágzik. Hazai sáfrányfajaink a jégkorszak után, a környező mgashegységekből ereszkedtek a Kárpát-medencébe, kivételt képez ezek közül a tarka sáfrány, melynek őshazája a Fekete, és Földközi tenger partvidéke. Elterjedésének észak-nyugati határát a Kárpát-medencében éri el. Hanzánkban eredeti termőhelyei a homoki és lösztölgyesek lehettek, napjainkban az ezek helyén kialakult homok és löszgyepekeben találjuk. Védett faj, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Gutai Kastély

 Gutai Kastély

Tolna és Fadd között található körülbelül fél úton, a Tolnai Északi Holtágtól pár méter távolságra az országút mellett. A kastélyt az agrárgazdálkodással foglalkozó Gutai család építtette, és a Fadd melletti Gutai-pusztán gazdálkodtak. Maga a család inkább Faddhoz köthető, ám a terület közigazgatásilag Tolnához tartozik. 1956-ot követően a megváltozott politikai és társadalmi helyzet következtében a kúria kikerül a Gutai család kezéből. A kastélyról és múltjáról elég nehéz információkat szerezni. Így emlékeimbe kell révednem és onnan előkaparni némi információt, melyek nem bizonyosan helytállóak. Feltételezésem szerint a bejárat felett szereplő évszám (1993) utalhat az utolsó tulajdonos által végzett felújítás dátumára. Ha jól emlékszem akkor ők egy félig svájci, félig magyar család voltak. És még gazdasági helyzetük engedte igen szép állapotban tartották fent a birtokot. A kastély szomszédságában elterülő réten még kis repülőgép pályát is kialakítottak. Aztán a családfő halálát követően gazdaságilag rosszabb idők köszöntöttek a családra így (emlékeim szerint) a 2000-es évek környékén elhagyták az ingatlant. A kastély információim szerint árverezés alá került, ezt követően árulták, hirdették is egyesek emlékei szerint 25, mások emlékei szerint 40 millió forintért. Továbbá földterületek is tartoztak anno a kastélyhoz amiket később feldarabolva árusítottak ki. Ilyen területek voltak az országút és a Tolnai holtág között elterülő területek is. Tehát a kastély cca. 2000-től üresen áll, és visz belőle ki mit ér. A képekhez érve láthatóvá válik hogy amit értékesnek véltek azt már elvitték, a bejárati kovácsoltvas kaput, a díszes korlátokat, stb. Ám ha még időben gazdára találna, számomra úgy tűnik hogy ez a kastély még nem szenvedett visszafordíthatatlan szerkezeti károkat. Most nyerjünk egy kis bepillantást a család egyik utolsó leszármazottjának életútjába, melyről a teol.hu tudósít.

Az elmúlt pár hét képekben

Az elmúlt pár hét kirándulásai képekben

Az elmúlt időszakban főleg az elmúlt hétben csak villámkirándulásokra futotta az időmből. Így most ezeket a kis kiruccanásaim alkalmával készült képeket szedtem csokorba és osztom meg ebben a bejegyzésben. Azért a környezetet elnézve még igen csak a télben járunk, még ha az utóbbi napokban tavaszias időnk is volt. Próbáltam így nem csak a tájra, lévén az még nem túl színes és mutatós, hanem az állatvilágra koncentrálni. De sajnos ők is igen rejtett életet élnek ez idő tájt.

Ezek a képek február közepe, vége táján készültek mikor pár napra vékony jég borította állóvizeink felszínét.

Bartal-kúria

 A faddi Bartal kastély

A múlt hónapban mutattam be a Faddi Holt-Dunát és a Tolnai Északi Felső Holtágat összekötő csatornát, valamint a Fadd határában álló emlékművet, obeliszket, melyek a Bartal család nevéhez köthetőek. Így azt gondoltam ez alkalommal a Fadd településen található családi kúriát mutatom be pár fotóval. Szomorú látvány a település központjában álló kastélyt kihasználatlanul és elhagyatottan látni. Nézzük meg a család miként köthető Faddhoz, valamint a család faddi ágának rövid leírását.

A Bartalok Fadd település, a vármegye és az ország életében is jelentős szerepet játszottak. Nemesi címet és birtokot a család az 1240-es években IV. Béla királytól kapott. Ősi birtokaik a csallóközi Beleháza és kikarcsa környékén voltak. A faddi birtokot id. Bartal György 1837- ben V. Ferdinánd királytól kapta utolsó közvetlen királyi donációként (amiért fizetni is kellet). György jogot végzett. 1848 márciusában az ún. állami konferencia tagja lesz, Ferenc-Károly és Lajos főhercegek, István nádor, gróf Batthyányi, Széchenyi, Deák és báró Eötvös és Szőgyén alkancellár társaságában. Az új törvények kidolgozása a fő feladatuk. Ezen belül a felelős magyar minisztérium felállításáról szóló törvény kidolgozása csaknem kizárólag az ő munkája. 1848 májusában a király a közös ügyek minisztérium államtanácsosává és első osztályfőnökévé nevezi ki, a miniszter lemondása után (rövid időre) a minisztérium vezetője lett. 1848 novemberében azonban a hadi helyzet miatt herceg Windischgrätz kiutasítja Bécsből. Visszavonul damazéri birtokára, ahol haláláig él. Jelentős jogtörténeti munkákat ír. 1875-ös halála után az etrekarcsai családi kriptába temetik.

Sáros-alja, kilátótorony

Sárosi madármegfigyelő

Ez alkalommal egy olyan lehetőséget szeretnék bemutatni amihez akkor szoktam nyúlni ha csak pár perc, fél óra áll rendelkezésemre, de valami tartalmasat szeretnék látni, egy kicsit kiszakadni a hétköznapokból. Ezekre az eshetőségekre rendkívül alkalmasak a kilátók, megfigyelők. Így most a Keselyűsben található Sáros-alja madármegfigyelőhöz invitállak titeket.

A madármegfigyelő torony a Sáros tó partján áll. A tavon gyakoriak a Gemencben rendszeresen előforduló madárfajok, mint például a barna kánya, szürke gém, a nagy kócsag, a kis kócsag, a vörös gém, vagy a nagy kárókatona. A szerencsés kiránduló a közeli hódvárban élő eurázsiai hóddal is találkozhat, napsütéses időben a ledőlt fák vízfelszínhez közeli ágain pedig napozó mocsári teknősök figyelhetők meg. A Sáros alja elnevezéssel a 18. századi térképeken találkozhatunk először. A Sáros alja erdő déli csücskében elhelyezkedő tó a Duna szabályozást követően alakult ki az egykor erre kanyargó folyam egyik öbléből.
Az 1970-es években megépült Sió Árvízkapu duzzasztó hatásának következtében területe jelentősen megnőtt, jelenleg – vízállástól függően – mintegy 17 hektárt tesz ki. Sekély (50-80 cm-es), hamar felmelegedő vize ideális ívó helyet ad az itt élő halfajoknak, utódaik pedig a táplálékban gazdag „halbölcsőben” gyorsan növekednek.
A Sióval és a Holt-Sióval fokokkal összeköttetésben lévő tóból a környező vízterületekre tudnak kijutni a fiatal halak, biztosítva a gemenci vízrendszer halbőségét.

Bati kilátó

Bati kereszt és kilátó, valamint a Remete-csurgó

Megépítése óta időről időre ellátogatok a Szekszárdi-dombság északi részének egyik legmagasabb pontján, a Dél-Dunántúli Kék Túra, a Magyar Zarándokút és a Mária út közelében található Bati-kereszti kilátóhoz. Minden évszakban más-más szépséget láthatunk meg a tájban. Mostani látogatásom úgy időzítettem, hogy az idei tél alkalmával esett pár centi hó díszítésében láthassam a vidéket. Illetőleg pár kép bekerült amik tavaly ősszel készültek még viszonylag jó időben, zöldelő környezetben. Azonban utam a Remete-csurgó mellett vezetett el, így pár képet ott is készítettem.

2015-ben adták át a rétegelt-ragasztott fa elemekből készült kilátót, mely 280 méter tengerszint feletti magasságban épült, padlószintje 15 méter magasan helyezkedik el, teljes magassága mintegy 20 méter, és egyszerre 18-20 fő befogadására alkalmas.

Csodálatos látvány tárul a kilátóból a szemlélődő elé. Északra a Völgységi- patak völgye mögött a Tolnai-Hegyhát és Dél-Mezőföld kistájak települései, valamint a távolban Paks és Kalocsa is felsejlik. Nyugatra és délnyugatra a Völgység, távolabb a Keleti-Mecsek nyúlványai is láthatók. Keletre Szekszárd és környező szőlőhelyek, délre a dombvidék szőlőkkel és erdővel borított részeiben lehet gyönyörködni. A magasból délkeleti irányban a Sárközre és a Gemenci erdőre is nagyszerű kilátás nyílik. Szekszárdtól nyugatra terül el az a közel 570 hektáros sötétvölgyi erdő, ahol 32,5 millió forintból valósította meg a Gemenc Zrt. a kilátó felállítását. A kilátó mellett gépkocsiparkoló, fedett pihenő és tűzrakóhely várja a kirándulókat.

Bartal szobor

Bartal szobor és a Bartal-csatorna

A minap a közösségi médiát bogarászva jött az ötlet, hogy elmenjek és saját szememmel is megnézem a Bartal csatorna körül folyó munkálatokat, hol tartanak, ill. milyen állapotok uralkodnak a csatorna környékén. Ezt meg is tettem két alkalommal is pár nap eltéréssel, ebből fakadóan láthatók a képek közti különbségek. Természetesen ha már a Bartal csatornához tartottam nem mehettem el a Bartal szobor mellett sem említés és pár fotó nélkül. Ebben a bejegyzésben ezt a két Bartal családhoz köthető létesítményt szeretném kicsit körüljárni.

Maga a csatorna Fadd-Dombori Holt-Dunaágat hivatott összekötni a Tolnai Északi Felső Holtággal. Az 1895-ben épült csatornán és a Bartal zsilipen keresztül a víz gravitációsan átvezethető az Északi Tolnai-Holt-Dunába. Sajnos a csatorna az idők folyamán feltöltődött, eliszapolódott, bedőltek a magasabb partoldal alámosott fái és benőtte a nád. Már jó ideje tervben van a csatorna kitisztítása és átjárhatóvá tétele. A csatorna partját mindkét oldalról szegélyezi egy-egy kisebb erdősáv, ez a falatnyi háborítatlan terület sok a környéken élő állat és madár fajnak ad(ott) otthont. Bár időnként (cca. 10 éve is) egy-egy fa kitermelés, csatornapart rendezés megbolygatja a terület életét. Elérkezett az idő a rég dédelgetett tervek megvalósítására, és megkezdődtek a munkálatok a csatorna környékén. A fadd.hu adatai szerint a közel 60M Ft-os pályázati támogatással startoló projekt címe "Élő vízi út kialakítása Fadd Nagyközségben". A projekt tartalma: "Bartal-csatorna a faddi és a tolnai Duna-holtágat összekötő csatorna melynek kitisztítását, rendezését és vízi közlekedésre alkalmas állapotba hozását tervezi az önkormányzat. A fejlesztés eredményeképpen kajakkal, kenuval, csónakkal a két holtág között is közlekedni lehet, így újabb aktív turizmust segítő vízi attrakció áll majd rendelkezésre a Tolna megyébe érkező és a helyi vendégek számára. A fejlesztés kapcsolódik a Tolna Megyei Önkormányzat által megvalósított “Sió projekthez”, melynek keretében a Sió-csatornán alakít ki a Megyei Önkormányzat több érintett településsel, civil szervezettel összefogva élő vízi utat. Egyelőre a nád az úr a csatornán, de a megfelelő mederrendezés után a szükséges vízszint biztosított a csónakkal, kajakkal és kenuval való közlekedéshez. A közel 2 ha összterületű csatorna közvetlen kapcsolatot biztosítana a fejlesztést követően a Sió-csatornához ezzel is megnövelve a Tolna megye területén kialakítandó élő vízi utat. A fejlesztés illeszkedik a Tolna Megyei Területfejlesztési Koncepcióhoz és a Tolna Megyei Területfejlesztési Programhoz, valamint közvetlenül kapcsolódik a Tolna Megyei Integrált Területi Programhoz is."

Elmúlt egy év

Visszatekintés

2021-et írunk, egy év telt el azóta hogy kitaláltam blog írásra adom a fejem. Kezdetben még azt gondoltam csak pár kép és kép aláírásból fog állni, később ezt átgondoltam és arra jutottam, hogy egy adott helyet megpróbálok a rendelkezésemre álló információk alapján legleírobban és legátfogóbban bemutatni. Eleinte úgy terveztem csak magamnak írom, ill. egy szűk kör tudott róla. Aztán ahogy haladt az idő és gyűltek a bejegyzések elkezdtem, elkezdtük megosztani. Ez olyan április, május körül lehetett, akkor már kíváncsian követtem a nézettségi mutatókat, mi több megfogalmazodott bennem egy célkitűzés erre vonatkozóan. Mégpedig, hogy szeretném elérni év végéig a bűvös 5000-es nézetséget. Ami tudom, hogy nem sok, mégis ott húztam egy határt ami felett talán érdemes vele tovább foglalkozni. Nos, mivel már új év van és ez egy új bejegyzés, talán nem árulok egy nagy titkot hogy sikerült. Sikerült, köszönhetően nektek akik rákattintanak a megosztásokra, és talán akik tovább osztáják ha tetszett nekik, sőt talán már vannak páran akik tudatosan néznek fel időről időre a blogra egy-egy új bejegyzés reményében. Szóval szeretném megköszönni nektek akik olvasták, és remélem olvasni fogják. Az idén is próbálok a tavalyi évben már-már megszokott, cca. havi 3 bejegyzéssel jelentkezni, ez a szám tűnik számomra hosszabb távon is fentarthatónak, de kellően gyakorinak. A bejegyzések témái (kisebb kilengésekkel) megmaradnának a szűkebb és kevésbé szűk környezetem bemutatásánál. Legyen az természeti környezet vagy épített. Magyarán változatlan formában tervezem folytatni. Nem is szeretném tovább rabolni senki idejét, ez az új év első bejegyzése, szóval szeretnék minden kedves olvasómnak egészségben és sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánni. Az alábbiakban pedig a tavalyi év pár olyan kiruccanását szeretném néhány fotóval illusztrálni, melyekről külön bejegyzést nem terveztem írni, viszont úgy gondololtam, hogy vagy önmagában a kép, vagy a hely bemutatásra érdemes.

Sztankovánszky kastély

A kajdacsi Sztankovánszki kastély

Ezt a bejegyzést blogom egyik leghűségesebb olvasójának, édesapám emlékének ajánlom.

"Szomorú, hogy egyre kevesebben vannak körülöttem azok az emberek, akikre felnéztem és ebből adódóan inspiráltak. Az életem során volt néhány ember, akinek mindig, minden helyzetben szerettem volna megfelelni. Csak rémlni merem, hogy időnként sikerült is.  Ez az érzés mindenkiben benn van. Már az egészen pici gyereken is látni a megfelelni akarást a szülei felé. És milyen szerencsések azok, akik megérhetik azt, hogy szüleik láthatják, mire is vitte az a pici gyermek. Sajnos nincs mindenkinek ilyen szerencséje, és mire kiteljesedne az élete, a szülei már nincsenek itt. Csak a mérhetetlenül nagy űrt érezni, amit maguk után hagytak. Ilyenkor nincs vagy teljesen elfogy az inspiráció, nincs kinek megmutatni, nincs kinek elmesélni. Elmentek, de talán nem végleg, és sok mindent hagytak ránk." (Agyaki Gábor)

Kajdacs község Tolna megyében, a 63-as számú fő közlekedési út (Szekszárd-Székesfehérvár) mentén fekszik. Ősi település, már a kelták idejében (i.e.500) lakták. Első okleveles említése 1399-ből való, amikor Zsigmond király 11 besenyőnek nemességet ad és megerősíti Nagy Lajos váltságlevelét. A falu neve nemcsak honfoglalás kori lelőhelyként említésre méltó, a középkor viharos századaiban is országos jelentőségő események sodrába került, amikor a magyar koronát őrző Perényi Pétert 1529-ben Kajdacsnál fogta el Szerecsen János. A Szapolyai-párti hadvezér foglyát és a koronát ura után vitte a mohácsi síkra, majd átadta II. Szolimán szultánnak, ő maga pedig hűbéri kézcsókkal ismerte el a szultán magyarországi uralmát. A történet életre keltése jegyében 1867-ben I. Ferenc József, ezután pedig 1916. december 17-én IV. Károly koronázási dombjához szállítottak 5-5 kilogramm földet Kajdacsról Budára.

A falu a középkorban a környék legnépesebb települése volt. A szekszárdi vilajet összeírása szerint 1572/73-ban Kajdacson 32 családfő fizetett adót, a török hódoltság és a Rákóczi szabadságharc alatt azonban elnéptelenedett. Újratelepítése 1713-1719 között történt; a színmagyar lakosságú Faddról 1713-1715 közötti időben jelentős számban érkeztek telepesek.