Bati kilátó

Bati kereszt és kilátó, valamint a Remete-csurgó

Megépítése óta időről időre ellátogatok a Szekszárdi-dombság északi részének egyik legmagasabb pontján, a Dél-Dunántúli Kék Túra, a Magyar Zarándokút és a Mária út közelében található Bati-kereszti kilátóhoz. Minden évszakban más-más szépséget láthatunk meg a tájban. Mostani látogatásom úgy időzítettem, hogy az idei tél alkalmával esett pár centi hó díszítésében láthassam a vidéket. Illetőleg pár kép bekerült amik tavaly ősszel készültek még viszonylag jó időben, zöldelő környezetben. Azonban utam a Remete-csurgó mellett vezetett el, így pár képet ott is készítettem.

2015-ben adták át a rétegelt-ragasztott fa elemekből készült kilátót, mely 280 méter tengerszint feletti magasságban épült, padlószintje 15 méter magasan helyezkedik el, teljes magassága mintegy 20 méter, és egyszerre 18-20 fő befogadására alkalmas.

Csodálatos látvány tárul a kilátóból a szemlélődő elé. Északra a Völgységi- patak völgye mögött a Tolnai-Hegyhát és Dél-Mezőföld kistájak települései, valamint a távolban Paks és Kalocsa is felsejlik. Nyugatra és délnyugatra a Völgység, távolabb a Keleti-Mecsek nyúlványai is láthatók. Keletre Szekszárd és környező szőlőhelyek, délre a dombvidék szőlőkkel és erdővel borított részeiben lehet gyönyörködni. A magasból délkeleti irányban a Sárközre és a Gemenci erdőre is nagyszerű kilátás nyílik. Szekszárdtól nyugatra terül el az a közel 570 hektáros sötétvölgyi erdő, ahol 32,5 millió forintból valósította meg a Gemenc Zrt. a kilátó felállítását. A kilátó mellett gépkocsiparkoló, fedett pihenő és tűzrakóhely várja a kirándulókat.

Bartal szobor

Bartal szobor és a Bartal-csatorna

A minap a közösségi médiát bogarászva jött az ötlet, hogy elmenjek és saját szememmel is megnézem a Bartal csatorna körül folyó munkálatokat, hol tartanak, ill. milyen állapotok uralkodnak a csatorna környékén. Ezt meg is tettem két alkalommal is pár nap eltéréssel, ebből fakadóan láthatók a képek közti különbségek. Természetesen ha már a Bartal csatornához tartottam nem mehettem el a Bartal szobor mellett sem említés és pár fotó nélkül. Ebben a bejegyzésben ezt a két Bartal családhoz köthető létesítményt szeretném kicsit körüljárni.

Maga a csatorna Fadd-Dombori Holt-Dunaágat hivatott összekötni a Tolnai Északi Felső Holtággal. Az 1895-ben épült csatornán és a Bartal zsilipen keresztül a víz gravitációsan átvezethető az Északi Tolnai-Holt-Dunába. Sajnos a csatorna az idők folyamán feltöltődött, eliszapolódott, bedőltek a magasabb partoldal alámosott fái és benőtte a nád. Már jó ideje tervben van a csatorna kitisztítása és átjárhatóvá tétele. A csatorna partját mindkét oldalról szegélyezi egy-egy kisebb erdősáv, ez a falatnyi háborítatlan terület sok a környéken élő állat és madár fajnak ad(ott) otthont. Bár időnként (cca. 10 éve is) egy-egy fa kitermelés, csatornapart rendezés megbolygatja a terület életét. Elérkezett az idő a rég dédelgetett tervek megvalósítására, és megkezdődtek a munkálatok a csatorna környékén. A fadd.hu adatai szerint a közel 60M Ft-os pályázati támogatással startoló projekt címe "Élő vízi út kialakítása Fadd Nagyközségben". A projekt tartalma: "Bartal-csatorna a faddi és a tolnai Duna-holtágat összekötő csatorna melynek kitisztítását, rendezését és vízi közlekedésre alkalmas állapotba hozását tervezi az önkormányzat. A fejlesztés eredményeképpen kajakkal, kenuval, csónakkal a két holtág között is közlekedni lehet, így újabb aktív turizmust segítő vízi attrakció áll majd rendelkezésre a Tolna megyébe érkező és a helyi vendégek számára. A fejlesztés kapcsolódik a Tolna Megyei Önkormányzat által megvalósított “Sió projekthez”, melynek keretében a Sió-csatornán alakít ki a Megyei Önkormányzat több érintett településsel, civil szervezettel összefogva élő vízi utat. Egyelőre a nád az úr a csatornán, de a megfelelő mederrendezés után a szükséges vízszint biztosított a csónakkal, kajakkal és kenuval való közlekedéshez. A közel 2 ha összterületű csatorna közvetlen kapcsolatot biztosítana a fejlesztést követően a Sió-csatornához ezzel is megnövelve a Tolna megye területén kialakítandó élő vízi utat. A fejlesztés illeszkedik a Tolna Megyei Területfejlesztési Koncepcióhoz és a Tolna Megyei Területfejlesztési Programhoz, valamint közvetlenül kapcsolódik a Tolna Megyei Integrált Területi Programhoz is."

Elmúlt egy év

Visszatekintés

2021-et írunk, egy év telt el azóta hogy kitaláltam blog írásra adom a fejem. Kezdetben még azt gondoltam csak pár kép és kép aláírásból fog állni, később ezt átgondoltam és arra jutottam, hogy egy adott helyet megpróbálok a rendelkezésemre álló információk alapján legleírobban és legátfogóbban bemutatni. Eleinte úgy terveztem csak magamnak írom, ill. egy szűk kör tudott róla. Aztán ahogy haladt az idő és gyűltek a bejegyzések elkezdtem, elkezdtük megosztani. Ez olyan április, május körül lehetett, akkor már kíváncsian követtem a nézettségi mutatókat, mi több megfogalmazodott bennem egy célkitűzés erre vonatkozóan. Mégpedig, hogy szeretném elérni év végéig a bűvös 5000-es nézetséget. Ami tudom, hogy nem sok, mégis ott húztam egy határt ami felett talán érdemes vele tovább foglalkozni. Nos, mivel már új év van és ez egy új bejegyzés, talán nem árulok egy nagy titkot hogy sikerült. Sikerült, köszönhetően nektek akik rákattintanak a megosztásokra, és talán akik tovább osztáják ha tetszett nekik, sőt talán már vannak páran akik tudatosan néznek fel időről időre a blogra egy-egy új bejegyzés reményében. Szóval szeretném megköszönni nektek akik olvasták, és remélem olvasni fogják. Az idén is próbálok a tavalyi évben már-már megszokott, cca. havi 3 bejegyzéssel jelentkezni, ez a szám tűnik számomra hosszabb távon is fentarthatónak, de kellően gyakorinak. A bejegyzések témái (kisebb kilengésekkel) megmaradnának a szűkebb és kevésbé szűk környezetem bemutatásánál. Legyen az természeti környezet vagy épített. Magyarán változatlan formában tervezem folytatni. Nem is szeretném tovább rabolni senki idejét, ez az új év első bejegyzése, szóval szeretnék minden kedves olvasómnak egészségben és sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánni. Az alábbiakban pedig a tavalyi év pár olyan kiruccanását szeretném néhány fotóval illusztrálni, melyekről külön bejegyzést nem terveztem írni, viszont úgy gondololtam, hogy vagy önmagában a kép, vagy a hely bemutatásra érdemes.

Sztankovánszky kastély

A kajdacsi Sztankovánszki kastély

Ezt a bejegyzést blogom egyik leghűségesebb olvasójának, édesapám emlékének ajánlom.

"Szomorú, hogy egyre kevesebben vannak körülöttem azok az emberek, akikre felnéztem és ebből adódóan inspiráltak. Az életem során volt néhány ember, akinek mindig, minden helyzetben szerettem volna megfelelni. Csak rémlni merem, hogy időnként sikerült is.  Ez az érzés mindenkiben benn van. Már az egészen pici gyereken is látni a megfelelni akarást a szülei felé. És milyen szerencsések azok, akik megérhetik azt, hogy szüleik láthatják, mire is vitte az a pici gyermek. Sajnos nincs mindenkinek ilyen szerencséje, és mire kiteljesedne az élete, a szülei már nincsenek itt. Csak a mérhetetlenül nagy űrt érezni, amit maguk után hagytak. Ilyenkor nincs vagy teljesen elfogy az inspiráció, nincs kinek megmutatni, nincs kinek elmesélni. Elmentek, de talán nem végleg, és sok mindent hagytak ránk." (Agyaki Gábor)

Kajdacs község Tolna megyében, a 63-as számú fő közlekedési út (Szekszárd-Székesfehérvár) mentén fekszik. Ősi település, már a kelták idejében (i.e.500) lakták. Első okleveles említése 1399-ből való, amikor Zsigmond király 11 besenyőnek nemességet ad és megerősíti Nagy Lajos váltságlevelét. A falu neve nemcsak honfoglalás kori lelőhelyként említésre méltó, a középkor viharos századaiban is országos jelentőségő események sodrába került, amikor a magyar koronát őrző Perényi Pétert 1529-ben Kajdacsnál fogta el Szerecsen János. A Szapolyai-párti hadvezér foglyát és a koronát ura után vitte a mohácsi síkra, majd átadta II. Szolimán szultánnak, ő maga pedig hűbéri kézcsókkal ismerte el a szultán magyarországi uralmát. A történet életre keltése jegyében 1867-ben I. Ferenc József, ezután pedig 1916. december 17-én IV. Károly koronázási dombjához szállítottak 5-5 kilogramm földet Kajdacsról Budára.

A falu a középkorban a környék legnépesebb települése volt. A szekszárdi vilajet összeírása szerint 1572/73-ban Kajdacson 32 családfő fizetett adót, a török hódoltság és a Rákóczi szabadságharc alatt azonban elnéptelenedett. Újratelepítése 1713-1719 között történt; a színmagyar lakosságú Faddról 1713-1715 közötti időben jelentős számban érkeztek telepesek.

A tolnai kálvária kápolna és stációi

A tolnai Római katolikus Kálvária kápolna

A településen áthaladó főút mentén, az út felől támfallal határolt kisebb emelkedőn található a kápolna és a stációk. Említése elsõízben 1740-ben történik. Kapuváry leltárában egy tarka, vászonból készült antipendiumot említ, amely a Kálvária kápolnába való. Õ írja, hogy a második keresztjáró napon (áldozócsütörtök elõtti kedd) a körmenet a Kálváriára vonul, valamint általános szükség idején a könyörgõ körmenet.

 

Rapid csavargás

Erre, s arra

A minap Kecskemét felé jártam, így gondoltam geoládázás (geocaching) okán teszek egy kis kitérőt. Így vezetett utam Előszállásra a ciszterci rendházhoz. Az itt készült pár képpel és egy rövid leírással mutatnám be melyet a geocaching.hu -ról vételeztem.

A Ciszterci Rend Zirci Apátsága 1659-ben hatalmas birtokokat szerzett Fejér megye déli részén. Az uradalom központját Előszálláson létesítették, a rendi tulajdonú major kiépítése pedig 1724-ben vette kezdetét. Folyamatosan emelték a gazdasági épületeket, a jelentkező követelményeknek megfelelően. Az ellenőrzés fenntartása és a termelékenység javítása érdekében 1765-ben felépült a kastély, amely állandó lakhelyként szolgált az ideküldött szerzeteseknek.

Hagyó Kovács Gyula 1914-1944 között a zirci cisztercita apátság megbízásából működött a Fejér megyei előszállási uradalomban. Volt gyakornok, majd segéderő a jószágkormányzói irodában, s végül 1924-től teljes jogú jószágkormányzóként tevékenykedett. Munkássága három évtizedig tartott, s ezen időszakban az eléggé elmaradott, hagyományos gazdálkodási formákhoz szokott üzemvitelt modern alapokra helyezte. Ez azt eredményezte, hogy a vizsgált kor végén Előszállás az ország egyik legmodernebb mezőgazdasági nagyüzeme lett, amely évente 1 millió pengőt jövedelmezett. Munkásságának a kastély előtt ma mellszobor állít emléket.

A rendházat az 1930-as években felújították: valószínűleg ekkor készült a tető palafedése és a földszint sávozott vakolata, amely korábbi fényképeken nem látható. Az épületet 1949-ben elvették a rendtől, és 1950-től az 1990-es évek közepéig állami gondozott gyerekek nevelőotthonaként működött. Ezt követően visszakerült a rend tulajdonába. 1999 óta üresen áll és nem látogatható, csak a falunapok alkalmával nyitják meg a látogatók előtt. Az egykor hozzátartozó, gazdag növényzetű "Cifrakertet" jelenleg újra gondozza a faluközösség, egykori üvegháza azonban nyom nélkül elpusztult.

Az épület mögött földszintes gazdasági szárnyakkal bezárt udvar található, a szomszédos templommal pedig hullámos vonalú, falazott és vakolt kerítés köti össze. Kapualja boltozott, néhány helyiségben szerény stukkódíszítés látható. Az egykor itt levő barokk Diogenész-szobor ma a Magyar Nemzeti Galériában található.

Borjádi söréttorony

Pichler Gusztáv söréttorony

Kölesd-Borjád település feletti dombon értékes ipari műemlék húzódik meg, a Söréttorony, Tolna megye egyetlen ipari műemléke. Hasonló még egy van Magyarországon, Tatán. Az akkoriban impozáns ipari épületet Pichler Gusztáv építtette, üzemeltette saját birtokán. A mérnök végzettségű tulajdonos 1889. május 21-én, Aradon született. A Budapesti Műszaki Egyetemen folytatott tanulmányokat és 1911-ben okleveles mérnök lett. Két év múlva, 1913. január 1-jén a Nádorcsatorna Társaság igazgató főmérnökének nevezték ki. Kiváló szakmai tehetsége és igényessége okán fiatalon tagja lehetett a Mérnöki Építész Egyletnek. 1928-ban öccsével, Jánossal kiváltják az iparigazolványt, és felvételt nyernek a szabad ipart űző iparosok táborába. Ő felismerte a lehetőséget, hogy az iparnak és a vadászatnak nagy mennyiségű sörétre van szüksége, amit csak nehezen lehetett külföldről beszerezni. A gondolat 1936-ban született meg, majd a tervezés és engedélyezési eljárások után 1938 nyarán megkezdődött a gyártás, amely 1948-ig tartott. A sörét hagyományos technológiával készült. A középen üres toronyban bizonyos magasságból az ott elhelyezett lyukacsos edénybe öntötték a felhevített ólmot, ahonnan a vékony cseppekben lecsepegő ólom a szabadesés következtében a felületi feszültségtől gömbölyű cseppekké alakult és a mélyben lévő kút vízébe esett. Innen kivéve a műhelyben szénporral fényesítették és válogatva osztályozták 6-12-ig. Minél kisebb a sörét mérete, annál magasabb a szám, amivel jelölik. Minél magasabb a söréttorony, annál nagyobb golyó készíthető. Pichler Gusztáv, aki szenvedélyes vadász és nagy tudású mérnök volt, eleve tudatosan felmérve látta a sikert a sörétgyártásban, hiszen az ipar mellett a vadászat is nagy fogyasztó. Például az 1939-40-es évben a statisztikai jelentés alapján 1 840 923 db apróvad került terítékre. Ha ezt megszorozzuk hárommal, akkor az közel hatmillió lőszer. A kiállított dokumentumok híven mutatják be, hogy a puska és lőszerkereskedések mellett a vidéki vaskereskedésekben is lehetett vásárolni. A vadászok egy része saját maga készítette a lőszert. A történelem, mint minden másban, itt is beleszólt a gyártásba, mivel a világháború után a gyár már nem tudott talpra állni. 1948-ban még folyamatosan termelt, de 1949-ben már egyáltalán nem folyt termelés. A módszert a 60-as években leváltotta a Bliemeister technika, így ezután már nem építettek sehol a világon újabb tornyokat. A gyár 10 évnyi működése alatt naponta 8-9 mázsa sörétet gyártottak itt le.

A jelenleg magántulajdonú torony a renoválása után kilátónak is alkalmas. A tulajdonos megkezdte a terület rehabilitációját, az elbontott és széthordott melléképületek pótlását. A 18 méter magas torony 4,5-ször 4,5 méteres alapon nyugszik. Egy földszinti részből és további öt emeletből áll. A torony üzemi tere a domb belsejében egy föld alatti kürtőben tovább folytatódik. A torony és a kürtő együttes magasságmérete 51,3 méter. A kürtő alatt lévő 33,5 méter mélységű kútban a vízoszlop állandó magassága 11 méter volt. 

Mára Magyarországon már csak két Söréttorony maradt. A torony jelenleg kilátóként és rendezvényhelyszínként működik.

Schlossberg

Schlosberg-i kilátó és templomrom

Mecseknádasd a megye keleti részén, a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet területén található majd 2000 fős község, mely lélekszámát tekintve az aprófalvas Baranyában már elég nagynak számít. Most egy késő gótikus temlplomromhoz és kilátóhoz kaluzolnálak el titeket melyek a település fölé tornyosuló Schlossbergnek nevezett dombon (Várhegyen) láthatóak. A megye vasúthálózata a települést messze elkerüli, de a közúti megközelíthetősége kitűnő. Köszönhetően a rajta áthaladó 6-os számú főútnak. A mai Mecseknádasd (korábban Nádasd) területén három falu: Alsónádasd, Felsőnádasd és Kisnádasd helyezkedett el. A település neve onnan eredeztethető, hogy a hegyek közt eredő, régebben mindig bővizű Öreg-patak vagy Rák-patak (ma: Réka-patak) a lapos részeken kiterjedt nádas-zsombékos területekkel volt körülvéve. Erre utal, hogy a települést a legkorábbi okmányokban is e környezeti jellegzetesség alapján alkotott névvel illették. Nádasd falu középkori elnevezései különféle okiratokban: Nadas, Nadasth, Nadosth.

Sombereki pusztatemplom

 Sombereki templomrom

Somberek (németül Schomberg, szerbül Šumberak, Šumbrig) község Baranya megye keleti részén terül el. A megyeszékhelytől, Pécstől keletre fekszik, tőle való távolsága 45-50 km. A Baranyai-dombság egyik településeként Mohács város vonzáskörzetéhez tartozik, attól 12 km-re. Az 56-os közlekedési útról, ennek is a Mohács – Szekszárdi szakaszán, a Csele patak mellett, pontosan a II. Lajos emlékműnél szemben egy 6 km hosszú, kanyargós út vezet Somberek község felé. A lágy ívelésű dombok között, a Csele patak és a Bozsok-bári malomárok szinte körbe ölelik a községet. Gondozott falu, szelíd, szép, lankás dunántúli táj.

Somberek környékének legrégebbi régészeti leletei a rézkorból származnak, melyek a pécsi Janus Pannonius Múzeumban találhatóak. A vidék az emberek által folyamatosan lakott település, így gyakran fordul elő, hogy az eke rómakori emlékeket fordít ki a földből. Határában a honfoglaláskor szláv törzsek éltek. A XIV. század elejéig Bar-Kalan nemzetség birtokaihoz tartozott a község. A falu első írásos említése egy oklevélben, 1382-ben történik, történelmét ettől az időponttól tudjuk nyomon követni.

Szálka

Szálka falu, és a szálkai víztározó

A település a Szekszárdi-dombság déli részén szőlők és erdők ölelésében helyezkedik el. Legmagasabb pontja a 245 méter magas Szálkai-hegy. Természeti adottságait tekintve változatos, melyet dombokkal és völgyekkel szabdalt területeknek köszönhet. A település közigazgatási területének 70%-a erdő, így Szálka valószínűleg Magyarország legerdősültebb települése. Változatos növény és állatvilág jellemzi a vidéket. A nagy kiterjedésű erdőségeknek köszönhetően a helyiek életében fontos szerepet tölt be az erdő és vadgazdálkodás. Jelentős a vadállomány, főleg vaddisznó, őz, gím és dámszarvas a meghatározó. Napjainkban Szálka egyik legszebb természeti értéke, a Lajvér völgyében felduzzasztott tó, mely kitűnő lehetőséget nyújt horgászatra illetve fürdőzésre egyaránt. Az országos Kéktúra útvonala a tó partján árnyas erdőkben vezeti végig a gyaloglókat. Szálka több mint ezer éves település, ma használatos elnevezése a pécsi püspökségtől származik. A falu a németek betelepítése idején kezdett igazán fejlődni. Ma reneszánszát éli a lótartás, meghonosodott a szürkemarha tartás is, de tartanak juhot, kecskét, szarvasmarhát is. Szálka, Tolna megyében, a szekszárdi dombvidék déli részén fekszik Szekszárdtól és Bonyhádtól egyformán 12 km-re. Keletre a Sárköz termékeny síksága, nyugatra a Völgység, északra pedig a Hegyhát húzódik. Határa változatos, dombokkal, völgyekkel szabdalt, erdőkkel sűrűn borított területének legnagyobb részén gyenge minőségű barna erdőtalajok vannak. Szálka mellett a szekszárdi dombvidék leghosszabb északkelet-délnyugati irányú völgyének elzárásával szabálytalan alakú víztározó jött létre. Ez a mesterséges tó ma a falu legnagyobb vonzereje. Zsáktelepülés jellegéből következő korábbi elzártsága is megszűnt a Bonyhád-Bátaszéki úthoz történő csatlakoztatással, amely kijáratot jelent a 6.sz. főútra, és a szomszédos településekhez. Kelet felé a falu szerpentin műúttal csatlakozik a Sárközt keresztülszelő Bátaszék-Szekszárdi útvonalhoz. A legközelebbi vasútállomás a Szálkától 5 km-re lévő Mőcsény községben van. A falu két völgyben fekvő, hosszan elnyúló V alakot formáz. Az erdő és a tó kitűnő mikroklímát biztosítanak a falunak. Erdeiben sokféle vad található. Különösen szarvasállománya híres, területén lőtték 1891-ben azt a szarvasbikát, mely 14,5 kg-os agancsával hosszú ideig világrekord volt.