Taplósi-Holt-Duna

A Taplósi holtág

A Taplósi Holt Duna nevét a kanyarulata általa körül ölelt félszigetről (Tapló sziget) kapta. Az pedig vélhetően a területén nagy számban előforduló tapló gombáról. Régen mikor még acéllal, kovával csiholtak tüzet a belőle készült élesztéket tűzgyújtásra használták. A parasztság még a 20. század elején a tűzgerjesztéshez szükséges gyúlóanyagot taplóból csinálta. A taplógombát megszárították, vidékenként, szokás szerint más-más hamu (bab-, kukoricaszár, repce, vörös paré) lúgos vízében főzték, vagy napokon át áztatták, megszárították és fejsze fokával foszlósra verték. Jobban szikrát fogott a tapló, ha szárítás előtt salétromos vízben is pácolták. ( Más felhasználási módjairól itt írtam. ) Érdekesség hogy az átvágást megelőzőleg a félsziget az alföld részét képezte, mint ahogy a közelben található Bogyiszló települése is. A Kalocsai Érsekség birtoka volt az államosításig. Két Duna-holtág a taplósi és a tolnai között fekvő terület sajátossága az, hogy nagy kiterjedésű gyepek borítják, amik értékes növényritkaságoknak (fekete galagonya, réti iszalag, kálmos) adnak otthont. Ez a Gemenc egyik legváltozatosabb és legérdekesebb területe.

Kasztó, őstölgyes

Kasztó, avagy a bogyiszlói őstölgyes legelő és vándorló fái

Kasztó, Erdélyben egy falu neve, de Bogyiszló határában a Dunára vezető út mellett található őstölgyest, fáslegelőt is e névvel illetik. Az elnevezést kicsit körüljárva a falu kapcsán megtudhatjuk, hogy Kiss Lajos (nyelvész, szlavista, a névtan terén is a nyelvtan kiemelkedő alakja) szerint a német Kast(Tölgy) és az Au(berek) szavak összetételéből való. A legelő mélyebb részén csapadékosabb években időszakos tavacska alakul ki, és a terület uralkodó fái a tölgyek. Ezek alapján azt gondolom az elnevezés (Tölgy berek) elég leíró jellegű. Az ilyen és ehhez hasonló fáslegelők többnyire az alföldön, és folyóink mentén voltak jellemzők. És erre majd később vissza is utalunk, mikor azt tárgyaljuk mért is "vándorlók" azok a fák.

Bogyiszlói orchideás erdő

Barangolás a bogyiszlói orchideás erdőben

Az orchidea szó hallatán sokan az egzotikus trópusi esőerdőkben, fákon növő és a virágboltok polcain díszelgő, drága pénzért megvásárolható (áldozva az exkluzivitás oltárán) kétségkívül tetszetős lepkeorchideákra gondolnak. De ha úgy nézzük, hogy az orcideafélék rendelkeznek a legtöbb fajjal a növényvilágban, akkor már nem is olyan meglepő hogy közvetlen környezetünkben is több az orchideák rendjébe, és a kosborfélék családjába tartozó fajt fellelhetünk.

Mádi-Kovács kastély

Mádi-Kovács kastély, és kastélypark

A Pozsony megyéből származó Mádi előnevű Kovács család a 18. század óta Tolna vármegye köznemes birtokosai közé tartozott. A paksi Mádi Kovács család feltehetően a 19.sz. század közepén építette Gerjen határában, a Duna mellett a György-major nevezetű részen a kastélyát.

Csörge tó

Villámlátogatás a Csörgén

Egyik nap munkába menet maradt egy kis időm munkakezdés előtt, így esett hogy kinéztem a Csörgére. Másnap már tudatosan időzítettem úgy, hogy ismét jusson egy fél órám a tóra és környékére, így született ez a bejegyzés. A nem környékbéliek számára talán a Rockmaraton kapcsán csenghet ismerősen a neve, a környékbéliek pedig vélhetően úgy is ismerik. Egy méretét tekintve elég kis tóról beszélünk. Maga a csörge szó régies jelentése is kicsi, ami a tó méretére utal. Valószínűleg a valamikor a közelben tekergő Sárvíz egy ágának lefűződésével keletkezhetett. Önkormányzati tulajdonban van jelenleg, így annak halasítása csak természetes szaporulat útján megoldott. Ennek ellenére sokan járnak ki horgászni, sétálni, kutyát sétáltatni, kocogni, geoládázni (geocaching) . Nem nagyon emlékszem alkalomra mikor úgy sikerült volna kimennem a tóra, hogy csak én lettem volna ott. Ez a tó mindíg népszerű és látogatott volt, a sorsát valahogy mindig szívén viselte a lakosság. Ami azért jó mert a nagyobb figyelem segít az értékek megóvásában, és ez a kis tó igen is érték.

A város határában egy csipetnyi természet.

Knefély kastély

Fent és lent, avagy egy kastély és gazdájának története

Tolna irányából Tolna-szigetbe érve, a bogyiszlói útról lekanyarodva, egy elég rozoga út vezet a kastély felé. Az útról fák, bokrok kusza szövevényén keresztül felsejlik az épület sziluettje. Letaposott kerítésen át, és egy  kis csapáson vezetett utam a kastély udvarára.

Az udvarra érve ez a látvány tárul elénk.

Bogyiszló, Fűzóriás

 Villám látogatás az öreg fűznél

Volt egy kis szabadidőm leugrottam kicsit vallatni a vizet. Mondanom sem kell a halak nem a reményeimnek megfelelően ettek. De ha már így alakult, jártam egyet a határban. Bogyiszló alatt a Herem(fok) egykori medrében keltem útnak a töltéstől letérve. A nyomok arra utaltak hogy nem csak én használom a medret út gyanánt. A Duna árterében és annak közvetlen közelében járva mostanában egyre gyakrabban látom motorok vagy quadok nyomait, kitaposott csapásait. 

Az egykori medret egy darabig mind két oldalról fák szegélyezik.

Csónakázás, szép idő,tekergés

Ilyen szép időben hívogatott a természet

Szép napsütéses tavaszi reggel, pihenős vagyok. Mi legyen a napi terv? Egy tavaszi spiccbotos keszegezés képe ötlött fel előttem, de elhessegettem a gondolatot, gyakorolni kellene a kutyával. Aztán rábeszéltem magam, hogy ha horgászni nem is, de 1-2 órácskára lenézhetek a vízre csónakázni.

Szép tavaszi környezet.(Tőkés réce pár)

Kapszegen innen

Kapszeg tó

Nem sok időm volt, csak egy fél óra. Amolyan rapid csavargás a kutyával.

Nekem tetszik.

Kapszegen túl

Kis barangolás a Kapszeg tó körül

Pár szóban a Kapszeg tóról. Mözs határában elterülő még a szabályozásokat megelőzően természetes úton lefűződött egykori Duna ág.  A morotva tavat ma már nádas és fűzláp borítja. Nagyon gazdag az élő világa, több védett állat és növény fajnak ad otthont. 

Mint említettem a szabályozásokat megelőzően fűződött le, de a szabályozások, az átvágások nagy hatást gyakoroltak rá. Ahogy elszakadt a vízutánpótlástól, megkezdődött a kiszáradása. Az 1956-os árvíz során kapott utoljára vizet. A megépült töltéseknek köszönhetően végleg elzárták a Dunától. 

A természetvédelmi területté nyilvánítása sokáig váratott magára (2006) . A területe elég szabdalt, a patkó alakú tó közepe táján a "vöröskeresztnél" egy út vezet keresztül. Keleti irányban a vasúti töltés szeli át, leválasztva így részeket. 

Légvonalban pár kilométer távolságra fekszik a Gemenchez tartozó taplósi résztől, de utak, autópályák, töltések veszik körbe. Elég elszigetelt terület, az utak ellenére is. Nem lehet azt mondani hogy könnyen megközelíthető, könnyen járható, ezért jó rejtő ez a környék állatainak. Kevés a nyílt vízterület ez némileg látszik a műhold felvételeken is. A fedett terepen nem egyszerű a közlekedés és a nádas, lápos részen a nagy iszapréteg miatt nem ajánlatos próbálkozni. 

Pár védett növényfaj mellett a kétéltű állomány kiemelendő, több gőte és béka fajnak ad otthont. A hal állományában is szerepelnek védett fajok, de véleményem szerint ezek a felmérések nem a jelenlegi állapotra vonatkoznak. Népes gémtelep van a területen és egyéb gázlómadarak is szép számban előfordulnak. Aki részletesebben érdeklődik a Kapszeg-tó faunája és története után az itt talál egy elég részletes leírást. A tó pedig az alábbi koordinátákon található: 46.400405, 18.718023

A tó mai képe. Jól látszik mennyire mozaikos és szabdalt a terület. Valamint hogy mennyire nincs már szabad vízfelület.