Bogyiszlói Holt-Duna

Bogyiszlói Holt-Duna avagy a Hóduna vagy ahogy a helyiek talán a leggyakrabban utalnak rá, a Hóci

Ez a bejegyzés a katasztrófaturizmus jegyében született. Én még nem láttam a vizet ennyire elkeserítő állapotban. Bár egy helyi horgásszal beszélgetve kiderült hogy 2012-ben volt már hasonló állapotban a víz. Akkor sikekerült megoldást találni a helyzetre, reméljük most is megoldódik a vízutánpótlás kérdése. Ami alap esetben a falura hulló csapadékból, felszín alatti szivárgásból, belvízekből, valamint lehetőség szerint magas dunai vízállás esetén a Bogyiszlói főcsatornán és a Karaszi-foki zsilipen keresztül is lehetséges. Ám ezt is az előbb említett horgásztól tudtam meg, hogy a Duna felől csak már apadó víznél engedtek vizet a csatornán keresztül ami napok alatt ért a holtágig, ami idő alatt a Dunán is lehet hogy már elvonult a víz. Elmondása szerint jelenleg arról folynak tárgyalások, hogy egy rács beiktatásával mely felfogná a beáramló uszadékot lehetőséget teremtenének áradáskor is engedni vizet a Duna felől a csatornán. Én személy szerint szorítok hogy megoldást találjanak a jelenlegi helyzetre.

 

A Kenderáztató

 A Bogyiszlói Kenderáztató

Viszonylag hosszú idő után, most a Bogyiszló határában lévő kis kobolyához, kenderáztatóhoz invitállak titeket. Az elmúlt időszak bokros teendői miatt kevesebb időm jutott a blogra, konkrétan semmi, de a jövőben majd próbálom tartani a havi pár bejegyzést.

Most szép emlékű gyermekkorom sátorozós helyét látogattam meg. Milyen szép kamaszkori nyarakat töltöttünk itt, felidézni is örömteli. Na de nézzük meg kicsit jobban miről is áradozok. Ez a kis kobolya (kopolya) az árvízvédelmi töltés Duna felőli oldalán található közvetlen a töltés lábánál. Valamikor kender áztatásra használták ahonnan a neve is ered.

A kender érdes, szeldelt levelű, magasra növő, kétlaki rostnövény; rostjaiból a lenfonálnál durvább fonal készül. (Cannabis sativa). Magyarország legfontosabb háncsrosttartalmú ipari növénye, kenderföldnek jó minőségű, általában mélyebb fekvésű területet választanak. Őshazája Közép-Ázsia. Európába a népvándorlással jutott el. A magyarság már a honfoglalás előtt megismerte, fonaláért és olajos magváért termesztette. A Kárpát-medencében elsősorban a középső, a déli és a keleti területeken terjedt el. A kender (Cannabis, illetve Cannabis savita, azaz „hasznos kender”) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályában a kenderfélék (Cannabaceae) családjának névadó növény nemzetsége, illetve faja. Szántók, parlagterületek gyomtársulásainak növénye. Az egész világon elterjedt mind vadon, mind haszonnövényként. Lágyszárú, egyéves általában kétlaki növény. Virágpora allergén hatású. Az egyik legősibb ipari növény, a rostjáért termesztettek. A magyarok is, már a honfoglalás előtt ismerték a növényt és feldolgozásának módját. Ezt bizonyítja a kender, csepű, szösz szavaink török eredete.

A Sükösdi Szent Anna kápolna

Szent Anna kápolna

A minap Bajáról haza felé tartva áthaladtam Sükösdön akkor jött a gondolat hogy meglátogatom a Szent Anna kápolnát. Ahogy majd a képek is mutatják nem a legjobb időt választottam ehez, hol elálló, hol csepergő eső és erős szél. De körbejárva a területet pár fotót azért készítettem. Maga a kápolna 1747-ben épült és Bács-Kiskun megye, Sükösd híres búcsújáró helye lett. A legenda szerint Pocskai Gergely építtette Anna nevű lánya emlékére, aki e helyen egy vadász-balesetben hunyt el tragikusan fiatalon. A Kápolna dűlőn áll a kisméretű, félköríves szentélyzáródású búcsújáró kápolna jellegzetes sükösdi oromzattal és huszártoronnyal. (A „Sükösdi oromzat” nevet valószínűleg az akkor Sükösdön épült házak oromzat formája miatt kapta melyek közül 2-3 ház még ma is fellelhető.) A kápolna valószínűleg a megye legrégebben épült kápolnája. A Szent Anna kápolna a búcsújáró helyekhez képest is a legrégebbi máig is látogatott zarándokhely. A régi hagyományokhoz hűen minden év július 3. vasárnapján tartják a Szent Anna napi búcsút. Lelkes hívek a mai napig is gyalog zarándokolnak el processzióval (kereszttel és lobogókkal). A környékbeli településekről nagy számban vesznek részt a zarándokok a katolikus szentmisén, amit, a helyszűke miatta kápolna melletti tisztáson celebrálnak.

Mádi-Kovács kastély (II)

 A Gerjeni Mádi-Kovács kastély története

Egy kiegészítést szeretnék fűzni a Mádi-Kovács kastélyról megjelent bejegyzésemhez, mely kiegészítés információi Sütő-Nagy István a család leszármazottja jóvoltából kerültek a birokomba. Az első bejegyzésemben 1915-nél veszítettem el a fonalat a kastély múltját illetően, lévén azzal az évvel bezárólag találtam egy-egy újságcikket a családdal és Gerjennel kapcsolatban. A bejegyzés írásakor következőleg fellelt információk alapján 1986 -ban a Magyar Nemzetben, a gerjeni Rákóczi TSZ kínálja eladásra a kastélyt és a hozzá tartozó gazdaságot. Tehát kb az I. világháború, a II. világháború történései, és az eladóból ítélve államosítás, amikről információ hiányában voltam, írtam első bejegyzésemben.

Istvánnak köszönhetően megtudtam, hogy az ő ükapja Mádi-Kovács István (1803-1880) aki jogász, septemvir, (Pakson szomszédja és jó barátja volt Deák Ferencnek) már birtokkal rendelkezett Gerjenben és egy kisebb kastéllyal, ami az 1860-1870-es években egy nagy dunai árvízben erősen megsérült. 1838-ban vette feleségül szentkatolnai Cseh Alojziát, akivel 8 gyermekük született. Köztük az előző bejegyzésemben szereplő György, táborszernagy, aki nőtlen volt és utód nélkül halt meg. Valamint István dédapja, ifj. Mádi-Kovács István (1849-1920), aki a megrongálódott régi kastély helyére építette a jelenlegi épületet, továbbá ekkor készült többek között a park, több nevezetes fával, teniszpályával, artézi kúttal, szobrokkal, méhessel, és a környező gazdasági és majorsági épületek is. Ezt követően a kastély és a környező gazdaság továbbra is a család birtokában volt és gazdálkodtak a területen. Mádi-Kovács Imre 1945-ig Tolna megye főispánja is a kastélyban élt és gazdálkodott családjával. A kastély a család több generációjának és több rokonsági fokon szolgált otthonául, míg 1949. március 5-én késő este két civil ruhás, fegyveres férfi zörgetett be és közölték, hogy reggel 6-ig hagyják el az épületet segítség igénybevétele nélkül, mert reggelre karhatalom fogja elfoglalni.

Sió árvízkapu

Sió árvízkapu bemutatása

Ez alkalommal a Sió árvízkaput szeretném bemutatni, Keselyűsnél található a Gemenc kapujában. Sokan áthaladnak rajta, sokan kilátogatnak ide nézelődni, így gondoltam érdekes lehet. Maga az árvízkapu bemutatása nem lehetséges a Sió csatornával kapcsolatos pár információ nélkül. A Sió-csatorna Siófoknál, a 33 dpkm-nél ágazik ki a Balatonból, majd 120,8 km hosszan, a Mezőföld déli részén a Somogyi-dombság és a Hegyhát lankáinak szélén kanyarog, majd a Sárköz északi részén a Gemenci-erdő mellett, az 1497,1-es folyamkilométernél éri el a Dunát. Kilométerszelvényeinek a számozása a dunai torkolattól kezdődik. A meder esése átlagosan 14,5 cm kilométerenként, szélessége 20 és 30 méter, mélysége 0 és 8,8 méter között váltakozik. A víz sebessége függően a siófoki vízeresztéstől és a Duna visszaduzzasztó hatásától, 0,5-4 km/h lehet. A csatorna vízállása nem egyenletes. Felső folyásában jelentősebb vízmennyiség csak akkor van, ha Siófoknál a zsilip is nyitva van és a Balatonból vízeresztés történik. Alsó folyása főként a Kapos-folyó vízhozamától függ. A Sió-vízrendszer (Zala, Balaton, Sió, Kapos, Sárvíz) együttes vízgyűjtő területe: 14.728 km2. A Sió-csatorna összeköttetést teremt a Balaton és Európa mintegy 9.000 km hosszú víziút rendszere között. A Sió-csatorna vízgyűjtő medre jelenleg szennyezett, növényzettel egyre nagyobb arányban benövő, elhanyagolt meder. Csak a Balatonból történő víz leeresztésével lehetne pillanatnyilag megoldani a hajózást, az öntözéses vízgazdálkodást, a halastavak időnkénti vízzel történő feltöltését. 1990-ben a hajózhatóság javítása érdekében már készültek tervek, mely alapján kb. 4 zsilippel a 16 méter szintkülönbség a Balaton és a Duna-torok között kiküszöbölhető lehetne és a csatorna folyamatosan hajózható lenne. Siófoknál a személyhajó kikötőben található a vízeresztő zsilip, mely segítségével lehet a vízeresztést végezni. A hajózsilip a siófoki teherkikötőből nyílik. A két siófoki zsilip utáni csatornaszakaszok 150 m után egyesülnek közös mederbe. A Duna torkolat előtt 2,7 km-re található az árvízkapu, mely tulajdonképpen egy vízleeresztő zsilipből és egy hajózsilipből áll, de fő feladata a Duna visszaduzzasztó hatásának megelőzése, illetve a csatorna védelme a dunai árvizektől.

Szedresi Tarkasáfrányos

A szedresi sziget

A szedresi tarka sáfrányos 1987-ben, mintegy 59-ha-on került országos jelentőségű védelem alá. A védett terület a löszoldal előterében elterülő nedves kaszálókkal együtt 1999-ben beleolvadt a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzetbe, így mára 116 hara növekedett kiterjedése. A népnyelv mint sok más helyen, vizes, mocsaras, lecsapolt területeket, ezt is, itt is, szigetnek hívta és hívja. Az ősi Sárvíz által kimosott löszplatókat pedig Cukordomb néven ismeri, amelynek eredete a homályba vész. A terület elősorban az itt található tarka sáfrány (Crocus reticulatus) közel tízezres állománya miatt került védelem alá. A sáfrány termőhelyét a valamikor széles mederben kanyargó Ős-Sárvíz vájta a homokos löszplatóba, ahol a növény kb. másfél kilóméternyi hosszban virágzik. Hazai sáfrányfajaink a jégkorszak után, a környező mgashegységekből ereszkedtek a Kárpát-medencébe, kivételt képez ezek közül a tarka sáfrány, melynek őshazája a Fekete, és Földközi tenger partvidéke. Elterjedésének észak-nyugati határát a Kárpát-medencében éri el. Hanzánkban eredeti termőhelyei a homoki és lösztölgyesek lehettek, napjainkban az ezek helyén kialakult homok és löszgyepekeben találjuk. Védett faj, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Gutai Kastély

 Gutai Kastély

Tolna és Fadd között található körülbelül fél úton, a Tolnai Északi Holtágtól pár méter távolságra az országút mellett. A kastélyt az agrárgazdálkodással foglalkozó Gutai család építtette, és a Fadd melletti Gutai-pusztán gazdálkodtak. Maga a család inkább Faddhoz köthető, ám a terület közigazgatásilag Tolnához tartozik. 1956-ot követően a megváltozott politikai és társadalmi helyzet következtében a kúria kikerül a Gutai család kezéből. A kastélyról és múltjáról elég nehéz információkat szerezni. Így emlékeimbe kell révednem és onnan előkaparni némi információt, melyek nem bizonyosan helytállóak. Feltételezésem szerint a bejárat felett szereplő évszám (1993) utalhat az utolsó tulajdonos által végzett felújítás dátumára. Ha jól emlékszem akkor ők egy félig svájci, félig magyar család voltak. És még gazdasági helyzetük engedte igen szép állapotban tartották fent a birtokot. A kastély szomszédságában elterülő réten még kis repülőgép pályát is kialakítottak. Aztán a családfő halálát követően gazdaságilag rosszabb idők köszöntöttek a családra így (emlékeim szerint) a 2000-es évek környékén elhagyták az ingatlant. A kastély információim szerint árverezés alá került, ezt követően árulták, hirdették is egyesek emlékei szerint 25, mások emlékei szerint 40 millió forintért. Továbbá földterületek is tartoztak anno a kastélyhoz amiket később feldarabolva árusítottak ki. Ilyen területek voltak az országút és a Tolnai holtág között elterülő területek is. Tehát a kastély cca. 2000-től üresen áll, és visz belőle ki mit ér. A képekhez érve láthatóvá válik hogy amit értékesnek véltek azt már elvitték, a bejárati kovácsoltvas kaput, a díszes korlátokat, stb. Ám ha még időben gazdára találna, számomra úgy tűnik hogy ez a kastély még nem szenvedett visszafordíthatatlan szerkezeti károkat. Most nyerjünk egy kis bepillantást a család egyik utolsó leszármazottjának életútjába, melyről a teol.hu tudósít.

Az elmúlt pár hét képekben

Az elmúlt pár hét kirándulásai képekben

Az elmúlt időszakban főleg az elmúlt hétben csak villámkirándulásokra futotta az időmből. Így most ezeket a kis kiruccanásaim alkalmával készült képeket szedtem csokorba és osztom meg ebben a bejegyzésben. Azért a környezetet elnézve még igen csak a télben járunk, még ha az utóbbi napokban tavaszias időnk is volt. Próbáltam így nem csak a tájra, lévén az még nem túl színes és mutatós, hanem az állatvilágra koncentrálni. De sajnos ők is igen rejtett életet élnek ez idő tájt.

Ezek a képek február közepe, vége táján készültek mikor pár napra vékony jég borította állóvizeink felszínét.

Bartal-kúria

 A faddi Bartal kastély

A múlt hónapban mutattam be a Faddi Holt-Dunát és a Tolnai Északi Felső Holtágat összekötő csatornát, valamint a Fadd határában álló emlékművet, obeliszket, melyek a Bartal család nevéhez köthetőek. Így azt gondoltam ez alkalommal a Fadd településen található családi kúriát mutatom be pár fotóval. Szomorú látvány a település központjában álló kastélyt kihasználatlanul és elhagyatottan látni. Nézzük meg a család miként köthető Faddhoz, valamint a család faddi ágának rövid leírását.

A Bartalok Fadd település, a vármegye és az ország életében is jelentős szerepet játszottak. Nemesi címet és birtokot a család az 1240-es években IV. Béla királytól kapott. Ősi birtokaik a csallóközi Beleháza és kikarcsa környékén voltak. A faddi birtokot id. Bartal György 1837- ben V. Ferdinánd királytól kapta utolsó közvetlen királyi donációként (amiért fizetni is kellet). György jogot végzett. 1848 márciusában az ún. állami konferencia tagja lesz, Ferenc-Károly és Lajos főhercegek, István nádor, gróf Batthyányi, Széchenyi, Deák és báró Eötvös és Szőgyén alkancellár társaságában. Az új törvények kidolgozása a fő feladatuk. Ezen belül a felelős magyar minisztérium felállításáról szóló törvény kidolgozása csaknem kizárólag az ő munkája. 1848 májusában a király a közös ügyek minisztérium államtanácsosává és első osztályfőnökévé nevezi ki, a miniszter lemondása után (rövid időre) a minisztérium vezetője lett. 1848 novemberében azonban a hadi helyzet miatt herceg Windischgrätz kiutasítja Bécsből. Visszavonul damazéri birtokára, ahol haláláig él. Jelentős jogtörténeti munkákat ír. 1875-ös halála után az etrekarcsai családi kriptába temetik.

Sáros-alja, kilátótorony

Sárosi madármegfigyelő

Ez alkalommal egy olyan lehetőséget szeretnék bemutatni amihez akkor szoktam nyúlni ha csak pár perc, fél óra áll rendelkezésemre, de valami tartalmasat szeretnék látni, egy kicsit kiszakadni a hétköznapokból. Ezekre az eshetőségekre rendkívül alkalmasak a kilátók, megfigyelők. Így most a Keselyűsben található Sáros-alja madármegfigyelőhöz invitállak titeket.

A madármegfigyelő torony a Sáros tó partján áll. A tavon gyakoriak a Gemencben rendszeresen előforduló madárfajok, mint például a barna kánya, szürke gém, a nagy kócsag, a kis kócsag, a vörös gém, vagy a nagy kárókatona. A szerencsés kiránduló a közeli hódvárban élő eurázsiai hóddal is találkozhat, napsütéses időben a ledőlt fák vízfelszínhez közeli ágain pedig napozó mocsári teknősök figyelhetők meg. A Sáros alja elnevezéssel a 18. századi térképeken találkozhatunk először. A Sáros alja erdő déli csücskében elhelyezkedő tó a Duna szabályozást követően alakult ki az egykor erre kanyargó folyam egyik öbléből.
Az 1970-es években megépült Sió Árvízkapu duzzasztó hatásának következtében területe jelentősen megnőtt, jelenleg – vízállástól függően – mintegy 17 hektárt tesz ki. Sekély (50-80 cm-es), hamar felmelegedő vize ideális ívó helyet ad az itt élő halfajoknak, utódaik pedig a táplálékban gazdag „halbölcsőben” gyorsan növekednek.
A Sióval és a Holt-Sióval fokokkal összeköttetésben lévő tóból a környező vízterületekre tudnak kijutni a fiatal halak, biztosítva a gemenci vízrendszer halbőségét.