Az elmúlt pár hét képekben

Az elmúlt pár hét kirándulásai képekben

Az elmúlt időszakban főleg az elmúlt hétben csak villámkirándulásokra futotta az időmből. Így most ezeket a kis kiruccanásaim alkalmával készült képeket szedtem csokorba és osztom meg ebben a bejegyzésben. Azért a környezetet elnézve még igen csak a télben járunk, még ha az utóbbi napokban tavaszias időnk is volt. Próbáltam így nem csak a tájra, lévén az még nem túl színes és mutatós, hanem az állatvilágra koncentrálni. De sajnos ők is igen rejtett életet élnek ez idő tájt.

Ezek a képek február közepe, vége táján készültek mikor pár napra vékony jég borította állóvizeink felszínét.

Bartal-kúria

 A faddi Bartal kastély

A múlt hónapban mutattam be a Faddi Holt-Dunát és a Tolnai Északi Felső Holtágat összekötő csatornát, valamint a Fadd határában álló emlékművet, obeliszket, melyek a Bartal család nevéhez köthetőek. Így azt gondoltam ez alkalommal a Fadd településen található családi kúriát mutatom be pár fotóval. Szomorú látvány a település központjában álló kastélyt kihasználatlanul és elhagyatottan látni. Nézzük meg a család miként köthető Faddhoz, valamint a család faddi ágának rövid leírását.

A Bartalok Fadd település, a vármegye és az ország életében is jelentős szerepet játszottak. Nemesi címet és birtokot a család az 1240-es években IV. Béla királytól kapott. Ősi birtokaik a csallóközi Beleháza és kikarcsa környékén voltak. A faddi birtokot id. Bartal György 1837- ben V. Ferdinánd királytól kapta utolsó közvetlen királyi donációként (amiért fizetni is kellet). György jogot végzett. 1848 márciusában az ún. állami konferencia tagja lesz, Ferenc-Károly és Lajos főhercegek, István nádor, gróf Batthyányi, Széchenyi, Deák és báró Eötvös és Szőgyén alkancellár társaságában. Az új törvények kidolgozása a fő feladatuk. Ezen belül a felelős magyar minisztérium felállításáról szóló törvény kidolgozása csaknem kizárólag az ő munkája. 1848 májusában a király a közös ügyek minisztérium államtanácsosává és első osztályfőnökévé nevezi ki, a miniszter lemondása után (rövid időre) a minisztérium vezetője lett. 1848 novemberében azonban a hadi helyzet miatt herceg Windischgrätz kiutasítja Bécsből. Visszavonul damazéri birtokára, ahol haláláig él. Jelentős jogtörténeti munkákat ír. 1875-ös halála után az etrekarcsai családi kriptába temetik.

Sáros-alja, kilátótorony

Sárosi madármegfigyelő

Ez alkalommal egy olyan lehetőséget szeretnék bemutatni amihez akkor szoktam nyúlni ha csak pár perc, fél óra áll rendelkezésemre, de valami tartalmasat szeretnék látni, egy kicsit kiszakadni a hétköznapokból. Ezekre az eshetőségekre rendkívül alkalmasak a kilátók, megfigyelők. Így most a Keselyűsben található Sáros-alja madármegfigyelőhöz invitállak titeket.

A madármegfigyelő torony a Sáros tó partján áll. A tavon gyakoriak a Gemencben rendszeresen előforduló madárfajok, mint például a barna kánya, szürke gém, a nagy kócsag, a kis kócsag, a vörös gém, vagy a nagy kárókatona. A szerencsés kiránduló a közeli hódvárban élő eurázsiai hóddal is találkozhat, napsütéses időben a ledőlt fák vízfelszínhez közeli ágain pedig napozó mocsári teknősök figyelhetők meg. A Sáros alja elnevezéssel a 18. századi térképeken találkozhatunk először. A Sáros alja erdő déli csücskében elhelyezkedő tó a Duna szabályozást követően alakult ki az egykor erre kanyargó folyam egyik öbléből.
Az 1970-es években megépült Sió Árvízkapu duzzasztó hatásának következtében területe jelentősen megnőtt, jelenleg – vízállástól függően – mintegy 17 hektárt tesz ki. Sekély (50-80 cm-es), hamar felmelegedő vize ideális ívó helyet ad az itt élő halfajoknak, utódaik pedig a táplálékban gazdag „halbölcsőben” gyorsan növekednek.
A Sióval és a Holt-Sióval fokokkal összeköttetésben lévő tóból a környező vízterületekre tudnak kijutni a fiatal halak, biztosítva a gemenci vízrendszer halbőségét.